Tessék megnézni a felvételt!

Ezt nehéz lesz megmagyarázni – mondhatják a bundát gyanítók az olaszok biztos kiesését (kiejtését) jelentő eredményre. Sokkal nehezebb lesz bármit bizonyítani – replikázhatnak, akik látták a meccset, és nem vettek észre semmi simlit. Valószínűnek tűnik, hogy az igazságot sohasem fogjuk megtudni, bár az összecsapás tíz-, húsz- és huszonöt éves évfordulójára nyilván leleplező riportkönyvek garmadája jelenik majd meg Itáliában. Azért utólag el lehet morfondírozni például azon, vajon nem jártak-e volna jobban az olaszok (és itt nem a játékosokra, hanem inkább a honfitársaikra gondolunk), ha az előre siránkozás és vádaskodás helyett csak titkon reménykednek – de minden ilyen spekuláció joggal sértheti a két, láthatóan tényleg teljes erőbedobással játszó északi csapatot.
Ez utóbbi gondolat természetesen nem igaz az utolsó egy percre, amikor a svédek zavartalanul passzolgattak a tizenhatosuk előterében, de mielőtt az olasz drukkerek felháborodnának, érdemes visszagondolniuk a két évvel ezelőtti világbajnokságra. Akkor, a Mexikó elleni egyenlítést követően az azúrkék mezesek öt percen keresztül pontosan ugyanazt csinálták, mint most a dánok: eszük ágában sem volt átmerészkedni a másik térfélre. Ez tehát aligha bizonyíték a megbeszélt eredményre.
Hasonló véleményen van a svédek egyik szövetségi kapitánya is. "Nem hiszem, hogy tisztességtelen lett volna, ami a hajrában történt. Kilencven percen át mentünk előre, a végén a helyünkben bármelyik válogatott ugyanilyen óvatos lett volna. Emelt fővel hagyhatjuk el a helyszínt. Azt hiszem, ha Giovanni Trapattoni megnézi a videofelvételt, be fogja látni, hogy ez csaknem végig kemény harc volt" – mondta Lars Lagerbäck, hozzáfűzve: együttesének szerencséje volt, hogy másodszor is egyenlíteni tudott.

A tornán először kezdő Mattias Jonson (újabb adalék az öszszeesküvés-elméletek olasz híveinek: ő a dán Bröndbyben futballozik) egyenlítő találatának köszönhetően a svéd válogatott már a második nagy tornán nyerte meg a csoportját. A sárga-kékek 2002-ben Angliát, Argentínát és Nigériát előzték meg a vb "halálcsoportjában", a nyolcaddöntőben azonban Szenegállal szemben elvéreztek. "Úgy vélem, sokakat megleptünk az első hellyel. Most meg akarjuk mutatni, hogy messzebb is el tudunk jutni, mint két éve" – örvendett Fredrik Ljungberg. Amikor az Arsenal középpályása ezt nyilatkozta, a svédek még nem tudták, Németországgal vagy Hollandiával, esetleg Lettországgal kerülnek-e szembe, de a kapusuk, Andreas Isaksson kijelentette: "Ennek most már nincs is jelentősége."
A második félidő elején büntetőből eredményes Henrik Larssonban kellemes emlékeket idézett fel a meccs helyszíne, a portói Bessa-stadion. "Szeretem ezt az arénát, tavaly ugyanitt harcoltuk ki a Boavista ellen az UEFA-kupa-döntőbe jutást. Ma igen nehéz dolgunk volt, mert kettő egynél a dánok annyiszor kerültek helyzetbe, hogy több góllal is vezethettek volna, mire Mattias a végén betalált. Bebizonyítottuk, hogy nagy küzdők vagyunk, remélem, ez a továbbiakban is így lesz. Egy ilyen eredményt egyébként lehetetlen megbeszélni, Steven Spielberg sem tudna efféle forgatókönyvet írni. A másik mérkőzésről nem is tudtam semmit, amíg le nem fújták a miénket. Sajnálom az olaszokat" – így a Celtic-legenda. Csapattársa, Kim Källström kevésbé volt megértő: "Az olaszoknak meg kellett volna nyerniük a saját meccseiket, ahelyett, hogy a miénkre panaszkodnak."
A dán szakvezető, Morten Olsen alig méltatta szóra a megegyezésre vonatkozó felvetést. "Ez nevetséges, nem is kommentálom. Akinek van szeme, látta, hogy mindkét fél a három pontra hajtott. Viszont roppant csalódott vagyok, hogy nem sikerült győznünk. Legfeljebb az utolsó huszonöt percben futballoztunk jól, előtte elégedetlen voltam a teljesítményünkkel, noha több lehetőségünk volt, mint a riválisnak. A cseh együttes ellen, amely kétségkívül a torna egyik esélyese, ennél többre lesz szükség. Hiszek benne, hogy képesek vagyunk bejutni a négy közé" – szögezte le Olsen. ---- Akármit is mondanak az északiak, a tekintélyes William Hill fogadóiroda, amely tudvalevőleg azzal keresi a kenyerét, hogy mindig jól értesült, illetve tehetségesen jósol, gyanúsan keveset fizetett a 2–2-re.
"A kezdeti oddsunk öt az egyhez volt, noha normális körülmények között egy ilyen meccsen úgy tizennégy az egyhez adjuk a kettő kettes döntetlent. Ám annyian fogadtak rá, hogy kénytelenek voltunk még lejjebb vinni. A hét a kettőhöz egy tétmérkőzésen, erre az eredményre, minden idők legalacsonyabb oddsa nálunk" – árulta el Graham Sharpe, a cég szóvivője.
Hozzátette, még így is hat számjegyű összeget buktak a találkozó kimenetelén, bár szerencséjükre az olaszok előre nem nagyon kalkulálható kiesése "visszahozta" a veszteséget.

Eriksson nem kételkedik

Noha az angol válogatott tegnapi sajtótájékoztatóján udvariasan figyelmeztettek mindenkit, hogy csak a portugál–angol meccsről kérdezzenek, Sven-Göran Eriksson szövetségi kapitány – lévén svéd, aki hosszú időn át dolgozott Olaszországban – nem kerülhette el a véleménynyilvánítást "az Eb nagy 2–2-jéről."
"Igyekszem egy mérkőzést sem kihagyni, természetesen ezt is megnéztem. Szerencsémre, teszem hozzá, mert nagyon jó volt! Sokan száz százalékig biztosra veszik, hogy a két csapat előre megegyezett az eredményben, de én ezt lehetetlennek tartom. Ebben a meccsben benne volt a kettő kettő, mint ahogyan a helyzetek alapján egészen más végeredmény is születhetett volna. A svédek és a dánok már nem először bizonyították be, hogy nagyszerű csapattal érkeztek a tornára. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne sajnálnám szívemből az olaszokat" – hangzott a minden elemében diplomatikus válasz.

---- Csank János szerint igazán kiélezett meccs volt a dán–svéd, nem valószínű, hogy a felek megegyeztek volna a döntetlenben.

A dán válogatott nem a 4-4-2-t játszotta, hanem három csatárral lépett pályára, és ez mintha gondot okozott volna a svédeknek. A sárga-kékek csak keresték magukat, kaptak is egy gólt, és ebben az időszakban folyamatosan elveszítették a párharcokat, leginkább középen voltak pontatlanok. A szünet után aztán gyorsan jött az egyenlítés, szerintem egy megadható tizenegyesből. Tudom, sokan vitatják ennek jogosságát, de hát fogadjuk el, hogy a bíró csak a saját "kameraállásából" láthatja a történteket, nincs lehetősége a visszajátszásra. De mondom, véleményem szerint járt ez a büntető a svédeknek. Az egyenlítés után nagyon nekiindult mindkét csapat, óriási harc folyt a középpályán, ám hamar kiderült, Tomasson és Grönkjaer fantasztikus játékos, és megint előnyhöz jutottak a dánok. Ez a svéd csapat azonban nem szokta feladni, megint kiegyenlített, és továbbjutott – a dánokhoz hasonlóan megérdemelten. Nem hiszem, hogy bundameccs lett volna, mert ennyire nem lehet kicentizni a továbbjutást. Talán, ha valaki megint összehoz egy tizenegyest, az gyanúsabb lett volna, de így nem szoktak bundázni. Különben is, ha előre megegyeztek a 2–2-ben, az utolsó gól után miért ugrált úgy az egyik, fájós lábú svéd edző, hogy csípőficamot kockáztatott? Ezek az északiak nem bundáznak – de ha lett volna hasonló helyzetben mondjuk egy olasz–portugál, gondolta volna valaki, hogy az nem lesz 2–2? Ugye, hogy nem. Más stílus, más mentalitás, de még egyszer hangsúlyozom, csak gratulálni lehet mindkét csapatnak, megérdemelten léptek tovább.