Diliház helyett a fináléban

Megáll az ész, hogy "Otto király" így gondolkodott egykor!
Manapság az a helyzet, hogy azt kellene "sárga házba" zárni, aki elmegyógyintézetbe utalná be a 66. születésnapját a jövő hónapban ünneplő szakembert, aki Görögország válogatottját a fináléba kormányozta a Portugáliában zajló kontinenstornán. Korszakos, mi több, futballtörténelmi tett ez: a görög nemzeti tizenegy korábban nemhogy a legjobb négyig nem jutott el a nagy tornákon, korábban még a részvétel jogát sem igen tudta kiverekedni magának (1980-ban Eb-, 1994-ben vb-résztvevő volt).
Most meg ott van a vasárnapi döntőben. A szakemberek egy része szentül meg van győződve arról, hogy elsősorban a német edzőfejedelemnek köszönhetően. "Korábban, hogy úgy mondjam, meglehetősen lazára vettük a figurát. Tudják, milyen a görög mentalitás?! Egy kicsit sumákolunk, egy kicsit lazítunk, könnyedén vesszük a dolgokat. Na, ennek Otto Rehhagel érkezésével egyszer s mindenkorra vége lett" – lebbentette fel a fátylat a válogatottnál egykor tapasztalt munkamorálról az egyik, neve elhallgatását kérő görög labdarúgó.
Rehhagel két és fél évtizedet edzősködött a Bundesligában (innen az egyik beceneve: "a Bundesliga gyermeke"), ahonnan keménységet, fegyelmet, céltudatosságot és akaraterőt vitt a Jón-, illetve az Égei-tenger partjára. Nem maradt el az eredmény, vérprofi labdarúgók születtek a "link sziesztázókból".

Apropó, keménység! Az egykori ferencvárosi idol, Varga Zoltán is tudna mesélni erről – mint ahogy húsz éve mesélt is az egyik sport témájú bestsellerben. Az 1970–71-es idényben, már a Hertha játékosaként farkasszemet nézhetett az akkor a – Lóránt Gyula edzette – Kaiserslauternben futballozó Rehhagellel. Varga szerint a hátvéd egyáltalán nem bánt vele kesztyűs kézzel (keményen, már-már durván fogta, sőt, nem ment a szomszédba egy kis alattomoskodásért, köpködésért sem), aminek az lett a vége, hogy a magyar feljelentette Rehhagelt a német szövetségnél. (Amely – Varga szerint – tojt az egészre…)
1976 őszén megint összehozta őket a sors, immár Dortmundban. A középpályás mint játékos, Rehhagel már mint tréner állt szerződésben a BVB-vel, s újfent Varga húzta a rövidebbet, kikerült a csapatból. Rudi Völler és még több tucat futballista ugyanakkor rendkívül sokat köszönhet Otto Rehhagelnek. "Kata néniből" az edzőfejedelem faragott igazi labdarúgót, a csatár balszerencséje, hogy már távozott a Werderből, amikor a mester először lett bajnok (1988) a klubbal. Aztán még egyszer, 1993-ban triumfált Otto a zöld-fehérekkel, a harmadik salátástálat ugyanis már a Kaiserslauternnel gyűjtötte be 1998-ban. Mindmáig egyedülálló bravúr volt ez a hat évvel ezelőtti siker: a "vörös ördögök" újoncként foglalták el a trónt. Rehhagel – aki 824 Bundesliga-találkozójával fölényesen vezeti a szakvezetők örökrangsorát – nemcsak a ligában volt sikeres, 1980-ban a Düsseldorffal, 1991-ben és 1994-ben meg a brémaiakkal nyerte meg a DFB-kupát, 1992-ben pedig a KEK-et szerezte meg a Weser-partiakkal.
A hét végén újabb trófeára kerülhet rá aktuális együttesének a neve.