Hernández még szeretne magyar válogatott lenni

A baszk Portland San Antonio Pamplona együttesében szereplő hálóőr (ettől kezdve magyarként Hernández Vladimir) májusban Veszprémben tette le az állampolgársági esküt, s miután Mádl Ferenc köztársasági elnök is aláírta a hivatalos papírokat, júniusban pályára is lépett Skaliczki László csapatában a Norvégia ellen lejátszott világbajnoki selejtezőkön. A kapus később kapcsolódott be a magyar válogatott kőkemény olimpiai edzőtáborozásába, majd sokak meglepetésére a keretszűkítéskor kimaradt az athéni felkészülést folytató 15 játékos közül. "A kapusok közül Hernándezt hagytam ki, mert - bár az edzésmunkájával elégedett voltam - de magatartási problémáira nem találtunk mentséget" - indokolta döntését Skaliczki László szövetségi kapitány. A kapus akkor azt mondta, hogy még reménykedik a változásban, azaz abban, hogy ott lehet Athénban. Az eltelt időben összeszedte gondolatait, összegezte, mi is történt vele, mióta magyar állampolgár lett, s ezt felesége, Hernández Ildikó segítségével osztotta meg velünk. A kapus mielőtt belevágott volna mondandójába, leszögezte: nem haragszik senkire, csak fáj neki, ami történt, s nem akar sárdobálásba kezdeni, pusztán néhány apróságot szeretne pontosítani, illetve azt is elárulja, amit eddig nem akart a nyilvánosság elé tárni, miért érkezett meg később a válogatott roglai edzőtáborába.

"Amikor megkaptam a magyar állampolgárságot, nagyon boldog voltam, hiszen bár klubszinten sok sikert elértem, egy sportoló pályafutásában semmihez sem hasonlítható élményt jelenthet egy olimpiai szereplés - vágott bele Hernández. - Örültem, hogy a magyar válogatottban játszhatok, éppen ezért nem is mérlegeltem, amikor szóba került, hogy már a norvégok elleni világbajnoki selejtezőkön pályára lépjek. Tudtam, hogy a néhány napos közös munka kevés az összecsiszolódásra, de elvállaltam a szereplést. Úgy érzem, a visszavágón már jobban ment a védés. Ami az edzőtáborból való késésemet illeti: a nagymamám halála miatt érkeztem később, ráadásul a családi gyászt súlyosbította, hogy az esemény után az édesanyám teljesen összeomlott, kórházban kezelték, gyógyszerezték, egyszerűen nem tudtuk őt otthagyni. Amint lehetett, jöttem, és a kapitány akkori nyilatkozatából azt szűrtem le, hogy megértette a késésem okát, ám később mégis erre hivatkozott, amikor kimaradtam a keretből."
Hernández Vladimir feltétlenül tisztázni akart egy másik ügyet is. "Néhány lapban megjelent, hogy Tatán összeverekedtünk Szathmári Jánossal - mondta a kapus. - Nos, kétségtelen, hogy feszült volt köztünk a viszony, és néha úgy éreztem, hogy Szathmári piszkálódik velem. Mivel amúgy is rossz lelkiállapotban voltam a családi tragédia miatt, kicsit kiborultam, és hangosabban beszéltem kapustársammal, ám szó sem volt tettlegességről. Nem tartom valószínűnek, hogy ez az eset szerepet játszott a kimaradásomban, hiszen engem erről senki nem kérdezett."
Ami a folytatást illeti: Hernández Vladimir még nem mondott le a magyar válogatottságról, s hogy nincs benne sértettség, bizonyítja, hogy a jövőben is szívesen áll a magyar válogatott rendelkezésére. "Úgy érzem, van bennem még egy olimpia, és talán tudok segíteni a magyar válogatottnak. Ha hívnak, szívesen jövök!" ---- E ---- H