Magyar aranyesélyek Athénban

Nagy mérkőzés volt. Talán nem túlzunk, ha azt írjuk: sporttörténeti. Olyan pillanat, amelyet nem felejtünk, hiszen Kovács Katalin személyében egy mérhetetlenül szimpatikus világsztár kudarcának és a mindössze 21 esztendős Janics elképesztő diadalának lehettünk szemtanúi. Hogy mi döntött? A 11 századnyi különbséget nézve, ezt csak a "jó ég" tudhatja, és igazából a miértre Janics sem képes pontosan megfogalmazni a választ.
– Amikor elkülönítve edzettünk Katival, az utolsó tréningek egyikén Öcsi bácsi (Fábián László – a szerző) sem tudott különbséget tenni közöttünk. Azt mondta, hogy szinte teljesen egyformák vagyunk, akár az időeredményeket, akár a mozgásunkat vette alapul – magyarázta Janics Natasa.
– Talán önben nagyobb tűz lobogott?
– Nem hiszem, mert mindketten nagy küzdők vagyunk. Meglehet, az önbizalmam volt nagyobb. Sokat számított, igazi tartást adott, hogy az első olimpiai válogatót én nyertem meg.
– Gondolom, az Európa-bajnoki győzelem is nagyot lendített önön.
– Hú, látja, ezt már majdnem el is felejtettem. Annyira a válogatókra koncentráltam, hogy a poznani siker eszembe sem jutott. De ezen nem is csodálkozom, a szombati ugyanis életem eddigi legnagyobb összecsapása volt. Még sosem vívtam ilyen versenyt, ha nem én győztem volna, akkor sem felejtem el.
– Akkor idézze fel a pályán átélt pillanatokat.
– Hihetetlen erőbedobással hajtottam, és úgy éreztem, hogy ha csak centikkel is, de én vagyok előrébb. Nézelődni nem mertem, a sydneyi olimpián, amelyen még jugoszlávként indultam, ezt tettem, és az akkori negyedik helyem megtanított arra, hogy csak magamra koncentráljak a pályán. A célba érkezve pontosan nem tudtam, hogy ki nyert, de valahogy megéreztem. Aztán amikor a hangosbemondón meghallottam az eredményeket, lerogytam és zokogtam.
– Árulja el, ekkora dráma után hogyan tudtak ilyen simán nyerni Kováccsal a páros során?
– Mert profik vagyunk. Katival már a sevillai edzőtáborozás során eveztünk párosban, ám az első válogatón még nem tettük próbára magunkat. Aztán a tréningek bebizonyították, hogy jobbak vagyunk Szabó Szilviéknél.
– Lehet, hogy Athén után már kétszeres olimpiai bajnokként köszönthetjük?
– Szép lenne, de majd meglátjuk. Abban azonban biztos vagyok, ha rossz idő lesz és hullámzó pálya, nyerni tudok az olimpián.
– Érdekes, a többiek éppen ezektől a körülményektől rettegnek.
– Amikor kisebb voltam, az édesapám gyakran rámparancsolt, hogy szélben, viharban is tréningezzek tovább. A szeles poznani pályán bebizonyosodott, apukám jól tette, hogy korán hozzászoktatott az ilyen extrém körülményekhez.
– Azért csak világsztárok lesznek az ellenfelei. Mit tud, mondjuk, a kanadai Caroline Brunet-ről vagy az Európa-bajnokságon nem szereplő olimpiai címvédő olasz Josefa Idemről?
– Azt, hogy már öregek… ---- T ---- A