Mindig győzni akar

A pályán mutatott profizmusát aztán az újságírókkal való találkozásakor sem hazudtolta meg, egyrészt mert készségesen válaszolt a – többek a közt a Nemzeti Sport által feltett – kérdésekre, másrészt legtöbb csapattársával ellentétben angolul is megértette magát a sajtóval.
– Mi a cseh csapat titka? – tettük fel az első kérdést a fiatal játékosnak.
– Nem hinném, hogy lenne különösebb titkunk, mindössze arról van szó, hogy képesek vagyunk a saját játékunkat játszani, és rá tudjuk erőltetni az akaratunkat az ellenfélre – hangzott Baros válasza. – Mi itt mind győzni akarunk a pályán, mert csak az tesz boldoggá minket, ezért mindent megteszünk, hogy elkerüljük a vereséget.

– A csapatból néhányan kisebb sérüléssel érkeztek a tornára. Úgy tűnik, hogy mostanra viszont mindenki rendbe jött, még a cserék is.
– No igen, a cserék. Az a helyzet, hogy nálunk legfeljebb az itt látott első két, illetve a harmadik mérkőzés alapján lehet kezdőkről és cserékről beszélni. Alaphelyzetben mindenki egyforma esélylyel száll harcba a kezdőbe kerülésért. A németek ellen pályára lépő fiúk éppen ezért nyújtottak olyan kiváló teljesítményt, mert be akarták bizonyítani, hogy ők is olyannyira éhesek a sikerre, mint azok, akik az első két összecsapáson kezdtek. Szerintem ez sikerült is nekik.
– Az ön góljának köszönhetően…
– Mert jó időben voltam jó helyen, de ennyi erővel bárki más szerezhette volna azt a gólt.
– Immár három találatnál tart a tornán. Melyik volt önnek a legkedvesebb?
– Mondhatnám, hogy mindhárom, de azt azért be kell ismernem, hogy a hollandoknak lőtt gólom karrierem egyik legfontosabb találata volt.
– A cseh válogatottat az Európa-bajnokság rajtja előtt sokan esélytelennek tartották. Mára azonban fordult a kocka.
– Nem hiszem, hogy mi lennénk a torna esélyesei. Lassan, de biztosan haladunk előre, és bár valóban elérhetünk a fináléba, szerintem mi akkor is egy átlagos válogatott vagyunk.
– Pavel Nedvednek mekkora a befolyása a csapaton belül?
– Természetesen hatalmas. Ô a csapatkapitány, ezenkívül tavaly ő kapta meg az Aranylabdát, tehát minden adva van, hogy vezére legyen a gárdánknak. Ugyanakkor elsősorban nem ezek a tényezők teszik őt olyan karizmatikussá, hanem az az egyszerű ok, hogy világklasszis labdarúgó.
– És mi a helyzet Karel Brücknerrel?
– Az egyik legjobb edző, akivel valaha dolgoztam. Mindenre odafigyel, még a szögletek elvégzésére is, mi több, olyan taktikai érzéke van, amely minden ellenfél ellen garancia a győzelemre.
– Milyen hatással volt önre az 1996-ban Eb-döntőt játszó válogatott? Többen ma a csapattársai.
– Tizenöt éves voltam akkor, és természetesen hatalmas lendületet adott a gárda menetelése. Büszkeséggel töltene el, ha sikerülne megismételni a nyolc évvel ezelőtti bravúrt.