De Boer oda sem mert nézni

A hírügynökségek jelentése szerint az elődöntőbe jutás mellett az átlagemberek legalább annyira örültek annak is, hogy végre sikerült megtörni a tizenegyesek átkát, amely több mint egy évtizede frusztrálta őket. Az ottani lapok ugyancsak megkönnyebbült hangnemben írnak a sorozat megszakításáról. "Végre vége ennek a gyalázatos büntetőtraumának, nincs többé rossz hírnevünk" – így a De Telegraaf nevű napilap. "Hát mégis tudunk tizenegyeseket rúgni!" – örvendezik az Algemeen Dagblad.
És még mindig a párbaj: a játékosok szinte másról sem beszélnek, mint arról, mit éreztek előtte, közben és utána. Frank de Boer, aki négy éve, az olaszok ellen a rendes játékidőben és a szétlövésben is hibázott, például oda sem mert nézni. "Ha a pályán vagyok, valószínűleg nekem is rúgnom kell. Így csak az utolsó lövést láttam, egyébként végig a földet bámultam, Bosvelt közvetítette, mi történik. Most a portugálok következnek, akik egyébként is erősek, és folyamatosan javulnak. Azt hiszem, az sokkal inkább nyílt meccs lesz, mint a mostani" – mondta a 112 szereplésével holland válogatottsági rekorder védő.

"A hosszabbítás vége felé közeledve egyre kevésbé tudtunk koncentrálni, részben azért, mert nagyon fáradtak voltunk. Valamennyiünknek az olasz meccs járt a fejében" – borzongott Jaap Stam, aki szintén "sáros" a 2000-es fiaskóban. Az összpontosítás tehát a közelgő próbatétel miatt is nehezükre esett, ám amikor biztossá vált, hogy mi következik, jól döntöttek, Ruud van Nistelrooyt indították útnak a kezdőkörből. Ô precíz végrehajtónak számít – másfelől rámutatott, egy ilyen szituáció egészen más, mint a meccsközbeni. "A hollandok nem arról ismertek, hogy jól csinálnák, ezért külön örülök, hogy ennek a társaságnak sikerült megfordítani a tendenciát. Nem gyakoroltunk, de előző nap azért ellenőriztük a talajt, nehogy ugyanaz essen meg velünk, mint Beckhammel" – árult el egy kulisszatitkot a Manchester United csatára, akit hivatalosan a találkozó legjobbjának választottak. (A döntés picit meglepő, hiszen a hollandok nagyon kevés veszélyt jelentettek a kapura, Van Nistelrooy például összesen egy életerős lövést adott le.)
"Életem legfontosabb pillanata volt. Nem döntöttük el előre, hogy kié lesz a hatodik lövés, egyszerűen odamentem, kizártam a külvilágot, és bevágtam a labdát. Biztos voltam benne, hogy megcsinálom" – magyarázta a mindössze húszéves szélső, Arjen Robben. ---- Végül ejtsünk szót az igazi hősről, Edwin van der Sarról. Voltaképpen ő döntötte el a párharcot, azzal, hogy megfogta Olof Mellberg lövését. "Ha nem sikerült volna egyet kivédenem, már véget is ért volna a válogatottbeli pályafutásom. Az elődöntőben vagyunk, de ez még semmi" – jegyezte meg a Fulham ambiciózus hálóőre.
A svéd sajtó elég nehezen viseli, hogy egy ilyen kiváló együttes ellen kapott gól nélkül megvívott összecsapás után mégis búcsúznia kellett a sárga-kék tizenegynek. "Annyira közel voltunk, annyira kegyetlen és keserű a kiesés" – siránkozik az Aftonbladet. "Hogy az ment-e tovább, akinek kellett? Mi sosem fogjuk így látni. Azok után, hogy a hosszabbításban kétszer is a kapufát találtuk el, joggal érezzük, hogy nem volt szerencsénk. Szörnyű volt megemészteni a kudarcot, miközben riválisaink úgy ujjongtak, mint a kisgyerekek karácsonykor" – írja porig sújtva a Svenska Dagbladet. "A bulinak vége, nem ismétlődött meg 1994 fantasztikus nyara" – állapítja meg az Expressen.
Ami a skandináv futballistákat illeti, többnyire ők sem képesek másról beszélni, mint a meccsvégi drámáról. A döntő hibát elkövető Mellberg aprólékosan felidézi a történteket.

Átok ül az Aston Villa játékosain

"Legutóbb talán a junioroknál rúgtam tizenegyest, a válogatottban még sohasem. Pénteken azonban gyakoroltuk őket, és a kapitányok összeállítottak egy névsort, amelyet mi nem is láttunk. Aztán amikor arra került a sor, megkérdeztek néhányunkat, ki, hogyan áll hozzá. Volt, aki nemet mondott, én vállaltam. Miután kihagytam, egészen üresnek éreztem magam, semmire sem gondoltam" – emlékezett Mellberg, aki a két nappal korábban ugyancsak bakizó angol támadó, Darius Vassell csapattársa az Aston Villában.
"Engem is kérdeztek, hogy rúgnék-e, de visszautasítottam a lehetőséget, mert a tréningen sem találtam be, ráadásul már görcsölt a lábam. Nem Olof a hibás, együtt nyerünk, és együtt is veszítünk" – tette hozzá Andreas Jakobsson. "Egyszerűen borzasztó így távozni, a hajrában igenis volt esélyünk a győzelemre" – kesergett Kim Källström. "Nagyon csalódott vagyok, mert volt egy csomó helyzetünk" – csóválta a fejét Fredrik Ljungberg.


---- "A világbajnokságon aranygóllal estünk ki, most tizenegyesekkel. Biztatóan közeledünk a számunkra kedvező végkimenetelhez…" – húzta el a száját a mérkőzést követő sajtótájékoztatón Lars Lagerbäck, a svédek mostantól egyedül hivatalban lévő szövetségi kapitánya. (Mint ismert, eddigi társa, Tommy Söderberg az Európa-bajnokság után távozik posztjáról.)
Igazi sportemberhez méltón nemcsak megőrizte a humorérzékét, de fontosnak tartotta, hogy gratuláljon az ellenfélnek, és sok szerencsét kívánjon neki a folytatásra. "Teljesen egyenrangú ellenfele voltunk a holland csapatnak, nekünk is voltak helyzeteink, könnyen alakulhatott volna másképp a végeredmény. És hogy mit szólok a kapufákhoz? Ôszintén szólva, nem nagyon tudok mit kezdeni a balszerencse fogalmával. Néhány centiméter hiányzott, az élet így hozta, nincs miért rágnunk magunkat ezen" – mondta.
Természetesen szóba kerültek a tizenegyesek is. Lagerbäck elmondta, előző nap magában már eldöntötte, ki lesz az első öt rúgó, és a szertartás előtt csak a sorrendiségen módosítottak egy picit a játékosok kérésére. "Gyakorolták-e a tizenegyeseket, és miért nem?" – hangzott egy derűt fakasztó, a végeredményt is tükröző kérdés. "Gyakoroltuk, és nem tudom, hogy miért nem – vette a lapot Lagerbäck, majd egy másik, a svédek sportszerűségét dicsérő felvetésre félmosollyal reagált: – Ilyen estén jó hallani, hogy legalább ebben a tekintetben a győztesek közé számítunk. Köszönjük!"
Dick Advocaat is kapott kérdést a tizenegyesekről – és meglepő válasszal szolgált. "Nem, egyetlenegyszer sem gyakoroltuk őket. Az én értelmezésem szerint a büntetőrúgás nem okozhat gondot egy válogatott futballistának, időfecsérlésnek tartanám, ha ezzel kellene foglalkoznunk – mondta a holland szövetségi kapitány, majd a felvetésre, hogy akkor azért elég nyugtalannak kellett lennie a párbaj előtt, így reagált: – A mérkőzésnek eme periódusáért már nem tekintem magam felelősnek. Különben is, a svédek gyakorolták, látják, hogy mire mentek vele."
Svéd kollégájához hasonlóan Advocaat is igazságosnak tartotta a döntetlent, mondván sok helyzet volt itt is, ott is, azonban a következő ellenféllel nem kívánt foglalkozni. "Nem azért vagyok itt, hogy a portugálok játékát elemezzem" – vágta rá kurtán egy kérdésre, viszont meglepően készségesen belement a magyarázatba, amikor a mindig roppant aktív távol-keleti újságírók egyike Davids korai lecserélését kérte számon rajta. "Ön aztán nem teketóriázik – mondta mosolyogva, miután megfejtette a kérdést. – Némiképp hasonlított a helyzet a csehek elleni mérkőzéshez. Úgy vettem észre, hogy a svédek egyre könnyebben hatolnak át a középső vonalunkon, ezért frissíteni akartam, és a fiatal Heitinga be is váltotta a hozzá fűzött reményeimet."
És ha már a tizenegyesek, akkor a mérkőzés legjobbjának megválasztott Ruud Van Nistelrooy, a hollandok első lövője sem maradhat ki. "Egészen más a kezdőkörből besétálni egy tizenegyeshez, mint meccs közben elvégezni egyet. Első lövőként nagy volt a felelősségem, de boldogan vállaltam, mert lendületet adhattam a csapatnak" – mondta, miután átvette a legjobbnak járó Carlsberg-serleget. Egy kínaitól. ---- A szakértők nyilván számos okkal magyarázzák a történteket – a magunk szerény eszközeivel mi is megpróbáljuk. Nos, a svédek kudarca egy fikarcnyit sem meglepő, ha azt nézzük, mennyit gyengült a passzolási pontosságuk. A 64.6 százalékos adat messze elmarad a csoportküzdelmek során általuk stabilan hozott 73.4 százalékos átlagmutatótól. Ugyancsak feltűnő, hogy míg eddig lövéseik fele eltalálta a kaput, addig most 16-ból csupán 7. Más kérdés, hogy e téren a hollandok sokkal drasztikusabb romlást produkáltak: korábban a 60 százalékot közelítették, ehhez képest szombaton csak minden harmadik lövésük ment jó irányba. Átadásaikkal viszont továbbra sem volt gond, nem véletlen, hogy sokkal többet birtokolták a labdát. ---- Fehér Csaba szerint a gól nélkül zárult mérkőzés meglehetősen unalmas volt, és nem hozott szakmai újdonságot.

Kitámasztottam a szemem, hogy ébren tudjak maradni… Az Anglia–Portugália találkozó végén, a tizenegyesek előtt azt mondtam, bármelyik csapat is esik ki, sajnálom, most pedig úgy éreztem, egyik sem érdemelt továbbjutást. Ha mindenképpen választani kellett volna, akkor a svédekre voksolok, de csak a csoportkörben nyújtott produkciójuk miatt. Ôk a csoportban kimondottan jól futballoztak, a formájukat viszont nem tudták tartani, és egy papíron jobb csapat ellen döntő volt, hogy nem bírtak száz százalékot hozni. A klasszisok ma nem tették hozzá azt a bizonyos pluszt a csapatjátékhoz. A hollandoknál Van Nistelrooy teljesítményét nagyban befolyásolja a két szélső játéka, és mivel Robben, valamint Van der Meyde mélyen a tudása alatt futballozott, a center is észrevétlen maradt. A szélsők mentségére szóljon, hogy hátulról, a jobb- és a balhátvédtől nem kaptak megfelelő támogatást. Kívülállóként nagyon nehéz beleszólni bárkinek is a munkájába, de az elgondolkodtatott, amikor Advocaat kapitány lehozta Davidsot, és a helyére azt a Heitingát küldte be, aki még életében nem játszott középpályást. A padon meg ott ült Bosvelt, aki védekező középpályás. A svédek ellen középpályás helyett védő, ráadásul nulla nullánál? Nekem, és ahogy láttam, a holland szurkolóknak is meglepő volt.