Mégis 2–2 lett a vége…

Merthogy Olaszország csupán két, viszonylag gólszegény döntetlent tudott felmutatni a viking csapatok ellen, úgyhogy ha ők gólzáporos ikszet játszanak, Trappatoni gárdáját semmi sem mentheti meg a nem várt blamázstól. Háborgott is egész Itália, hogy ezek a svédek és dánok képesek direkt 2–2-re menni, hogy a nagy északi összetartás jegyében fityiszt mutassanak az ellennek: a RAI sportcsatorna vezetője például azért sírt, mert helyszűke miatt csupán két pluszkamerát tudtak ráállítani a dán–svéd játékosaira, így nem volt biztos, hogy mindenféle sunyi kapcsolatfelvételről marad videofelvétel. Ugye, ugye, mennyire hiányoznak a stadionokban azok a futópályák…
Persze a hírbe hozott csapatok bőszen cáfolták, hogy bármiféle huncutságra vetemednének (meg lássuk be: azért egy 2–2-es bundadöntetlent nem olyan könnyű összehozni – bár ismerünk olyan bajnokságot, ahol a 6–6 is sikerült…), mindenféle coubertini jelmondatok társaságában vallották, hogy az életüknél is fontosabb a becsületük, és inkább vesszenek oda a pályán, mintsem bármiféle találgatásokra adjanak okot.

Úgyhogy ne is találgassunk, szögezzük le: a svéd–dán 2–2-je vagy még több gólos döntetlenje biztos olasz kiesést jelentett, 1–1 esetén Tottiéknak legalább két, de inkább három góllal kellett megverniük Bulgáriát, míg ha bármilyen más eredmény született volna, akkor már a minimális olasz siker is elegendőnek tűnt a legjobb nyolc közé jutáshoz. Világos, nemde? Mondjuk azért ennél könnyebb számtanpéldákat szoktak adni egy szimpla felvételin.
Bennünk azonban csak azért is ott bujkált a kisördög, hát igyekeztünk mindenféle apróságot észrevenni, hogy vajon tényleg volt-e valamiféle susmus a két csapat között. A svéd másodedző, bizonyos Lennartson úr szavain rögvest meg is döbbentünk, aki nem átallotta szembedicsérni a dán együttest. "A dánoké a legjobb alakulat a csoportban" – bókolt nagyot Lennartson, és rögvest jött odaátról a válasz Morten Olsen tolmácsolásában, hogy a svédek kiváló garnitúrából válogathatnak. Csoda, hogy ezt hallva az olaszok még nem követelték a két szakvezető falhoz állítását… A RAI kamerái azért forogtak: perdöntő bizonyítékként rögzíthették, hogy a kezdés előtt minden svéd odament a dán játékosokhoz, paroláztak velük, Ibrahimovic ráadásul még egy mosolyt is megeresztett Tomasson felé. A gyanú csak fokozódott, amikor a térfélválasztásnál Mellberg és Henriksen kiadósat beszélgetett egymással, valamint a lelátón felfedeztünk két szurkolót, akik piros-fehér és sárga-kék színű sáljuk dacára éppen egymás mellett ültek. Itt aztán készült valami, annyi szent.
A laikusok szerint ugyan a csapatok kíméletlenül egymásnak rontottak, szó sem volt itt baráti játszadozásról, ám ne tessék felülni a látszatnak, ennek is megvan a trükkje: igaz, hogy a játékosok többször agyonrúgták egymást, Ljungberg például magával sodorta Sörensen kapus orrának felét, de mivel senkit sem kellett hosszabban ápolni, netán helyben eltemetni, éltünk a gyanúperrel, hogy igenis vigyáznak egymásra ezek a futballisták. Aztán az első félóra végén Tomasson irdatlan nagy gólt rúgott, vagyis látszólag az olaszok kedvező helyzetbe kerültek, ám ne feledjük: ekkor már csak három találat kellett a nemszeretem eredményhez… Jól begyakorolt összeesküvés-elméletünket egyedül Sörensen megmozdulásai után nem tudtuk hova tenni, hiszen a dán kapus egy perc alatt három ménkű nagyot védett – de nemcsak Sörensen klikkesedett, hanem a kapufa is, amely nem sokkal később Mellberg fejesét hárította.
Hát hogy lesz ebből 2–2?
Ha 2–2 nem is lett, az 1–1-re sokat azért nem kellett várnunk, mert rögvest fordulás után Henrik Larsson tizenegyesével kiegyenlítettek a svédek. Hát, ez bizony már mindkét együttes számára kellemesebb állás volt, mint a 0–0, de még nem tökéletes. A svéd válogatott ugyan ezzel az eredménnyel biztos továbbjutó volt, a dánok viszont már az olaszok bénaságára voltak utalva, akik ugye Guimaraesben gyűrték a bolgárokat. Az olasz gárdáért szorítók talán nem is tudták, minek örüljenek: ha nem születik újabb gól az északiak csörtéjén, akkor nekik még kettőt kellett volna rúgniuk, ellenben ha a dánok vagy a svédek megszerzik a vezetést, akkor már egy itáliai találat is elég – csakhogy Portóban így vészesen közel kerülnek a 2–2-höz… Közel is kerültek, hiszen Tomasson megint büntetett, márpedig ezzel a góllal Svédország került fölöttébb kiszolgáltatott helyzetbe. Aztán az utolsó előtti percben jött Jonson, és beállította az előzetesen rettegett 2–2-es végeredményt.
Bár nagyon jó meccs volt, már senki sem tudja lemosni a bundagyanút… ---- 4. perc: Az északi derbi alaphangját Ljungberg adta meg, midőn 24 méterről jobbal fél méterrel a léc fölé bombázta a labdát.
9. perc: Gravesen remekül indította volna Tomassont, csakhogy a labda megcsúszott az eső áztatta gyepen, így Isaksson szögletre mentett a támadó elől. A sarokrúgást követően Laursen középről, kilenc méterről fejelhetett, de nem hozta rá a frászt a svédekre, hiszen csúnyán mellészállt a labda.
25. perc: Helveg bizonyította, hogy védő: 21 méterről ugyan Isaksson kapuját vette célba, de kis híján kirúgta a labdát Portóból…
28. perc: Ha Tomassont dán királlyá ütik, senki se csodálkozzon. Az még hagyján, hogy Sand mesterien pörgetett csapattársa elé, de amit utána Tomasson művelt… Előbb mellel átvette, majd 25 méterről, jobbal úgy zúdította a labdát a bal felsőbe, hogy azt talán még Isaksson is megtapsolta volna, ha éppenséggel nem ő kapja ezt a csodás gólt…
1–0
35. perc: Elöl és hátul is parádéztak a dánok: Ljungberg okos passzát követően előbb Larsson tíz méterről lőtte volna a labdát a kapu bal oldalába, ha Sörensen nem ment bravúrosan, majd a kipattanót Ibrahimovic
nyolc méterről küldte volna a hálóba, ha Sörensen nem ment bravúrosan.
39. perc: Källström jobb oldali szögletrúgását kis híján Mellberg váltotta gólra, ám a védő hatméteres stukkolását a nagyot sóhajtó Sörensen helyett a bal oldali kapufa mentette.
44. perc: Ezúttal a kapufa segítségére sem volt szükség, hiszen Ibrahimovic centerezése után Jonson harminc centivel melléfejelte a labdát.
47. perc: Larsson lépett ki a labdával a dánok 16-osán belül, eltolta a kifutó Sörensen mellett, majd elesett. Merk fütyült erre: tizenegyes! A büntetőnek a sértett futott neki, és a balra dőlő kapus mellett jobbal a kapu közepébe lőtt.
1–1
65. perc: Rommedahl szöglete után röviden szabadított fel a svédek, a kipattanót Gravesen tűzte egyből kapura. A labda azonban nem jutott el Isakssonig, mivel a védőkről Tomasson elé került, aki középről, 10 méterről jobbal a bal alsó sarokba gurított.
2–1
89. perc: Wilhelmsson beadását Sörensen még hárította, a kipattanó labdát azonban Jonson a hálóba lőtte.
2–2 ---- Bár a dánoknál családi tragédiája (elhunyt az édesanyja), majd remek játéka miatt elsősorban Jesper Grönkjaer volt reflektorfényben, egyre inkább érdemes figyelni Jon Dahl Tomassonra. A Milan csatára az Olaszország elleni mérkőzésen még csak a helyzetkidolgozásban és -kihagyásban jeleskedett, a bolgárok, majd a svédek ellen már a befejezésnél sem hibázott. A bolgárok ellen egy-egy góllal és gólpasszal zárt, majd az északi rivális ellen kétszer is eredményesnek bizonyult.
Ugyanakkor az nem meglepő, hogy világversenyen remekel, hiszen a 2002-es vb-n is négyszer volt eredményes. A csoportmérkőzések során Uruguaynak kétszer, Szenegálnak és Franciaországnak egyszer-egyszer köszönt be, és ezzel oroszlánrészt vállalt a csoportelsőség kiharcolásában. Az egyenes kieséses szakasz első meccsén aztán az angol védők "kivették" a játékból, így ő sem tudott döntő fordulatot adni a 3–0-s dán vereséggel záruló összecsapásnak.