Velünk ellentétben azonban, ahol szólásunk szerint minden csoda három napig tart, náluk kitartóbb a hatás, hosszabbra nyúlik a fiesta az Eb-győzelem felett. S nagyon is jó, hogy így van, főként ha az ilyenkor bőkezűen osztott kitüntetések, jutalmak, dicshimnuszok közepette a közelgő athéni olimpiai játékokra gondolunk. Sőt méginkább, ha ennek révén elkerülhetetlenül a mindmáig bizonyos kétségeket ébresztő körülményekre, előzményekre, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság aggodalmát ismét és ismét kiváltó nehézségekre is emlékeztetünk. A sikertől megittasult nép köszönete, hálája szinte nem ismer határt. Az Eb legjobbjának megszavazott kapitányt, Theodorosz Zagorakiszt és társait himnuszt éneklő százezres tömeg ünnepelte a felújított Panathinaiko-stadionban. A bajnokok Krisztodulosz érsektől ortodox keresztényi keresztet vehettek át, Athén díszpolgárai lettek, a német edzőt, Otto Rehhagelt pedig a mennyekbe, pontosabban az Olümposz csúcsára emelte a nép, fáradhatatlanul skandálva "Az isten – germán." Pazar tűzijáték fényében tündökölt az Akropolisz, a Likavitosz-hegyen felállított ágyúk díszlövésekkel üdvözölték a sztárokat, nemzeti zászlók lengtek szerte a véget nem érő szirtakit lejtő országban.
A hellének meglepetésgyőzelmének "időzítése", állíthatjuk, szinte tökéletesre sikerült a hetek múlva kezdődő olimpiai játékok szempontjából. A lisszaboni Luz-stadionban szurkolt a döntő mérkőzésen a görög kormányfő, Kosztasz Karamanlisz, de nem véletlenül ott láthattuk Zsana Angelopulosz-Daszkalakit, az olimpiai szervezőbizottság elnökét és kíséretét is. A kormányfő, emlékezhetünk, első nyilatkozatában célzatosan és nyomban utalt az ötkarikás ünnepre a páratlan labdarúgóbravúr ürügyén: "A nyári olimpiára ez a lehetséges legjobb ajánló- és egyben meghívólevél" – jelentette ki.
Angelopulosz asszony szintén tudatosan arra igyekezett felhasználni a kivételes dicsőség pillanatát, hogy az euforikus hazai hangulatot egyfelől közvetlen összefüggésbe hozza az olimpiával, erősítse a bizalmat, a nagy esemény sikeres lebonyolításába vetett, ám időközben olykor nem ok nélkül meg-megrendülő hitet, illetve hogy a játékok kezdetéig hátralévő hetekre meggyőző példaként életben tartsa a sportvilágot foglalkoztató futballdiadal görögökre vetülő jótékony nemzetközi hatását.
"A labdarúgó-válogatott ismételten bizonyította, hogy – jóllehet ráadásul egyáltalában nem voltunk esélyesek – a görögök, ha nagyon akarnak valamit, eltökéltek, akkor csodára képesek – üzente magabiztosan a szkeptikusoknak az elnök asszony. – És ígérhetem, minden előző probléma dacára, ha éppenséggel újabb csodára lenne szükség, akkor megismételjük az olimpiai játékokkal is. A sportban maradéktalanul sikerrel zárjuk a görög évet!"
Amit hozzátehetünk, a múlt héten szerdától péntekig – a jövő hónap nagy napjai előtt valószínűleg utoljára – Athénban tett látogatást a NOB szemlebizottságának svájci elnöke, Denis Oswald és a szervezet sportigazgatója, Gilbert Felli. Tapasztalhatták, hogy egy-egy olyan párját ritkító sportsiker, mint amilyenben most a görögöknek volt részük, mennyire eggyé képes forrasztani az egész nemzetet, bizakodóvá, jókedvűvé téve apraját-nagyját, szinte az ország valamennyi lakosát, amely számos okból kisebbségi komplexusokkal küszködött az Európai Unió terebélyesedő családjában. Ismét tele vannak az emberek lelkesedéssel a játékok iránt. Derűlátóak, leküzdik a közlekedésiek bénító sztrájkját, megbirkóznak a főváros közelében fenyegető pusztító tűzvésszel, lázasan készülnek – van azért a hajrában még jócskán mit tenniük –, hisznek magukban, mindent elkövetnek, hogy végtére is rendben és időben elkészüljenek, s így augusztus 13. és 29. között jóvoltukból felejthetetlen napokat élhessen át glóbuszunk várakozásokkal teli sokszínű olimpiai családja.