<kep3>Kiharcolták a portugálok

Persze mindenki tisztában volt vele, hogy úgyszólván a lefújás után, kicsit más felhanggal folytatódnak majd a felsorolt népi játékok, függetlenül az eredménytől és a körülményektől – de addig is lehet örülni a jó játéknak.
Lehetett örülni továbbá annak, hogy a két szövetségi kapitánynak végre volt bátorsága betenni a csapatba két tehetséges fiatal játékost. Fernando Torresről és Cristiano Ronaldóról van szó, akikben nemcsak az a közös, hogy talán számukra is váratlanul találták magukat a kezdőben, hanem az is, hogy ezzel megkapták életük nagy lehetőségét a nemzeti tizenegyben való bizonyításra.

Persze ha jobban belegondolunk, ezt az összes portugál így érezhette, és valamennyien ennek megfelelő elánnal estek neki a spanyoloknak. Higgadt mérlegelésről szó sem lehetett, jellemző, hogy a fejvesztett rohanásban – amelyben persze Raúlék tökéletes partnernek bizonyultak – néhány másodperc leforgása alatt Pauleta és Albelda egyaránt eltiltást érő sárga lapot kapott. A félelmetes iram csak húsz perc után mérséklődött valamelyest, addigra túljutottunk egy-egy roppant veszélyes centerezésen, amelyek közül az egyikről lemaradt a címzett, a másikat meg a védők takarították el az ötös környékéről. A szélsők igen aktívak voltak, különösen Cristiano Ronaldo forgatta meg néhányszor látványosan Raúl Bravót. A Real Madrid védője a félidő közepe táján már jobbára berezelve hátrált, ha a manchesteri rávezette a labdát.
Márpedig ilyesmi gyakran előfordult, a hazaiak egyértelmű fölényben játszottak, ami annál is inkább érthető volt, mivel a másik meccsről érkező hírekből tudhatták, ott számukra kedvezően alakulnak az események. Hosszú ideig Miguel – Casillas által vetődve hárított – lövése volt az egyetlen igazi gólszerzési lehetőség, mígnem Vicente is megmutatta oroszlánkarmait, okos átadásával Raúl kis híján ki tudott lépni az utolsó pillanatban észbe kapó portugál védők közül. Az első játékrész végét megint felpörgették a portugálok, és Cristiano Ronaldo hatalmas helyzete után már jöhetett is a szünet.

Az nyilvánvaló volt, hogy több lehetőségre csak akkor lehet számítani, ha a nagy iram megtartása mellett a csapatok támadójátéka is javul, esetleg becsúszik egy kapitális védelmi hiba, de ez utóbbira az addig látottak alapján kár lett volna bazíroznia bármelyik csatárnak. A bakizásra sokkal inkább a középpályások hajlottak, az utolsó passzokat rendre rossz helyre küldték, s továbbra is elmaradtak a kapuralövések. Ha nagy néha vállalkozott valaki, akkor is kínosan sokat tévedett, mint például Maniche az 51. percben. Beszédes adat, hogy bő egy félidő alatt egyetlen lövés találta el a kaput, azt is a portugál jobbhátvéd, Miguel eresztette el.
S hogy ennek a ténynek mennyire nincs jelentősége, arra Nuno Gomes ébresztette rá elsősorban a spanyolokat. A gyengén játszó Pauleta helyére beállva úgy szerezte meg a vezetést, hogy semmivel sem került nagyobb helyzetbe, mint előtte társai, csak éppen volt benne annyi kurázsi, hogy kiverekedett egy "fél" lövőhelyzetet, és jól célzott.
A spanyol válogatott ezzel a kiesés szélére sodródott, nem véletlen, hogy a játékosok – tudván tudva, hogy a görög együttes "odaát" már rég szépített, tehát mindenképp továbbjutásra áll – azonnal megkongatták a vészharangot. Raúl szinte az első akció során szinte kihagyhatatlan szituációban találta magát, mégis képes volt a kapu szájából kifejelni a labdát. Fernando Torres következett, ő egy kiugrás után a kapufát találta el, de nem volt megállás, máris a túloldalon pattogott a labda. Casillasnak előbb egy Figo-szabadrúgásnál kellett résen lennie, majd Costinha fejesét ütötte ki bravúrral a bal felső sarok elől. Portugáliának azonban gólból egy is elég volt, Luiz Felipe Scolari tanítványai a nagy vetélytársak ellen kiharcolták a továbbjutást. ---- Portugália továbbjutásának köszönhetően megmaradt az esély arra, hogy továbbra is 1980-ig kelljen visszalapozni, hogy olyan Eb-dobogóra bukkanjunk, amelyről hiányzik házigazda. A bukást rögvest a csoportkör debütálásakor lehetett elkönyvelni, amikor Olaszország elvesztette a bronzmérkőzést Csehszlovákia ellen. Azóta viszont legalább egy házigazda mindig bekerült az első három közé.
1984-ben Franciaország hibátlan teljesítménnyel jutott fel a kontinens csúcsára, négy esztendővel később pedig beköszöntött a bronzkorszak. 1988-ban az NSZK a Hollandiától, 1992-ben Svédország a Németországtól elszenvedett vereség miatt volt kénytelen beérni a legfakóbb éremmel, és ugyanígy tett Anglia 1996-ban, majd Hollandia 2000-ben, miután tizenegyespárbajban alulmaradt Németországgal, illetve Olaszországgal szemben. Négy éve azonban csak a rendezők fele örülhetett, miután a társházigazda Belgium képtelen volt továbblépni Olaszország, Törökország és Svédország társaságából. ---- 15. perc: Vicente kanyarította be a labdát balról Raúl felé, a Real Madrid lesgyanús pozícióban helyezkedő középcsatára azonban lemaradt a beadásról.
20. perc: A házigazdák előrelopakodó jobb-bekkje, Miguel tesztelte Casillas reflexeit – a kapus balra elvetődve hárított.
27. perc: Fernando Torres lépett volna ki középen, ha Ricardo nem él együtt a játékkal. A portugál hálóőr kapujából a tizenhatoson kívülre kifutva gyakorlatilag lelopta az ifjú támadó lábáról a labdát.
44. perc: A negyedik spanyol szöglet meghozhatta volna a vezetést Inaki Sáez együttese számára: Fernando Torres emelkedett, mint a lift, fejese azonban fölészállt.
45. perc: Hasonló jelenet játszódott le a túloldalon, azzal a különbséggel, hogy Figo nem a zászló mellől csavarta be a labdát, hanem az oldalvonal mellől, és természetesen nem egy spanyolt akart megjátszani, hanem egy portugált. Az ötösnél Cristiano Ronaldo küzdötte le a gravitációt, Casillas rossz ütemben mozdult ki, a szélső mégis a bal kapufa mellé csúsztatott.
57. perc: Vezetést szerzett Portugália! Figo–Nuno Gomes váltást követően a Benfica csatára 18 méterről rászúrta a labdát, amely gyorsvonati sebeséggel a vetődő Casillas keze mellett a jobb alsó sarokba vágódott.
0–1
59. perc: Még ilyet! Ricardo alászaladt Vicente bal oldali beadásának, a labda így gond nélkül jutott el Raúlhoz, ám ő a tátongó kapu helyett fölé-mellé fejelt.
62. perc: Most Fernando Torres került helyzetbe: a védők közül kilépve a jobb kapufát találta el.
69. perc: Két parádés Casillas-bravúr fél percen belül. A Real hálóőre előbb klubtársa, Figo szabadrúgását követően nyújtózott egyet (a jobb alsóból piszkálta szögletre a Roteirót), majd Costinha fejese után ért vissza a rövid sarokhoz, és kotorta ki onnan a labdát.
76. perc: Az imént beálló Luque mellel levette a labdát, majd balról erőtlenül átemelte a kapuson, de Ricardo Carvalho fejjel tisztázott. A szöglet után Juanito a lécre bólintott.
85. perc: Nuno Valente növelhette volna a portugál előnyt, Miguel jobb oldali beadása után azonban föléfejelt.