Kiss Balázs visszavonul

"Egy dolog, amikor az ember magában eldönti, hogy vége és egy másik folyamat, amikor ezt közli a környezetével. Amikor elhatároztam, hogy abbahagyom, nagy megkönnyebbülést éreztem, hogy megszabadulok a fájdalomtól, attól a stressztől, hogy nem tudom elvégezni az edzésmunkát. Most, hogy ez nyilvánosságra került, nagy békét érzek – utoljára voltam címlapon – mondta Kiss Balázs, aki 1999 óta bajlódik sérülésekkel. – Egész listát lehetne erről összeállítani, fájt a nyakam, a térdem nem bírta a terhelést, ínhüvelygyulladásom is volt. Mivel mindig kímélni kellett valamelyik testrészemet, rásérültem egy másikra. A 2002-es Európa-bajnokságon például abszolút jó formában voltam, de már nem bírtam olyan jól a kétnapos versenyt, mint korábban."

1996-ban Kiss Balázs húsz év szünet után nyert olimpiai aranyat a magyar atlétikának, s Németh Imre, Csermák József és Zsivótzky Gyula után ő lett a negyedik kalapácsvető olimpiai bajnokunk. Atlantába esélyesként érkezett, ott a döntőben a második sorozattól kezdve vezetett, végig egyenletes teljesítményt nyújtott, megérdemelten győzött. Ám a versenynek voltak dermesztő pillanatai: Igor Asztapkovics például 80 méter fölé, de szektoron kívülre röpítette a kalapácsot, a hazaiak kedvence, Lance Deal pedig az utolsó sorozatban dobott ijesztően nagyot. Balázsnak azonban a szeme sem rebbent, végig könynyedén, kedvesen mosolygott, nem csoda, hogy belopta magát a közönség szívébe.
Ekkor már tizenkét éve készült erre a sikerre. Tizenkét éves volt amikor édesapja Veszprémben levitte az atlétikai pályára. Addigra több csapatsportot kipróbált, de úgy tűnt, az egyéni sport jobban megfelel az alkatának.
"Nem tudtam elviselni, hogy amikor én kiteszem a szívemet, lelkemet a pályán, mások félgőzzel küzdenek. Olyasmiben akartam versenyezni, amiben csak rajtam múlik, hogy hova jutok, mit érek el" – nyilatkozta.
S hamar kitűnt, hogy kalapácsvetésben valóra válthatja álmait. Töretlenül fejlődött, első nemzetközi sikerét a junior Európa-bajnokságon aratta, amelyen bronzérmet nyert. Teljesítményére a tengerentúlon is felfigyeltek, és egy dél-kaliforniai egyetem ösztöndíjat ajánlott neki. Balázs élt a lehetőséggel, az egyetem vezetői pedig gratulálhattak maguknak a választáshoz. Az amerikai egyetemi bajnokságok történetében ugyanis Kiss Balázs volt az ötödik atléta, akinek négyszer sikerült győznie.

Felnőttvilágversenyen először 1994-ben a helsinki Európa-bajnokságon indult, a döntőben a 12. helyen végzett. Egy évvel később a göteborgi világbajnokságnak már ő volt a nagy esélyese. A versenyt megelőzően mindenhol győzött, országos csúcsot javított, Göteborgban azonban megbénította az esélyesség terhe, és leszorult a dobogóról. Következő nyári sorozata nem volt ugyanilyen látványos, de már rutinosan készült az atlantai megméretésre, amelyen valóra váltotta minden sportoló álmát. A következő évi világbajnokságon azonban ismét negyedik lett. Bár két évvel korábban is megviselte ez a helyezés, Athénban alig lehetett szóra bírni, csak ült maga elé meredve.
Egy évvel később fantasztikus versenynek lehetett tanúja a magyar közönség. A budapesti Európa-bajnokságon Gécsek Tibor aranyérmet, Kiss Balázs ezüstérmet nyert.
"Ha veszíteni kell, így veszítsek – mondta akkor Balázs. – A kettős magyar győzelem fantasztikus siker, szinte nem is érdekel, hogy melyikünk lett a győztes." Ezt követően olimpiai bajnokunk állandóan sérülésekkel bajlódott, így készült és versenyzett. 1999-ben a sevillai világbajnokságon nem is került be a döntőbe, 2000-ben pedig közvetlenül az olimpia előtt kénytelen volt lemondani az indulást. A nehézségek ellenére azonban ellenfelei tudták, számolni kell vele. Edmontonban a világbajnokságon a sérülések ellenére is hatodik lett, 2002-ben a müncheni Európa-bajnokságon úgy végzett a negyedik helyen, hogy négyszer dobott 80 méternél nagyobbat, míg az ezüst- és bronzérmesnek ugyanez csak egyszer sikerült. Kiss mégsem bosszankodott, inkább bizakodóan nyilatkozott.
"Ez a kegyetlen valóság – tárta szét a karját. – Ilyen az élet, nem vagyok elkeseredett, már csak azért sem, mert a negyedik helyezést követő évben mindig jól szerepelek. De azért ennek a negyedik helynek már valami külön érmet kellene alapítani. Szép gyűjteményem lenne."
Hiába volt azonban optimista, a tavalyi párizsi világbajnokságon ismét csak nem indulhatott, s most úgy döntött, hogy befejezi pályafutását. Remélhetőleg azért látjuk még az atlétikai pályán.