Az már tavaly kiderült, hogy Aschenbrenner Györgynek fekszenek a szombathelyi pályák. Neki nincs baja azzal, amit a pilóták közül kevesen szeretnek, hogy tudniillik a hosszú egyenes szakaszokat derékszögű kanyarok törik meg, és a változatosságot az ember életébe a lassítók hozzák.
Persze mindenkinek ugyanezeken a gyorsaságikon kell mennie, ez van, ezt kell szeretni. Szóval Asi a várakozásoknak megfelelően kezdett: megnyerte a nyitó szakaszt a címvédő Benik Balázs előtt, aki azonban nem várt sokáig a válasszal. A harmadikat megint Asi nyerte meg, és talán az adok-kapok (amelybe olykor Tagai Tamás is beleszólt) így folytatódott volna a nap végéig – ha nem szakad le az ég.
Közbeszólt az időjárás
Aschenbrenner György az esô ellenére remekül versenyzett pénteken (Fotó: Meggyesi Bálint)
A felhőszakadás azonban sok mindent megváltoztatott, és azon a ponton, hogy három szakasz után a szervizparkot elhagyva a pilótáknak négy gyorsaságira kellett gumit választaniuk, sok minden el is dőlt. Az addig remekül autózó Tagaiék például kiszálltak a küzdelemből: az octaviás duónak az addigi részeredmények alapján akár a végső győzelemre is lehetett volna esélye, csakhogy a dozmati szakaszon lecsúszott az útról, és mivel az árokból nem tudott kivergődni, a verseny feladására kényszerült. Ugyanezen a pályán Beniknek is gondja akadt: megpördült, minek következtében a hátránya több mint félpercesre nőtt Asival szemben. A második helyre pedig a Herczig Norbert, Tóth Imre kettős zárkózott fel. Az eső szinte irreálissá tette a küzdelmet, az egyik szakaszt törölni is kellett, mert egyszerűen járhatatlan volt az út. Az utolsó két etapon aztán a szombathelyi viadalt tavaly megnyerő Benik elkezdte a felzárkózást, a több mint félperces hátrányát 18 másodpercesre csökkentette. Persze még ez sem kevés, de legalább javuló a tendencia. ,,A második körre száraz, kemény talajra való gumit tettünk fel, így azután az utolsó két szakaszon lábujjhegyen közlekedtünk – mondta Asi. – Főleg miután a laktanyai gyorsaságin kicsúsztunk egy bekötőútra. Hogy mire elég a tizennyolc másodperces előny? Attól függ, hogy mennek a többiek. Mi mindenesetre sietni fogunk." Herczigék immár újra a harmadikok voltak, és a pozícióval alapvetően elégedett a pilóta, a saját teljesítményével kapcsolatban azonban vannak kifogásai. Mindössze a második versenyét futja az Octaviával (és egyáltalán WRC-vel), úgyhogy a féktávokat még nem mindig érzi. Azt mondja, egyelőre tapogatózik, ám ha ez tényleg így van, csodákat várhatunk még tőle a jövőben.