A modern kor futballja

"A szakvezetőkről annyit: az első helyezett Rehhagel vagy a második Scolari mellett több edző is a múmiák közé tartozott" – ironizált Csank János az idősebb trénerek Fradinál szokásos "becenevére" célozva. A Videoton mestere szerint ezek a dörzsölt szakemberek megmutatták, hogy nem kell őket leírni. Pozitívumként értékeli, hogy a csapatok sportszerűen futballoztak, és mindenki igyekezett gólt, gólokat rúgni – igen, ezt manapság hangsúlyozni kell. Sőt, néhol érdekes taktikai változtatásokat is kapott a szakma – például nagyon sok volt a rejtett elmozgás, amikor a csatárok próbálták teljesen összekuszálni a számukra kijelölt védőt.
"Lehet, ezt majd én is alkalmazom – folytatta Csank János. – Ugyanakkor az furcsa volt, hogy több csapat csak azért sem alkalmazkodott az ellenfélhez, hanem inkább az előzetesen begyakorolt játékát hozta. Arra gondolok például, hogy a németek nagy magassági fölényben voltak a hollandokkal szemben, mégsem ívelgették be a támadóknak a labdát, vagy ugyanígy Koller is többször egy fejjel magasodott védője fölé, ám a csehek sem tudták ezt kihasználni. Öszszességében azért remek Európa-bajnokság volt, és remélem, egyszer majd egy válogatott is tud megközelítőleg annyit készülni, mint bármely klubcsapat. Akkor ugyanis még jobb lesz a torna." ---- "Talán azért beszélek picit negatívabb hangnemben, mert a döntő egyáltalán nem tetszett – vélekedett az egykori védő. – A görögök fegyelemből és taktikai érettségből jelest érdemelnek, a portugálok viszont csalódást okoztak, mert megijedtek a nagy téttől. Ha két erősebb együttes játszik, akkor minden bizonynyal jobb futballt látunk, így viszont a semleges nézők aligha szórakoztak jól."
Az is zavarja Garabát, hogy kevés jó játékos tűnt fel – aki eddig klasszis volt, az esetleges bukása dacára ugyan nem lett roszszabb futballista, de a fiatalok nem tettek hozzá annyit a torna sikeréhez, amennyit tehettek volna.
"Rooney persze kivétel, ő tényleg annyi gólt rúgott, amennyit rúghatott, de mások hiába villantak egyet-kettőt, összességében nem váltak sztárrá. Azért bízom abban, hogy a következő Európa-bajnokság vagy világbajnokság már ezeknek a srácoknak is teljes sikert jelent, és akkor elmondhatjuk, hogy tessék, ez meg ez a fiú is a portugáliai tornán tűnt fel először." ---- "Szerencsére kiderült, hogy a futball nemcsak üzlet, hanem népünnepély is" – említette az egyik legörömtelibb tényt Nyilasi Tibor, aki félt attól, hogy a labdarúgás teljesen a pénz rabjává válik. A korábbi Fradi-edző szerint a mezőny két részre szakadt. "Voltak a megasztárok, akikről hamar bebizonyosodott, hogy nem bírják ezt a megfeszített tempót, lehetetlen őket hónapokig, évekig csúcsformában tartani. Kíváncsi leszek például arra, hogy Ronaldo sokat látott mosolya négy-öt év múlva is ugyanilyen őszinte lesz-e… Ugyanakkor minden elismerésem azoké, akik próbáltak a háttérből kiemelkedni: pozitívum, hogy a görögök délies futballja megmaradt, és ez kiegészült a Rehhagel által betanított szervezettséggel. A görög válogatott remekül váltogatta a 4–4–2-t, a 4–5–1-et vagy az 5–4–1-et, jól futballozott, mégis azt mondom, cseppet sem kritikaként: a csapat ereje az egyszerűségben rejlik."
Nyilasinak minden hibája ellenére tetszett az Európa-bajnokság. "Aki az infarktusveszélylyel dacolva végigszurkolta a francia–angolt, az nem is mondhat mást." ---- Lőw Zsolt csalódott a nagycsapatokban és a sztárokban.
"Többen jóval a várakozáson alul szerepeltek: Totti nem bírta idegekkel, köpött egyet. Beckhamnek ugyancsak gyengék voltak az idegei, elcsúszott a tizenegyesnél. Sok, klasszisnak tekintett futballista pedig mintha fizikailag nem lett volna rendben."
A cottbusi középpályás szerint így felemás futballt hozott ez az Európa-bajnokság, bár azért az esélytelennek hitt görög csapat tornagyőzelme nyújtott némi kárpótlást.
"A görög válogatott nem játszott úgy, hogy bárki elájult volna a produkciójától, ám a szervezett védekezés meghozta a sikert. Sőt, a modern kor futballjából is ízelítőt kaptunk: előfordult ugyanis, hogy valamelyik csatár a saját tizenhatosánál szerelt, nem egyszer, nem kétszer, hanem rengeteg alkalommal."
Lám, még a végén Rehhagel forradalmasítja a labdarúgást: lesz egy kapus és tíz, mindenhol bevethető mezőnyjátékos. ---- "Amikor három hete beszéltünk, azt mondtam: jó Európa-bajnokságot várok, lehetőleg sok góllal. Nos, nem kellett csalódnom" – mondta Mészöly Géza, aki szerint a csoportmeccseken még nem volt érezhető az a fásultság, amelytől mindenki tartott. Igaz, az újpesti szakvezető amondó, a negyeddöntőben a franciák játékán már lehetett látni, hogy nincs meg bennük a kellő alázat.
Ez a görögöknél megvolt, akik sokszor rúgtak egy gólt, és ezzel megszerezték a győzelmet. "Nagy szó ez, hiszen többször előfordult, hogy az első találatot megszerző csapat már csak a védekezésre koncentrált, és ezt az ellenfél megbüntette. A görögök azonban nagyon fegyelmezettek voltak hátul: három éve edzősködöm, és ez idő alatt többször elgondolkodtam, miért nem tudnak a magyar együttesek felállt védelemmel szemben játszani. Nos, mint kiderült, ez nemzetközi téren sincs másképp: a franciák például sokáig képtelenek voltak legyűrni az angolokat, bár a végén két pontrúgásból megfordították az eredményt, Görögország ellen pedig már egyáltalán nem ment nekik. Fontos tehát a jó védekezés, de legalább ennyire fontos a látványos játék is: valahogy a kettőt együtt kellene alkalmazni." ---- Esterházy Márton látványos játékot ugyan nem látott a görögöktől, mégis azt mondja, megérdemelten nyertek.
"Rehhagelt azért lehet becsülni, mert rávette ezeket a korábban egyénieskedő, nehezen kezelhető görög futballistákat, hogy csak a csapatért küzdjenek – így a korábbi csatár. – Az utolsó három mecscsen kiváló védekezéssel győztek egy nullára. Ez egyébként Rehhagel edzői hitvallása: legfontosabb a jó védekezés. Igaz, a támadásokkal már volt némi gond, bár éppen a döntőben lépett fel leginkább támadólag a görög együttes."
Új nagycsapatot, illetve új nagycsapatokat köszönthettünk tehát, elvégre a görögök mellett jól szerepeltek a csehek, a dánok és a svédek is.
"Eltűntek a klasszisnak tekintett együttesek. Hamar búcsúztak a spanyolok, a németek, az olaszok, a franciák és még a hollandok is. Nagyon kiegyensúlyozott lett a labdarúgás" – emlékeztett Esterházy, hogy az európai foci térképe nagyon átrendeződött. ---- Fehér Csaba picit sajnálta, hogy nagy kedvencei, a csehek nem tudtak bejutni az EB-döntőbe.
"Meglepetés volt, hogy az igazán nagy csapatok, az olaszok, spanyolok, és még sokáig sorolhatnám, csalódást okoztak, legkésőbb a negyeddöntőben búcsúztak. Sajnos a cseh válogatott sem tudta megnyerni a tornát, holott nekik szurkoltam, ám jött egy erősebb vagy talán szerencsésebb együttes, és az győzött. A görögök sikere óriási szenzáció, ugyanakkor bebizonyosodott, hogy a kis országok nemcsak a döntőig juthatnak el, hanem győzhetnek is."
A Bredából éppen a napokban eligazoló középpályás szerint picit azért forradalmasítani kellene a futballt. "Sajnos könnyen lehet, hogy a mennyiség a minőség rovására megy. Túl sok már a mérkőzés, a játékosok fáradtak, úgyhogy nagyon remélem, a nemzetközi szövetség megtalálja a megoldást, hogy a jövőben még színvonalasabb meccseket lássunk."
Úgy gondoljuk, az érdek közös.