Erő, egység, elődöntő

Komolyra fordítva a szót, hogy a holland válogatottnak ilyen jó jobbhátvédje van, az elsősorban a sokat kritizált Louis van Gaalnak köszönhető, hiszen a szakember volt az, aki meglátta, hogy Patrick Kluivert gyerekkori cimborájának nem a támadósor jobb oldalán, hanem két sorral hátrébb van az igazi helye. Reiziger azóta gyakorlatilag kirobbanthatatlan az oranje hátsó alakzatából – leszámítva az idei Eb elejét –, ezt bizonyítja, hogy a svédek elleni Eb-negyeddöntő alkalmával már a 71. válogatottságát ünnepelhette. A 72-re mérget vehetünk (szerda, elődöntő, Portugália…), de hogy még ezen a héten meglesz-e a 73., azt ő maga sem tudja. Csak reméli…
– Hagyjuk is a tiszteletköröket: megverik a házigazdákat? – tette fel a kérdést a torna hivatalos internetes oldalának munkatársa a 29 esztendős, többek között BL-győztes bekknek, aki feltehetőleg a Valencia vagy a Middlesbrough alakulatához igazol Barcelonából.
– Hogy idáig eljutottunk, az nagy dolog, ám tudják, hogy van ez, az a csapat, amelyik bekerül a legjobb négy közé, nem szívesen elégedne meg a harmadik hellyel.

– És a másodikkal?
– Ez ügyben a döntő előtt érdeklődjenek…
– Úgy tűnik, a hangulatával nincs gond.
– Miért lenne? A csapatunk összerázódott, a pályán belül és kívül is segítjük egymást. Régóta vagyok a holland válogatott tagja, de ilyen jó légkörben talán még sosem dolgoztunk.
- A csoportmeccsek idején is így nyilatkozott volna?
– Persze. Az más kérdés, hogy akkor még nem ment ilyen jól a szekér.
– Finoman fogalmaz. Ha a cseh "kettő" nem győzi le Németországot, most nem önnel készülne az interjú…
– Tény, nagy nyomás nehezedett ránk, mivel a rajt előtt sokan favoritnak kiáltottak ki bennünket. A németek elleni presztízsmérkőzésen két fontos pontot veszítettünk, majd a cseh meccsen hiába tettünk szert hamarjában kétgólos előnyre, a végén mi gratuláltunk Nedvedéknek. Megjegyzem, az utóbbi találkozón jól futballoztunk, nem sokon múlott, hogy a miénk legyen a győzelem. A lettek elleni fellépésünknek viszont úgy vágtunk neki, hogy tudtuk, ha nem nyerünk, repülünk haza. Az erejünket mutatja, hogy három nullára elintéztük a korábban a cseheket alaposan megszorító, a németekkel döntetlenre végző balti gárdát.

– Közben pedig imádkoztak, hogy Rudi Völler gárdája ne nyerjen…
– Ha nem is imádkoztunk, de izgultunk. Sokakkal ellentétben én örültem, hogy a cseh tartalékok kaptak akkor lehetőséget, hiszen biztos voltam benne, bizonyítani akarnak edzőjüknek. Mindezek ellenére azt mondom: a továbbjutást nem Karel Brück-ner együttesének, hanem magunknak köszönhetjük.
– A svédek ellen meg a kapufának?
– Nézzék, az százhúsz perces ütközet volt, s ilyenkor óhatatlanul is előjönnek a hibák egy-egy csapat játékában. Nekünk is akadt egynéhány, mázlink volt, hogy Larssonék nem használták ki a helyzeteiket. Igaz, előtte nem egyszer nekik volt szerencséjük…
– Visszakanyarodhatunk az elejéhez: szerdán elbúcsúztatják Portugáliát?
– Maradjunk annyiban, van rá sanszunk. De azt írják le nyugodtan, hogy én még két találkozót szeretnék játszani ezen a tornán…