Lehet, Brückner kapitány kipréselne a száján néhány keresetlen mássalhangzót, ha valaki azzal próbálná meg vigasztalni, hogy szépen játszó csapata és ő erkölcsi győztesnek érezheti magát. Mégis ott a helye azok sorában, akik mindenképp az Eb kellemes színfoltjai közé tartoznak. Ki tudja, Dellasz talán nem is elégszik meg ezzel.
A gólkirály
Milan Baros öt mérkőzésen ötször volt eredményes, nemzetközi versenyen az ilyen produkció előtt le a kalappal – még akkor is, ha a legfontosabb mecscsen, az elődöntőben képtelen volt bevenni az ellenfél kapuját. Szinte biztosan ő lesz a gólkirály, és feltehetően sokáig fogunk még emlékezni a dánoknak lőtt pimasz, átemelős, vagy a hollandok hálójába, a léc alá bombázott találatára. Végre kijött neki a lépés, a következő idényben érdemes lesz odafigyelni rá. Annál is inkább, mivel Gérard Houllier távoztával megnyílik az út előtte a Liverpool kezdőcsapatába
A közönségszórakoztató
Karel Brückner azon kevés szövetségi kapitány közé tartozik, akiknek az együttese a selejtezőkön és a tizenhatos döntőben egyaránt nagyszerűen játszott. Az elődöntő szép eredmény, de az ősz mester legalább ilyen büszke lehet tanítványai szép futballjára.
A görög fal bástyája
A görög védelem működése többnyire lenyűgözi a szakembereket, nem véletlenül. Az alakzat egyik legjobbja, Trajanosz Dellasz portréja olyan csatárok ellen állta meg a helyét, mint Henry vagy Baros, és legalább akkora érdem, hogy a csehek ellen ő fejelte a sorsdöntő gólt.
Aki a szűk elitbe került
Csak azért nem írhatjuk, hogy Wayne Rooney az Eb legnagyobb felfedezettje, mert aki az elmúlt másfél évben oda-odasandított az angol bajnokság történéseire, tudta, kiről van szó. A még mindig szemtelenül fiatal (18 éves) játékos az Eb-n a legjobb angol csatárerényeket csillogtatta, négy góljával teljesen elhomályosította a szerényebben teljesítő Michael Owent. A Manchester United állítólag szívesen vinné, de az Everton bolond lenne odaadni. Ha a Pelével való összehasonlítás túlzás is, nyugodt szívvel mondhatjuk, a közeljövőben Rooney a világ egyik legveszélyesebb támadójaként fog tündökölni.
Milan Baros öt mérkőzésen ötször volt eredményes, nemzetközi versenyen az ilyen produkció előtt le a kalappal – még akkor is, ha a legfontosabb mecscsen, az elődöntőben képtelen volt bevenni az ellenfél kapuját. Szinte biztosan ő lesz a gólkirály, és feltehetően sokáig fogunk még emlékezni a dánoknak lőtt pimasz, átemelős, vagy a hollandok hálójába, a léc alá bombázott találatára. Végre kijött neki a lépés, a következő idényben érdemes lesz odafigyelni rá. Annál is inkább, mivel Gérard Houllier távoztával megnyílik az út előtte a Liverpool kezdőcsapatába
A közönségszórakoztató
Karel Brückner azon kevés szövetségi kapitány közé tartozik, akiknek az együttese a selejtezőkön és a tizenhatos döntőben egyaránt nagyszerűen játszott. Az elődöntő szép eredmény, de az ősz mester legalább ilyen büszke lehet tanítványai szép futballjára.
A görög fal bástyája
A görög védelem működése többnyire lenyűgözi a szakembereket, nem véletlenül. Az alakzat egyik legjobbja, Trajanosz Dellasz portréja olyan csatárok ellen állta meg a helyét, mint Henry vagy Baros, és legalább akkora érdem, hogy a csehek ellen ő fejelte a sorsdöntő gólt.
Aki a szűk elitbe került
Csak azért nem írhatjuk, hogy Wayne Rooney az Eb legnagyobb felfedezettje, mert aki az elmúlt másfél évben oda-odasandított az angol bajnokság történéseire, tudta, kiről van szó. A még mindig szemtelenül fiatal (18 éves) játékos az Eb-n a legjobb angol csatárerényeket csillogtatta, négy góljával teljesen elhomályosította a szerényebben teljesítő Michael Owent. A Manchester United állítólag szívesen vinné, de az Everton bolond lenne odaadni. Ha a Pelével való összehasonlítás túlzás is, nyugodt szívvel mondhatjuk, a közeljövőben Rooney a világ egyik legveszélyesebb támadójaként fog tündökölni.
Legfrissebb hírek
