Varga nem értékeli túl a győzelmet

Ám a háromnapos verseny legnagyobb győzelmét mégsem a csepeliek, hanem a könnyűsúlyú kétpárevezős Varga Tamás, Hirling Zsolt könyvelhette el. Az idei luzerni Vk-verseny bronzérmesei ugyanis a normál súlyúak között indulva nem kisebb vetélytársat, mint a kétszeres világbajnok Haller Ákos, Pető Tibor párost győzték le, méghozzá három hajóhosszal. Ezt követően pedig még saját számukban is aranyérmet szereztek.
– Az mindenképpen meglepetés volt, hogy ennyivel tudtunk nyerni. Előzetesen az volt a tervünk, hogy egy jót versenyezzünk Ákosékkal, vagyis megpróbáljunk minél tovább velük maradni, és végül szoros csatában fussunk be a célba – mondta Varga Tamás.
– Az idejükkel elégedettek voltak?
– Az idő nem volt mérvadó, hiszen hol ellenszelünk, hol pedig tolószelünk volt, ezért aztán nem tudtunk úgy húzni, mint ha ideálisak lettek volna a körülmények.
– A normál súlyúak között, vagy saját számukban volt nehezebb bajnoki címet szerezni?

– A saját számunkban lényegesen könnyebb volt. Ákosék azért nagyon jó csapatot alkotnak. De nem kell ennek különösebb jelentőséget tulajdonítani, hiszen a bajnokság mindannyiunknak csak egy felkészülési állomást jelentett az olimpiára. Ráadásul Ákos és Tibor előző nap egyesben is versenyzett, így fáradtabb volt, míg mi akkor húztunk először.
– Akkor különösebben nem is ünnepeltek?
– Természetesen örültünk, de hangsúlyozom, ennek elsősorban az volt a lényege, hogy az olimpia előtt még utoljára élesben, maximális erőbedobással húzhassunk végig egy pályát.
A Haller, Pető kettős tehát kénytelen volt egy ezüstérmet elkönyvelni, sőt, Hallernek egyesben sem sikerült megvédenie a címét, amelyet tavaly röviddel a lábtörése után vívott ki.
"Az egyesről csak annyit, hogy az időeredmény, a hét másodperces különbség ezúttal csalóka volt, ugyanis egészen az utolsó száz méterig én vezettem, és csak ott kaptam ki Bencsik Gábortól. Jól rajtoltam, aztán végig meccseltünk Gáborral, el is mentünk a mezőnytől. Többször sikerült visszavernem a támadását, a hajrában viszont ő még egy nagyot tudott váltania, én meg elkészültem az erőmmel, és letettem a lapátot. Csak a lendület sodort tovább, ám amikor láttam, hogy érkeznek a többiek, élükön Tibivel, még húztam egyet-kettőt, és így végül második maradtam. Mindenesetre nem éltem meg igazi kudarcként a vereséget, hiszen nem ez a fő számom, ráadásul Gábor egész évben egyesben készült, és a külföldön vívott kemény csaták hozzátettek annyit a formájához, hogy megérdemelten győzött. Persze jó lett volna nyerni, arra is készültem, és végül is majdnem sikerült… A kétpár már más kérdés, ott kifejezetten rosszul mentünk Tibivel. Idén egyébként jellemző ránk ez a hullámzás, hogy egyszer jól, máskor meg gyengén húzunk. Ezen kell a még hátralévő időben változtatni, növelni a sebességünket, ami most meg sem közelítette az ideálisat. Egyébként az, hogy Tamásék jól mentek, csöppet sem volt meglepő számunkra, hiszen egész idényben stabilan hozták magukat" – összegzett Haller Ákos.

Az ob pontversenyének a végeredménye: 1. Csepel EK 238.5 pont, 2. Győri VSEK 198.5, 3. Vác VEC 153.5, 4. Danubius NHE 135, 5. Démász-Szegedi VSE 132.5, 6. VVSI SC 88