Olimpiai feloldozás?

Napjaink új-zélandi története még kegyetlenebb, nem csoda, hogy az olimpiai válogatásba közvetett módon maga a miniszterelnök, Helen Clarke is hallatta a szavát.Néhány napja az Új-zélandi Ökölvívó Szövetség és a nemzeti olimpiai bizottság együttes ülésen döntött arról, hogy a "kiwiket" egyetlen ökölvívó képviseli az athéni olimpiai játékokon, a 29 éves félnehézsúlyú Soulan Pownceby, Óceánia bajnokságának ezüstérmese. Eredményeit tekintve kiküldetése indokolt, a szakmainak tekinthető döntés egyhangú volt… Amit a szorítóban művel, az mind rendjén van…A jelölést követő napon az "Asszony Menedék" elnevezésű szervezet, amely otthont, segítséget nyújt a családi erőszak női áldozatai és azok gyermekei számára, felháborodott levelet juttatott el az Új-zélandi Olimpiai Bizottsághoz, amelyben az ökölvívó válogatását sokkolónak és szégyenletesnek jellemezte. Soulan Powncebyt – 1995-ben négyéves börtönbüntetéssel sújtották, mert megölte mindössze öt hónapos kislányát. Nevét szabadulásakor vette fel, eredetileg Rikihannak hívták. Múltjával szakítani próbált, ez a szándéka vezette a szorítók világába, ahol nem mindennapos tehetséggel tűnt ki. A botrány mind szenvedélyesebb hullámai következtében a nemzeti olimpiai bizottság és az ökölvívó-szövetség ismét összeült és – maradt az eredeti döntés. Helen Clarke miniszterelnök egy televíziós talk-show-ban így nyilatkozott "Az ökölvívó álljon ki a nyilvánosság elé, tanúsítson megbánást, őszintén tárja fel múltját, s kötelezze el magát jövőjét illetően." Az egyébként szófukar, nehezen beszélő olimpikon az NZ tévékamerái előtt sírva fakadt, szavaiból fény derült tragédiákkal sújtott sorsára: édesapja amerikai tengerész volt, aki elhagyta édesanyját. Nővérét 17 éves korában meggyilkolták, anyja rákban hunyt el, sötét és magányos világban tengette életét… Tettére nincs mentség, megbánta, s magától telhetően igyekszik tisztességes emberként élni, sportolni… "Ha nem juthatok ki az olimpiára – mondta – semmim sem marad." Védelmére keltek a sportvezetők, mondván, sportolóként semmiféle kifogás nem merült fel vele szemben. Támadták viszont a nők jogaiért küzdő szervezetek, azzal érvelve, hogy a szabadulás után nem telt el még elegendő idő ahhoz, hogy végérvényes javulásról lehessen beszélni, s egyébként sem valami épületes, hogy – megbocsátás ide, megtérés oda – az országot a fennkölt szellemű olimpiai játékokon végtére is egy rettenetes bűnnel beárnyékolt személy képviselje.Hiszek a sport nevelő erejében, meggyőződéses híve vagyok a bűnbocsánatnak, tanúsítom a mágikus ötkarika nemes eszméjének jellemformáló varázslatát a vezeklésben.Ha szavaztam volna – mégis nemet mondok… Szabadulása óta történetünk főszereplője ugyanis – derült ki utóbb – nem kevesebb, mint hét újabb alkalommal került összeütközésbe különböző erőszakos cselekedetek miatt a rendőrséggel… Ezeket kivétel nélkül megúszta pénzbírsággal, s úgyannyira megfeledkezett róluk, hogy válogatása idején "elfelejtette" említeni az illetékeseknek.