Miguellel jöttek a sikerek

Portugália ugyan továbbra is elsősorban a puszta kézzel tizenegyest hárító, majd a sorsdöntő lövést a helyére küldő Ricardo kapust ünnepli, eközben azonban többen – így a www.euro2004.com internetes oldalnak az alábbi interjút készítő munkatársai – nem feledkeznek el Miguelről, a gárda jobbhátvédjéről sem. Az első mérkőzésen még a Chelsea új szerzeménye, Paulo Ferreira játszott a hátsó alakzatban, azonban sorsdöntő hibát követett el (ő adta el a labdát az első görög gól előtt), és a következő mérkőzésen már a Benfica bekkje futballozhatott a helyén. A portugálok pedig azóta képtelenek veszíteni.
– Nagyon elégedettek vagyunk, és természetesen örülünk az eddigi eredményeknek, különösen a spanyolok, valamint az angolok elleninek – válaszolta a portugálok eedigi szereplését firtató kérdésre Miguel. – Nagyon nehéz volt elviselni, amikor az angolok megszerezték a második góljukat. Tudtuk, hogy tovább kell szenvednünk, de istennek hála, a végén minden jóra fordult. Most már csak abban bízom, hogy a döntőig minden így megy tovább.

– Mennyire voltak idegesek a két élethalál-mérkőzésen?
– A hajrában már eléggé. De összeszedettek is voltunk, és hittük, hogy van esélyünk a győzelemre. Megérte! Amikor az angolok ellen nagy nehezen bejutottunk az öltözőbe, mindannyian Ricardo nevét énekeltük. A szurkolóink fantasztikusak voltak, csak remélni tudom, hogy az utolsó héten, amikor még nagyobb segítségre lesz szükségünk, még inkább mellénk állnak.
– Egy Európa-bajnoki cím megfelelő ellentételezése lenne a buzdításnak.
– Az még egy picit messze van, nekünk egyelőre a Hollandia elleni mérkőzéssel szabad és kell foglalkoznunk. Meg kell adnunk a hollandoknak a kellő tiszteletet, nem szabad már most a döntőről beszélnünk, amikor még ott sem vagyunk. Remélem, még oda tudjuk tenni magunkat, és legalább még egyszer győztesként hagyhatjuk el a pályát. Tisztában vagyok vele, milyen euforikus hangulat uralkodik Portugáliában, azon leszünk, hogy ez így is maradjon.

– Ha jól tudom, szélsőként kezdte a pályafutását, most pedig hátvédet játszik. Mennyire volt furcsa ez a váltás? Mennyire van lehetősége elővenni a régi énjét, és a támadásokat segíteni?
– Azt tudni kell, hogy Luiz Felipe Scolari elsősorban a védőt látja bennem, hátul számít a játékomra. De ez nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy bekapcsolódjak a támadásokba. Sőt be is kell kapcsolódnom. Ez egész jól működik a gyakorlatban. Ha az edző szerdán is a csapatba állít, ugyanolyan keményen, összeszedetten, harcosan lépek pályára, mint eddig. Azt hiszem, az Európa-bajnokságon mutatott játékommal választ adtam mindazoknak, akik azért kritizáltak, mert szerintük nem megfelelő a védőmunkám. Szerintem már senkinek sem kell bizonyítanom. Azt hiszem, egyesek elfelejtették, hogy két évvel ezelőtt az első sorból a hátsóba kerültem, és ott más erényeket kell csillogtatnom.
– Mint például?
– A sors két tüdővel áldott meg, így megtehetem, hogy az egész mérkőzésen úton legyek. Sohasem voltam sérült, mindig tökéletes állapotban vágok neki a találkozóknak.