Vogts szerint bajnokká úgy kell érni

A különbség sokkal inkább a válogatottat körülvevő miliőben rejlik. Amíg az olaszok egy minden luxussal felszerelt, hatalmas központot állítottak fel Lisszabon legelegánsabb negyedének kellős közepén, addig a baltiak Portugália egyik eldugottabb zugában, az alig négyezer lelket számláló Anadia városkájában húzták meg magukat szerényen.
Ugyanakkor ne gondolja senki, hogy a magyarok selejtezőcsoportjából továbbjutott piros-fehérek méltatlan körülmények közt aszalódnak a portugál forróságban – bár az igaz, hogy aszalódnak. A letteket befogadó Anadia Lisszabontól mintegy kétszázhúsz kilométerre található északkeletre, a legközelebbi nagyváros, Coimbra is több mint hatvan kilométerre fekszik, azaz túl nagy nyüzsgés nincs a kisvárosban. Pontosan ez az, ami kiváló felkészülési lehetőséget nyújt az odalátogatóknak, no meg az a sportkomplexum, amelyet tizenöt évvel ezelőtt húztak fel, és ez év elején felújították és kibővítették. ---- "Három részre osztható a létesítményünk – mondja Carlos Neves, az anadiai sportlétesítmény igazgatója. – Van egy uszodánk, amelyhez szauna, meleg vizes medencék és masszázstermek is tartoznak. A szabadtéri részlegben tenisz- meg a labdarúgópályáink vannak. Van itt műfüves kispálya és természetes fűvel borított nagypálya is. Ez utóbbin, amelyet háromezer férőhelyes, részben fedett lelátó vesz körbe, edzenek a lettek. Ezenkívül a központi játéktér mögött most folynak a további bővítések."
Neves úr azt is elárulta, hogy az északkelet-európaiak fogadására nagyon szigorú pályázaton kellett részt venniük, de mivel a helyi önkormányzat teljes mellszélességgel kiállt a komplexum felújítása mellett (azaz minden költséget állt), és mivel a környéken amúgy is található néhány "golfpályás" luxuspanzió, magabiztosan utasították maguk mögé a riválisok pályázatait.

Nem kérdés, a balti ország válogatottja esélytelenként érkezett Portugáliába. A játékosok és az edzők ennek megfelelően kiélvezik Anadia kényelmét, bár a forrósággal nekik is meggyűlik a bajuk. A csütörtöki edzésük – amelynek egyik leglátványosabb eleme az volt, amikor Mihails Zemlinskis finoman szólva is retrográd frizuráját egy liter vízzel simította a fejére – alig több mint egy órán át tartott, de a főleg technikai elemekre (hosszú passzok, cicázás, lábtenisz, kiskapus játék) épülő tréninget követően úgy néztek ki Verpakovskisék, mint akik uszodában jártak ruhástul. "Mindenki szenved a hőségtől, nem csak mi – vonta meg a vállát Igors Stepanovs, a lettek védője. – Minket sokkal jobban motivál, hogy itt lehetünk az Európa-bajnokságon, most is csak arra tudunk gondolni, hogy a világbajnoki ezüstérmes ellen játszhatjuk a következő összecsapásunkat." ---- Starkovs kapitány, aki feltehetőleg a csehektől két védelmi hibából kapott gól miatt a kapu elé beívelt labdák kifejelését is gyakoroltatta övéivel, jó kedélyűen állt az egyébként nem túl nagy létszámban megjelent újságírók elé. "Sokaknak talán olybá tűnhet, hogy nekünk nincs vesztenivalónk, de ez nem így van. A tisztes helytállást elvárják tőlünk odahaza, mi ennek szeretnénk megfelelni. Emellett adódott egy vissza nem térő lehetőség, hogy a kontinens elitjéhez tartozó gárdák ellen szerezzünk tapasztalatot egy nagy tornán. Vétek lenne elpazarolni ezt a sanszot" – mondta a szakvezető, akinek még arra is volt érkezése, hogy (legalábbis szerinte) frappánsan fejezze be a rövid eszmecserét a médiával. Egy német újságíró kérdésére, miszerint a Nationalelf melyik játékosát fogadná be legszívesebben a keretébe, tömören ennyit mondott: "Völlert".
A legtöbben derültek, majd – miután a lett csapat elindult a szállására – az újságírók átmentek a szomszédos Curia városába, ahol egy helyi bártulajdonos, Eliziário Camelo egy emeletes, nyitott tetejű busszal kedveskedett nekik. Az érdeklődöket átszállította Coimbrába, ahol ugyan az angol és a svájci válogatott randevúzott egymással, de mivel itt, Portugáliában Európa-bajnokság zajlik, ez senkit sem zavart. ---- Berti Vogts, a Mezey Györgyöt is foglalkoztató Technikai Elemzőcsoport tagja éppen sms-küldéssel vezette le a játékvezetők espinhói sajtótájékoztatójának fáradalmait, amikor rövid beszélgetésre kértük. Utolsó emlékeink szerint erősen fogta a fejét az Európa-bajnokságot megelőző, kaiserslauterni német–magyar válogatott meccs (0–2) közben, ezzel is kezdtük.
– Minap a hollandok elleni egy egy alkalmával mintha egy másik német csapatot láttunk volna.
– Szerencsére igen, de ezen nem kell meglepődni – mondja mosolyogva az NSZK egykori világbajnok jobbhátvédje, Magyarország következő ellenfele, a skót válogatott jelenlegi szövetségi kapitánya. – Akkor is hangsúlyoztuk, most csak ismételni tudom, hogy az nem volt több egy hasznos felvezető mérkőzésnél a mieink számára. A német csapatnak, különösen a mostaninak, tétre van szüksége, hogy kihozza magából a maximumot. Ez persze nem jelenti azt, hogy önök ne lehetnének büszkék a győzelmükre. Játékosaik technikásak, a csapatuk roppant szervezetten és okosan játszott, látszott, hogy Lothar barátom jó munkát végez.
– Foglalkozzunk inkább a német csapattal, amelytől a hazai közvélemény nyilván kötelező győzelmet vár szombaton a lettek ellen.
– Ez így van, és az ilyen mérkőzések a legveszélyesebbek. A hollandok elleni játék mindenesetre biztató volt, és ha a győzelem végül ki is csúszott a kezünkből, bebizonyosodott, hogy van tartása a gárdának. Ez pedig elengedhetetlenül szükséges az olyan lelkes és szervezett csapat ellen, mint amilyen a lett.
– Még az sem biztos, hogy a győzelem elég lesz a továbbjutáshoz. Mi történne Németországban, ha nem jutna be a nyolc közé a csapat?
– Nyilván nem repesnének a boldogságtól az emberek, a sajtóról nem is beszélve. Valljuk be, a kiesés tényleg kudarc lenne, még úgy is, hogy a 2006-os világbajnokság miatt ezt a tornát valamiféle főpróbának tekintik Németországban. Most az a leglényegesebb, hogy fiatal játékosaink hozzászokjanak a nagy tornákhoz, ismerkedjenek ezzel a semmihez sem hasonlítható hangulattal, megtanulják, mit és hogyan kell mondani egy-egy sajtótájékoztatón, egyáltalán, hogy két év múlva már messziről süssön róluk, hogy a világbajnoki cím várományosai.
– Főpróba, nem főpróba, a német csapatot kötelezik a hagyományok. Ön milyen helyezéssel lenne elégedett?
– Sok függ az ellenfelektől, de szerintem a négy közé jutással már feltétel nélkül elégedettek lehetnénk. A végső győztesről viszont ne faggasson, mert nagyon az elején tartunk még, és egyik csapat sem nyújtott olyan meggyőző teljesítményt, hogy csettinthetnénk, hogy ez igen, íme, itt a leendő bajnok!