Nem jó, nem rossz – korrekt

Nem árulunk zsákbamacskát, kutatásunk nem járt teljes sikerrel. Felkerestük odafent északon, Espinhóban a játékvezetők főhadiszállását, de az a hatszáz kilométer, amivel ezáltal közelebb jutottunk az igazsághoz, édeskevés ebben a műfajban.

Nemcsak fújnak, bűvölnek is

Az elegáns tengerparti üdülőhelyen hamar kiderül, hogy Solverde Szállóból legalább kettő van. Az első próbálkozás helyszínén már közel érezzük a sikert, finn turisták eskü alatt vallják, hogy látták itt bringázni a bírókat, "mind a húszat". A recepció melletti egyik falragasz is biztató: "11 angol fickó focicsapatot keres ellenfélnek, lányok is jöhetnek". Már éppen elképzeljük, amint Pierluigi Collina felpingálja a papírra a választ, "négykor ott leszünk", amikor udvariasan közlik velünk: ez nem az a Solverde.
Az első sem volt lebecsülendő hely, de a második… – csodálkozunk rá lengyel kollégánkkal az óceánra néző, medencével hívogató bírófészekre.
Ennyit az idillről, a nyílt nap vendégeit útbaigazító táblák mentén máris a tettek mezejére érünk: Werner Helsen vezetésével izzadnak a bírák. "Ráhangoló játékokkal, labdás felvezetéssel csodát hozhatunk ki belőlük" – mondja a belga tréner, hozzátéve: a bírókkal legalább olyan jól lehet dolgozni, mint az "igazi" futballistákkal. "Intelligensek, céltudatosak, alázatosak és némelyikük, például Pierluigi, Markus és Urs, rendkívül technikás futballisták" – dicséri őket, különösen a Collina, Merk, Meier triót, ám azzal a kérdéssel, hogy össze tudna-e állítani belőlük egy ütőképes csapatot, sarokba szorítjuk. "Ki lehetne a kapus? Húúú, na ezen majd gondolkodom" – mosolyog, majd megy a dolgára, útközben megkérve még bennünket, adjuk át üdvözletét Székely Ferenc partjelzőnek. Ezennel megtettük. ---- J ---- L