Halkabban, de üvöltöttek

1998, Perth, világbajnoki nyitó meccs. Az utolsó negyed előtt 4-5, a vége 7-5. 2002, Unicum-kupa-nyitány, az utolsó negyed előtt 4-5, a vége 7-5. A szerbek ellen 3-0-val abszolválni az utolsó negyedet olyan produkció, amelyre kevesen képesek a mezőnyben. Rajtunk kívül ez nem is nagyon sikerült senkinek az utóbbi években. Nekünk most harmadszor. Azért ez valamit sejtet mindabból a tudásból, amely ebben a gárdában lakozik.Merthogy magán a mérkőzésen, maradjunk ennyiben, nem parádézott a csapat. Illetve nem úgy, ahogy a szurkolósereg elvárja (gólok, szárnyalás, mosoly, tavirózsák). Védekezésben négy gólon "meghalasztani" a szerbeket önmagában teljesítmény.Az első negyedből kevés pozitívumot lehet visszaidézni, kihagytunk három előnyt, Sapics fórban leadott lövése bepattant Kásás kezéről - maximum egy játékvezetői ítélet maradhat meg: Borrell végleg kiállította Csiricset, aki a tőle megszokott piszkossággal bemosott egyet a labdát épp begyűjtő Szécsinek.Klasszikus magyar-jugókat idéző negyed

A 0-1-es nyitó negyed után legalábbis égetőnek tűnt, hogy végre kilyukasszuk az addig elég jól takaró Sefiket: szerencsére ez Madarasnak rögtön a második negyed első támadásából sikerült, nyolc méterről valami egészen elképesztő pontossággal lőtte ki egy szabaddobásból az alsó sarkot. Centiken múlott, hogy elhozta a labdát, és megint csak centiken, hogy belőtte. Ez az olimpia.
A gól felszabadította a gátakat. A következő előnyt négyméteresig játszottuk, Kásás pedig valahára bepattintotta a labdát, majd vicsorgott egy sort, elvégre Sefik az utóbbi időben elég sok büntetőnkbe kapott bele. Szécsi remek védését követően aztán újabb előny következett, abból pedig egy új figura, amit ellenfelünk képtelen volt "lekövetni": a végén a kilépő Kiss pakolta a léc alá a labdát. Mielőtt megnyugodtunk volna a hármas rohamtól, Vujaszinovics használta ki, hogy egy pillanatra nem takarta blokk a kaput, azaz nem sikerült leszakítani a szerbeket.
A meccs ebben a szakaszában kezdett egy klasszikus magyar-jugóra hasonlítani, sapka nélküli emberek, gyilkosan kemény szerelések, senki sem sajnált semmit a másiktól. Ennél nagyobb bajnak tűnt, hogy Trbojevics átlövése is beakadt, avagy az ember kicsit elbizonytalanodott: működik a zóna, elvégre a szerbek csupán két előnyt kaptak egy félidő alatt, ugyanakkor kétszer is betaláltak kintről. Persze, két rossz blokk belefér, ha amúgy minden más stimmel. ---- Hanem a harmadik rész ijesztően kezdődött: annyit lehetett látni, hogy Molnárt egy mozdulattal a víz alá nyomta Vujaszinovics, aki eztán kijött kötésig, majd centerünk felbukkanva keresi úgymond a kijáratot. A lassításnál aztán felhördült a közönség: tisztán látszott, amint a bekk egy kőkeményet betérdel Molnárnak - akinek az orra szétnyílt, így a harmadik negyed első percében kezdhettünk megbarátkozni a gondolattal: a meccset nélküle kell letudnunk. Egy centerrel két negyedet a szerbek ellen - kihívás a javából. És még mielőtt a sokkból magához térhetett volna a gárda, Trbojevics gyorsan kihasznált egy előnyt, így megint ők vezettek. Kulcsfontosságú volt, hogy Szécsi hárította Sapics lövését a következő hátránynál, hogy aztán apró kis infarktusokkal teljenek a játékrészből hátralévő percek. Steinmetz Ádám kezéből a döntő pillanatban kicsusszant a labda, aztán Madaras a léc alsó lapját találta telibe fórban, aztán Biros egy lefordulás végén áttette a labdát a kizúduló Sefiken, ám a gömb megállt a vonalon. Mintha mi is megálltunk volna ebben a negyedben: ez is 0-1-gyel ment el, mint az első.

A magyarok szilárdan tartották a gyeplőt

Hanem az utolsóban miénk volt az utolsó szó. Kezdődött azzal, hogy a legnagyobb küzdők közé tartozó Steinmetz Ádám előbb centerből átgyűrte a labdát Sefik hóna alatt, majd folytatódott azzal, hogy az immáron tizedik perce csere nélkül harcoló csatár egy fantasztikus forgatással kiharcolt egy négyméterest is. Kiss Gergő odaállt, s feledve a múltat - nem egyszer babrált már ki vele Sefik - ő is bepattintotta a büntetőt, így két perc alatt megfordítottuk a mérkőzést. És innentől már szilárdan tartottuk a gyeplőt: Kásás szerzett labdát, majd egy eredménytelen támadás végén Szécsi védett zseniálisan, Biros elspriccelt, és Kiss mértani passzával ezúttal gólig úszott: másodjára már a vonal mögött pihent meg a labda az ejtést követően. A szerbek utolsó esélyét Fodor hiúsította meg, aki lehetetlen mozdulattal, háton tempózva nyúlt fel hihetetlen érzékkel, s húzta le a labdát hátrányban, majd később okosan úgy lőtt, hogy a labda szögletre pattanjon (avagy mindenki hozzárakta a maga fontos mozzanatait a sikerhez), így már csak 65 másodperc maradt, midőn újra a plávik jöhettek. Manojlovics időt kért - ám a középkezdés után Biros szinte azonnal leszerelte Jokicsot, ellenfelünk pedig ebben a pillanatban végérvényesen beletörődött: az idén a hatodik meccsen ötödször is vereséget szenved tőlünk.
A dudaszó pillanatában a torkokból felszakadó diadalüvöltések persze valamivel "halkabbak" voltak, mint négy éve, amit az utolsó meccs végén hallottak, mindazonáltal joggal törtek fel a bensőkből: a halálcsoportban két ponttal indítani, a szerbek ellen, 3-0-s záró negyeddel. Szóval, a szél a vitorlában - most már csak jól kell manőverezni ezzel a csodálatos hajóval.

Molnár Tamás: nincs törés

Molnár Tamást ugyanúgy Vladimir Vujaszinovics ütötte ki, mint három éve, a budapesti Európa-bajnokságon - szerencsére, centerünk ezúttal megúszta agyrázkódás nélkül, sőt mint az esti röntgen kiderítette, nem tört el az orra. "A sebe hál' istennek nem nagy, a ragasztás megtartja, varrni sem kell, azaz nincs komolyabb baj" - közölte Pavlik Gábor csapatorvos. ---- Bejönnek az újítások, megnyugtató a diadal

A szerb-montenegróiaknál ugyanazok az arcok köszönnek vissza, a többiek nem tudják vagy nem hagyják nekik eldönteni a mérkőzéseket. Nálunk viszont bejönnek az újítások, értem ezalatt, hogy ha kell, a csapatban a fiatalok is főszerepet vállalnak. Madaras Norbi például fontos gólt lőtt, a végén pedig Steinmetz Ádám pillanatai következtek: gólt szerzett, majd kiharcolt egy négyest. Nekem kifejezetten tetszett a csapat, az első és negyedik negyedben frissek voltunk, ami abban nyilvánult meg, hogy szépen kijátszottuk a fórokat. Más kérdés, hogy a lehetőségek közül sok nem ment be, többek között azért, mert a szerb kapus, Sefik jól védett. Úgy látom, a szerbek egy kicsit már elszürkültek, kellően fel tudunk készülni ellenük. Az átlagosnál keményebb meccs volt, lévén, hogy a legnagyobb riválissal csaptunk össze, s remélem, Molnár Tamás sérülése sem lesz súlyos. Kiesése nagy veszteség lenne, őt még nehéz helyettesíteni. Úgy vélem, olyan, kulcsfontosságú találkozón vagyunk túl sikerrel, amely megnyugtatja a fiúkat, és kihat a további csoportmérkőzésekre.

Kósz Zoltán (olimpiai és Európa-bajnok) ---- "A csapat ahhoz képest gyengén játszott, amilyen formában van, gondolok itt elsősorban a támadások befejezésére. A védekezésre nem lehet panasz, elöl viszont a kialakított helyzeteknél a döntő pillanatokban nem voltunk elég pontosak. Azok után, ami Molnár Tamással történt, csakis gratulálni tudok a csapatnak, elvégre a jó játék hiányában szívvel, bátorsággal meg tudta nyerni ezt a mérkőzést" - vélekedett Kemény Dénes, a magyar válogatott szövetségi kapitánya.
"A rajt előtt is megmondtam, rajtunk kívül a magyar válogatott az, amelyiknek igazán reális esélye van az aranyéremre. Három negyeden át jól védekeztünk, a támadásban viszont kissé idegesen kerestük a lövőhelyzeteket, és a negyedik negyedben ellenfelünk állva hagyott minket. Fogalmazhatnék úgy is: nagyon súlyos árat fizettünk az elkövetett hibáinkért" - fogalmazott Nenad Manojlovics, a szerb-montenegrói válogatott kapitánya.
"Örülök, hogy első olimpiai meccsemen sikerült gólt lőnöm, de ennél sokkal fontosabb, hogy a csapat győzött - mondta visszafogottan egyik ötkarikás újoncunk, Madaras Norbert. - Szerintem a védekezés rendben volt, gondolom, ez kintről sem látszott másképp, a helyzeteinket viszont elidegeskedtük eleinte. Most, hogy győztünk, szerintem ez változni fog a folytatásban."
"Azt hittem, közelebb vagyok a kapuhoz, ezért nem nyomtam meg jobban a labdát akkor, amikor épphogy megállt a vonalnál - vonta meg a vállát Biros Péter. - Igaz, hogy az elején az én kezem mellett ment el két távoli lövés is, de akkor volt némi zavar a védekezésben, ezért nem tudtam fikszen blokkolni, később már ezzel sem volt baj. Az utolsó negyedre szerintem kifárasztottuk kicsit őket fizikálisan, így túléltük, hogy Molnár Papesz nem tudott visszajönni."
"Sefik két büntetőmet is kivédte, rendszeresen csinál ugyanis egy olyan hármas mozgást, ami kapusoktól teljes mértékben szokatlan. Ezért mostanra változtattam, nem magasan lőttem neki, hiszen nagy testű kapus, és jobban pattintva, nehogy bele tudjon kapni - magyarázta a büntetőlövés mesterségét Kiss Gergely. - Szerintem megérdemelten nyertünk, minthogy védekezésben végig jók voltunk, támadásban pedig sikerült belelendülnünk a végére."