Kemény-csapat: száz százalék a halálcsoportban

Mi négy győzelemmel, az oroszok a szerbek elleni zakóval és három sikerrel érkeztek a meccsre, így ha ezen a meccsen a szbornaja diadalmaskodna, akkor a szerbeket is magába foglaló hármas körbeverés miatt kezdődhetne a matematikaóra. Annyi bizonyosnak látszott, hogy mivel mi kettővel vertük déli szomszédainkat, ők pedig eggyel az oroszokat, ezért Kemény Dénes fiainak még az egygólos vereség is belefért, persze csak elméletileg - tovább meg nem is nagyon akartunk számolni.

Jól kezdtünk, annak ellenére, hogy elsőként Jerisov talált be - hamar megvolt a fordítás, Kásás remek ejtésével és Biros bal szélről rövid alsó lőtt góljával. A kezdeti idegességet azonban jól jelezte, hogy Kiss Gergő előbb Makszimov jobb kezébe püfölt egy négyméterest, majd a balba egy ziccert, ráadásul Biros egy felső lécról lepattanó bombája is kicsorgott a gólvonalról, holott ő is és a közönség ünnepelt már. De vezettünk 2-1-re, s ez a lényeg. "Itthon vagyunk!" - hallatszott a nézőtérről az immár természetesnek mondható módon szépszámú magyar közönségtől, s mivel az úszás befejeztével a vízilabda költözött át az Olimpiai uszoda nyitott nagymedencéjébe, immár valóban a Margitszigetet idézte a hangulat. Molnár találatánál, majd Szécsi védésénél is ünnepelt a közönség, majd a hungarikumnak számító "Mákos guba, pacalpörkölt, hej, hej!" rigmussal szórakoztatta magát. De vissza a medencébe: Biros továbbra sem volt a szerencse kegyeltje, ismét a felsőlécet forgácsolta szét egy lökete, az ellentámadásból pedig Jerisov talált be. De előnnyel (3-2) fordultunk félidőben, a magyar tábor boldogan ollézott az elé érkező magyar pólósoknak, s tapsolt a hangszórókból bejátszott, egyre gyorsuló szirtaki dallamára.

Kiss Gergőnek csak nem jött össze gól, Makszimov a változatosság kedvéért két kézzel védte rövid sarkos löketét. Helyette Benedek Tibort éltette a közönség, aki újra kettőre növelte az előnyt, majd Szécsit, hogy erőt adjanak a védendő négymétereshez. nem sikerült, viszont az emberelőnyös ellentámadásból Kiss végre betalált (mit talált, szétlőtte a bal felsőt), rázta is az öklét, s ez annyira megtetszett neki, hogy a következő attakból a bal alsóba suhintott. "Játszik a csapat!" - hallatszott, s valóban, a kazahok elleni kétkapus edzés leszámítva talán a legnyugodtabb találkozóját vívta a magyar gárda. Kiss nagyon belelendült, remekül blokkolt egy emberelőnynél, s bár a bírók ekkor egy rövid ideig igyekeztek a kapunk előtt tartani a labdát (minél kevesebb magyar védővel), hátha szorosabb lesz a meccs, a csapat remekül védekezett.

6-3-mal kezdődött az utolsó hét perc, meg egy orosz góllal, de Fodor hamar visszaállította a háromgólos előnyt. Sikerült is eléggé megnyugodnunk, - mert az oroszok két perccel a vége előtt feljöttek egy gólra -, na meg a bíróknak is, akik ettől kezdve lelkiismeretfurdalás nélkül adták az oroszoknak az emberelőnyöket. Természetesen a két esemény szorosan összefügg. A lényeg, hogy Csomakidze és Garbuzov betalált, de ezt követően már nem esett újabb találat.

A magyar válogatott a számolgatásokat feleslegessé téve magabiztosan nyerte meg utolsó csoportmérkőzését is, és így a rendkívül erős csoport győzteseként egyenes ágon jutott be a pénteki elődöntőbe, így négy napja van a regenerálódásra, s közben páholyból várhatja, kit állít útjába a sors a negyeddöntők után. Nem irigyeljük azt a csapatot. ---- Kemény Dénes: "Kilenc emberelőnyt hagytunk ki, szóval van min dolgozni az elődöntőig. Az elején sokat hibáztunk, ez egy kicsit elvette az önbizalmunkat, de a játékosok tehetsége átsegítette a csapatot ezen a mélyponton. Hogy önöknek úgy tűnt, hogy nem kaphatunk ki? Tartson ki ez az érzésük vasárnapig..."

Madaras Norbert: "Egyáltalán nem volt ez olyan könnyű meccs, amilyennek esetleg kívülről látszott. Nem játszottunk jól, elhibáztunk rengeteg emberelőnyt, pontatlanok voltunk. Persze annak örülök, hogy nyertünk, így van egy kis pihenőnk az elődöntőig."

Molnár Tamás: "Az eredmény azt mutatja, hogy ez volt a legkeményebb meccsünk, de ez csalóka, magunknak tettük nehézzé a mérkőzést a sok hibával. Az emberelőnyök mellett is sok ziccert rontottunk, ha jobban koncentrálunk, akkor sokkal simábban, három-négy góllal is nyerhettünk volna. De nem lehetünk elégedetlenek, ott vagyunk az elődöntőben, várjuk az ellenfelet, akár az oroszokat is visszakaphatjuk. Addig biztosan lesz keményebb edzésünk is, hiszen három nap nagyon sok, de már végig az elődöntőre fogunk készülni."

Szécsi Zoltán: "Nem számolgatunk, hogy kivel játszhatunk pénteken, akit kapunk, azt kapjuk. A négy között már nincsen gyenge ellenfél, s bár mi valóban bárkit legyőzhetünk, azért mi sem vagyunk verhetetlenek. Elszántan, koncentráltan, az ellenfelet tisztelve kell medencébe szállni, s akkor megvalósulhat a célunk - már csak két meccsre vagyunk tőle." ---- Megzavart orosz lövők

Rettenetesen szoros emberfogás ellen kellett játszanunk, ennek tudható be, hogy az oroszokat többször állították ki labda nélkül. A kevés előnygólunk is az oroszok igen zárt védelmének számlájára írható, járatni kellett a labdát, nem volt alkalom gyors, váratlan megoldásokra. A kemény védekezés ellenére nulla egy után végig vezetni tudtunk, s látszott, a végére sem fáradtunk el, holott a negyedik negyedben négyszer kerültek előnybe az oroszok, mi pedig egyszer sem. Ezt is sikerrel vészeltük át, mert a védekezésünkkel végig bizonytalanságban tartottuk a lövőket, mindig akadt egy ember, aki oldalról zavarta őket - ez is szerepet játszott abban, hogy jó párszor kapkodva fejezték be a lövéseket az oroszok. Megemlíteném a balkezeseinket, alaposan kitettek magukért.

Kósz Zoltán (Olimpiai és Európa-bajnok vízilabdázó) ---- Sajnos nélkülünk rendezik meg a női pólótorna elődöntőjét. Fájdalmas zárása ez ennek az olimpiai ciklusnak, amely pedig magyar sikerek jegyében telt eleinte. Amióta Faragó Tamás átvette együttesünk irányítását, egyetlen kivétellel rendre döntőt vívott a válogatott. Igaz, rút egybeesés, hogy akárcsak a tavalyi világbajnokság negyeddöntőjében, ezúttal is egy 8-5-ös vereség szakította meg a csodás sorozatot. Vagy a második két esztendő már nem tartozott a sorozathoz?
Elvégre 2001-ben Eb-döntőt és vb-döntőt (első és második hely), 2002-ben Világkupa-finálét (aranyérem) vívott a csapat, és még a 2003-as Eb végjátékába is bekerült (ezüst). Barcelonában jött az említett, oroszoktól beszedett mélyütés, ám az idei Világliga-finálé alapján úgy festett, az volt a kisiklás: csupán büntetőkkel kaptunk ki az amerikaiaktól. Ám itt, az olimpián sajnos kiderült, baj van. Egyszer sem ment úgy a játék, ahogy megszoktuk - s végül az olaszok ellen a megannyi hiba megbosszulta magát.
Az elődöntőben az olasz-amerikai találkozó mindenesetre igazi csemegének ígérkezik - ebben a négy évben az amerikaiak hangyányival jobbak a mezőnynél, azaz ők az esélyesek. Ugyanakkor általános meglepetés, hogy a görögök és az ausztrálok közül az egyik az aranyért küzdhet majd: a hellének eddig csak klubszinten jeleskedtek, és akkor is csak hazai pályán - Athén mindenesetre szerencsét hozott nekik. Az ausztrálok ugyan címvédők, azaz elvben nem meglepő, hogy itt tartanak, ám jól tudjuk, óriási vérveszteséget szenvedtek az olimpiai sikert követően, Görgényi István rendre csak álmodozott arról, hogy megtalálja rutinos zsenijeinek utódjait. Nos, a nagy generációhoz hasonlóakat ugyan nem lelt, ám összerakta annyira a csapatot, hogy az olaszok elleni sikerrel meglegyen a csoportelsőségük, s ezzel a négy közé jutás. A görögök? Külön ajándék.