Távozott posztjáról a kapitány

Nagy Ernő 2000 decemberében lépett hivatalba, az azóta eltelt időszakban a tavalyi világbajnokság kivételével minden felnőttvilágversenyen szereztek érmet a férfiak, 2001-ben Csizmadia Zoltán az Eb-n bronzérmet, Kovács Antal a vb-n ezüstöt nyert, 2002-ben Ungvári Miklós Európa-bajnok lett, míg Kovács Antal a harmadik helyen zárt, akárcsak egy évvel később, Düsseldorfban, a májusi bukaresti kontinensviadalon pedig Kovács nyakába akasztottak ezüstérmet. Az olimpiai kvalifikációs sorozatban Kovács és Ungvári kiemelkedő teljesítménnyel szerzett kvótát, a további öt súlycsoportban – bár a kvalifikációhoz Braun Ákos és Csizmadia Zoltán is közel állt – nem jártak sikerrel a magyar versenyzők.
– Az elnökség döntése a szerződésemben foglaltak majd minden pontját sérti, ezért azonnali hatállyal felmondtam. Csütörtökön bementem az edzőbizottsági ülésre, és megköszöntem a kollégáknak a közös munkát. Méltatlannak éreztem a körülöttem kialakult helyzetet, s jobban szégyellem magam miatta, mint azok, akik ilyen döntést hoztak – mondta Nagy Ernő. – Miután a két utazó felkészülésébe nincs beleszólásom, értelmetlenné és feleslegessé vált a munkám, fizetést pedig nem akarok úgy felvenni, hogy nem dolgoztam meg érte. A szerződésemben az szerepel, hogy minden körülmények között biztosítsam a megfelelő szakmai hátteret és a nyugodt felkészülés körülményeit a válogatottaknak, s ha belemegyek a személyi harcokba, előbb utóbb az olimpiára készülő versenyzők is belekeveredtek volna. Nekik most úgy tudok segíteni, ha távozom. Mostanában hajnali kelő vagyok, hiszen nehéz az embernek egy ilyen szituációt feldolgozni magában, de ezt a döntést végül meg kellett hoznom. Ugyanakkor meg fogom tenni azokat a lépéseket is, amelyek a szövetség szerződésszegése miatt az én jogaimat védik, s erről az elnökséget is tájékoztatni fogom.
– Megbánta, hogy annak idején elvállalta a válogatott irányítását?
– Hogy megbántam-e? A dicsőséges eredményeket, azokat az élményeket senki sem veheti el, ezek voltak a legboldogabb pillanatok. Ugyanakkor a legboldogtalanabb évek vannak mögöttem, rengeteg időt kellett az íróasztal mellett töltenem, pedig a tatamin érzem jól magam. Egy biztos, ha akkoriban tudom, hogy két hónappal az olimpia előtt állítanak majd félre, nem vállalom el. Mindez azért különösen fájó, mert a kapitánykodásom során soha semmiért sem marasztaltak el. Borzasztóan sajnálom, hogy nem fejezhettem be, amit elkezdtem. ---- E ---- &