Más színben látja a világot

- Hol töltötte a verseny előtti háromhetes vakációt?
- A családommal pihentem - egy kicsit Angliában, aztán pedig egy kicsit Olaszországban. Remek volt, szerintem nagy szükség van erre a kis szünetre.
- Nincs oka a panaszra az idényt illetően, hiszen ön az egyetlen az egész mezőnyből, aki Schumacheren kívül állhatott már a dobogó legfelső fokán. Álmodott már azóta a Monacói Nagydíjról? Sokszor eszébe jut a győzelem?
- Minden Formula-1-es pilóta álma, hogy legalább egyszer állhasson a dobogó legfelső fokán, és ezen belül is egészen különleges a monte-carlói siker. Nagy vágyam vált valóra a hercegségben, azóta teljesen más színben látom a világot. Valahogy elégedettebbnek, boldogabbnak érzem magam.
- Azt mondják, a Hungaroring nagyon hasonlít a monacói aszfaltcsíkhoz.
- Igen, mindkettőn egyformán nehéz, szinte lehetetlen előzni. Ráadásul nekem pechem volt az időmérésen - pont akkor kezdett szemerkélni az eső, amikor én következtem -, és így nem volt túl sok esélyem a győzelemre a futamon.
- Pedig jó rajtolónak tartják.
- Annyira azért nem vagyok jó. Különben is, fölösleges azon gondolkodni, mi lett volna, ha… Megállt az autóm, ez benne van ebben a sportban, ezt el kell fogadni.
- Mit változtatna a szabályokon, ha lenne rá lehetősége?
- Én versenyző vagyok, az a feladatom, hogy a versenyzéssel foglalkozzam, a többi mások dolga.
- Milyen a kapcsolata menedzserével, Flavio Briatoréval azóta, hogy tudja, távoznia kell a Renault-tól?
- Nem a menedzserem többé, de barátok vagyunk.
- Mi a véleménye Ralf Schumacherről?
- Elismerem a tudását, mint ahogyan a többiekét is. Én minden pilótával jóban vagyok.
- És ha úgy néz rá, mint leendő csapattársára?
- Egyelőre nem nézek rá úgy, mert nem biztos, hogy azok leszünk. De ha igen, az sem jelentene problémát.
- Ennek a pozitív hozzáállásnak köszönhető, hogy kedvelik az emberek?
- Inkább annak, hogy próbálok mindenkivel kedves lenni. Szívesen adok autogramot, fényképezkedek a szurkolókkal, nem gondolom, hogy azért, mert a Formula-1-ben versenyzek, valamiféle különleges lény lennék. Tudja, az emberek tisztelik a hősöket, akik száguldanak a pályán, de igazán csak azokat az embereket szeretik, akik közvetlenek velük. Én igyekszem az lenni. Hétköznapi életet élek.
- Mintha valamikor említette volna, hogy van egy magyar szomszédja.
- Csak volt. Elköltözött a család, de még most is tartjuk a kapcsolatot, mert nagyon jóban voltunk egymással. John és Melinda, így hívják őket. Pontosabban János és Melinda.
- Ha már a magyaroknál tartunk, a pilóták általában szeretnek hozzánk jönni. Ön szerint miért?
- Mert fantasztikus az országuk. Budapest épületei gyönyörűek, a város tele van szobrokkal, múzeumokkal. Nagyon szép.
- Tudna itt élni?
- Ezen még nem gondolkodtam.
- Azt nyilatkozta, szeretne kimenni az olimpiára. Mikor lesz erre ideje?
- Kedden és szerdán.
- Miért fontos önnek, hogy ott legyen Athénban?
- Talán azért, mert a mi sportágunkban a legnagyobb bajnokok sem kvalifikálhatják magukat a játékokra, így azt sem tapasztalhatjuk meg, milyen érzés, amikor az embernek a nyakába akasztják az aranyérmet. Persze, futamot nyerni is jó érzés, de az olimpiai győzelem valami egészen különleges lehet. Szeretném megnézni, hogy milyen. ---- 2 ---- A