Örömet szerzünk a népnek

"Bocs, te honnan jöttél?" "Magyarországról. Hát te?" "Én görög vagyok" – ül ki az angyali vigyor a társalgást kezdeményező fiatalember arcára. Szörnyű gyanú él a szívünkben: eme párbeszéd nem jöhetett volna létre szállónk tetőtéri reggelizőjében, ha előző este a görög hősök nem küldik haza a sokra – a végső győzelemre is esélyesnek – tartott cseh válogatottat.
De hazaküldték, így most aki görög, abból az ki is kívánkozik. A manapság vidám dudaszóval fekvő (illetve dehogy fekvő!) Lisszabonnak meg kell barátkoznia a gondolattal, hogy az a tízezernél is több görög, aki csütörtökön szusszanásnyi szünet nélkül énekelte végig a portói éjszakát, megkezdte a beszivárgást a fővárosba. És nemcsak jönnek, de győzni is szeretnének – ha már egyszer sikerült nekik az északi kikötővárosban, miért ne jöhetne össze másodszor is, az ellenfelek számára ezen az Európa-bajnokságon egyelőre bevehetetlen Lisszabonban, a torna fináléjában?
Na, azt már nem! – mondják erre természetesen a portugálok. Érkezhetnek akár újabb ötven charterjárattal a görögök, legyenek bármilyen lelkesek is, ezt a nemzeti összefogást nem lesznek képesek másodszor is megtörni. Semleges megfigyelőként rögzítjük: valóban nem lesz könnyű dolguk.
A portugálok alcochetei főhadiszállásán csütörtökön jó hangulatú, telt házas edzést tartottak. A már országszerte jól ismert, országút menti "nemzeti üzenőfalon" már akkor ott volt az újabb elismerő, egyben buzdító felirat, amellyel pénteken magunk is szembesültünk: "A történelmet hősök írják. Köszönjük, Portugália!" Az "akadémia" elé gördülve egy csapat iskolásba botlunk, torkuk szakadtából éneklik a himnuszt, és veszettül lengetik piros-zöld zászlóikat. Csoda, hogy a biztonságiak a szokásosnál gyorsabban és derűsebben vizsgálják át a táborba behajtó autókat?
Bent aztán a sajtó egyre nagyobb létszámban megjelenő képviselői elé Maniche – valódi nevén Nuno Ricardo Oliveira Ribeiro – állt (ült) ki, aki sokáig még abban sem lehetett biztos, hogy Luiz Felipe Scolari szövetségi kapitány beválogatja az Eb-keretbe. A Porto középpályása a döntő előtti napokban már a portugál csapat egyik legértékesebb tagjának mondhatja magát. Ennek megfelelően neki is szegezték a kérdést: a hollandoknak lőtt csodálatos találata után azért futott-e ki elsőként Scolari kapitányhoz, hogy megköszönje neki a szereplés lehetőségét?
"Igen is, meg nem is – válaszolta Maniche. – Nem feltétlenül azért futottam oda Scolarihoz, mert beválogatott, egyszerűen a pillanat hatása alá kerültem. Ugyanakkor nagyon sokat köszönhetek neki, mondhatnám, ő a második apám."
A döntőnek, mint minden portugál, ő is hatalmas önbizalommal vág majd neki: "Hiszek benne, hogy győzhetünk. Már eddig is sporttörténelmet írtunk Portugáliában, miért most álljunk meg? Az ország bátorságot adott nekünk, mi pedig örömet szerzünk a népnek. Úgy vélem, ez a legtöbb, amit tehetünk."
Furcsa egybeesés, hogy a görög válogatottal kerülnek szembe a házigazdák, amelytől éppen a nyitó meccsen kikaptak. Eddig először és utoljára. "Lehet, hogy kellett a pofon az első mérkőzésen – vélekedett Maniche. – Persze jobban érezhetnénk magunkat, ha azt a meccset is megnyertük volna, de nem tudom, hogy akkor mennyi erő és akarat szabadult volna fel bennünk és a szurkolókban. Újabb botlást mindenesetre nem engedhetünk meg magunknak."
Otto Rehhagel csapata – mint ahogy eddig mindig – feltehetően a fináléban is a védekezésre fog koncetrálni elsősorban. A kérdés adva volt: miként próbálnak majd meg a portugálok áttörni a kék-fehérek védelmi állásain?
"Először is a saját játékunkat kell játszanunk, nekünk kell dominálnunk. Nem fogjuk majd vissza magunkat, távolról is lövünk kapura, és rengeteg labdát igyekszünk majd beívelni a tizenhatosra" – felelte Maniche.
Sokan arra voltak kíváncsiak, hogy a portugál válogatott játékosai miként képesek ilyen fárasztó idény, illetve ilyen nagyszabású torna végén is ennyi energiával fel-alá futkosni a pályán. "Úgy érzem, elsősorban lélekben kell túltennie magát az embernek a fáradtságon – adta meg a kulcsot a középpályás. – Ez pedig akkor sikerülhet a legjobban, ha támogatják és kiállnak a futballisták mellett. Aki látta, miként buzdítanak minket a szurkolók, az értheti, mi visz előre bennünket a gyepen."
Talán éppen ez a lendület lehet a portugálok legnagyobb ellenfele. Maniche szerint azonban ettől nem kell tartani. "Úgy készülünk a döntőre, mint az összes eddigi mérkőzésünkre. Bízunk a sikerünkben, de alázattal és tisztelettel viseltetünk az ellenféllel szemben. Tisztában vagyunk vele, hogy sokan minket tartanak esélyesnek, de mi úgy véljük, mindkét csapat egyenlő eséllyel lép pályára. Persze, a gyepen már nem kegyelmezünk" – szögezte le a játékos. ---- "Apró rúgás a robotoknak, óriási eredmény a tudománynak" – hirdeti magát az Európa-bajnokság egyik kísérő rendezvénye, az ezen a héten zajló RoboCup. A szlogen ismerős, hasonlóképp értékelte az emberiség 35 esztendővel ezelőtt a holdra szállást – szünnap van, irány tehát a liszszaboni vásárváros!
Képzeljenek maguk elé egy hatalmas kiállítócsarnokot, telis-tele ketyerékkel, mellettük-körülöttük a műszaki értelmiség utánpótlását jelentő, átszellemült arcú fiatallal – és persze kisebb-nagyobb "futballpályákkal". Kezdésként kissé szomorúan állapítjuk meg, hogy az ismertető szerint 600 robotot felvonultató 37 ország között ugyanúgy nincs ott Magyarország, mint az Euro2004 mezőnyében – miközben például Iránból népes delegáció érkezett. A legtöbben a Távol-Keletet képviselik, mint ahogy az esemény főszponzorai is japán cégek.
Ami magukat a főszereplőket, a "futballozó" robotokat illeti, meglehetősen nehéz állást foglalnunk. Van egyszer a hétköznapi megközelítés: e szerint félig kibelezett rádiókkal, leharcolt mosógépekkel van dolgunk, amelyek szinte kiáltanak Fábry Sándor "dizájncentere" után. Pörögnek, forognak, "szaladnak", ütköznek, csörrennek, néha találkoznak a sárga labdával – és akkor nagyon örül mindenki. Aztán van a másik, a tudományos nézőpont, amely szerint a RoboCup fontos eszköze a mesterséges intelligencia fejlesztésének, illetve a fiatalok kutatói pályára terelésének.
A több ligában zajló, egyenes kieséses rendszerű küzdelmek – szimulációs szoftver, 18 centinél kisebb átmérőjű, 50 centit meg nem haladó átmérőjű, illetve négylábú szerkezetek – csúcsát az úgynevezett "humanoid bajnokság" jelenti, ahol ember formájú gépek küzdenek egymással. A kiállítás csúcsa a Sony mintegy 40 centi magas, Qrio nevű "kezes-lábas" robotja, amelynek mozgása valóban roppant kifinomult, csak úgy tapadnak rá a gyermeki tekintetek. Gólt persze ő sem fog rúgni Ricardónak.
Bár egyelőre maguk a résztvevők is jókat mulatnak a "pályán" történteken, érdemes rögzíteni az 1993-ban indult RoboCup mozgalom célját: a mesterséges intelligencia csapatának 2050-ben le kell győznie az aktuális labdarúgó-világbajnokot! ---- Amióta elindult az Európa-bajnokság, a portugál újságok, legalábbis a sporttal foglalkozók, többé-kevésbé hasonló módon rendezték be címlapjukat. Pénteken azonban történt egy apró változás, az A Bola ugyanis eltérően két nagy társától, a Recordtól és az O Jogotól, újfent az Eb-vel kapcsolatos első oldalt gyártott, míg a másik két orgánum a "leállósávra" helyezte a fináléjához közeledő nagy tornát.
"Halleluja" – állt hatalmas betűkkel az A Bola első oldalán egy, a szinte a teljes lapot betöltő Nuno Gomes-képpel együtt – a csatár éppen az ég felé emeli tekintetét és mindkét karját. Az alcím még többet mond: "Kiegyenlítjük a görögökkel szembeni számlát." A tekintélyes sportújság érdekes adatot is közzétett, eszerint eddig összesen hat labdarúgónak sikerült egy évben BEK-et, illetve BL-t és Európa-bajnokságot nyernie. Luis Suárez (1964, Internazionale, Spanyolország), Hans van Breukelen (1988, PSV, Hollandia), Ronald Koeman (1988, PSV, Hollandia), Gerald Vanenburg (1988, PSV, Hollandia), Wim Kieft (1988, PSV, Hollandia) és Nicolas Anelka (2000, Real Madrid, Franciaország) után ez a bravúr most hat Porto-játékosnak (Deco, Nuno Valente, Ricardo Carvalho, Costinha, Maniche, Paulo Ferreira) sikerülhet.
A már említett O Jogo és Record közös platformra helyezkedett: mindkét sportlap egy-egy hasábot szentelt első oldalán az Eb-nek, szinte mindkettő címlapján nagyítóval kellett keresni a görög válogatott sikeréről szóló hírt. A vezető hír is közös ezen újságoknál: a Sporting vezetői felháborodtak azon, hogy a Porto megszerezte a előlük a Nacionalban játszó Paulo Assuncaót…
Azért persze az Európa-bajnoksággal is foglalkoztak. A Record például arról elmélkedett, hogy a kontinenstorna történetében most először avatnak külföldi szövetségi kapitányt Európa-bajnokká – a Record természetesen a brazil Luiz Felipe Scolari, nem pedig a német Otto Rehhagel mellé teszi le a voksát.
Az O Jogo belső oldalain szintén a visszavágásról lehetett olvasni. "És adva a lehetőség a számla rendezésére" – írja címében a görögök győzelméről szóló cikk, amely szerint "Dellasz ezüstgólja aranyat ért."
Végül említsük meg, hogy az elsősorban politikával foglalkozó Público miként interpretálta a görögök döntőbe jutását a "A változatosság kedvéért: Portugália–Görögország" című cikkében: "A csehek szupercsapata elesett a semmi újat sem mutató görögökkel szemben. Portugália előtt legalább adódik egy második esély."