<kep2>Francia csoda a finisben

Ennek megfelelő iramban kezdődött a Csatorna-menti rangadó, itt Pires próbálkozott néhány beadással – James kapus a helyén volt –, amott meg Owen lépett ki, de amint lövésre lendítette volna a lábát, Gallas olyan dermesztő nyugalommal szerelte az ötös közvetlen előterében, hogy szinte megfagyott körülötte a levegő. Ha másban nem is, szögletekben gyorsan elhúztak a franciák, más kérdés, hogy Pires mindkét kanyarításával megbirkóztak az angol védők.
Nem kellett sokat várni, hogy egyéb mutatókban is izmosabbnak mutatkozzon a címvédő. Zidane-t őrzői pár másodpercre egyedül hagyták a pálya közepén, ezt nyilván rögtön meg is bánták, bár a francia karmester lövése célt tévesztett. Az meg intő jel volt az angolok számára, hogy az első negyedórát lezáró, egyszersmind az addigi legveszélyesebbnek számító megmozdulás egy Trezeguet-fejes volt, amelyet a bekkek csak közelről szemléltek.
Lassan egyértelművé vált a már eleinte is tapasztalható francia fölény. Nehéz volt eldönteni, vajon a klasszikus irányító nélkül felálló angolok tényleg csak ennyit tudnak, vagy szándékosan csalogatják a riválisokat, az esetleges kontrákra várva.

Így vagy úgy, a gyors ellentámadásoknak se hírük, se hamvuk nem volt, ha Zidane-ék néha elvesztették a labdát, Scholes és a többi középpályás körülményesen, keresztbe passzolgatva szöszmötölt, mire a teljes francia védelem viszszazárt.
Ne szaporítsuk a szót: a világon semmi sem utalt arra, hogy Anglia egyhamar gólt szerezhetne ezen a találkozón, midőn megcsillant a remény: Beckham állhatott oda egy állított labda mögé. Társai megneszelték a lehetőséget, szinte teljes létszámban felvonultak a kapu elé, és nem kellett csalódniuk a csapatkapitányban. Az egykori manchesteri mintaszerűen becsavart szabadrúgását követően Lampard fejelte be a labdát, s a csapatnak már nem is volt más dolga, mint kihúzni a szünetig hátralévő időt. ---- A második félidő egy fél stadionynyi kórus fülsiketítő angolhimnusz-éneklésével kezdődött, aztán Henry többször is csaknem a boldog szigetországi szurkolók torkára forrasztotta a dalt. A szünet előtt magához képest igen keveset mutató Arsenal-csatár váratlan lövéssel adott munkát Jamesnek, sőt a következő percekben sem engedte, hogy az izmai elgémberedjenek. A Manchester City hálóőre egy centerezésnél, majd egy ravasz, hosszú sarokra tartó csavarásnál volt résen, s a kettő között még Zidane távoli bombájára is oda kellett figyelnie.
Érezhető volt, hogy a franciák eggyel magasabb sebességi fokozatban játszanak, de ezzel természetesen kitették magukat a kontrák veszélyeinek. Szerencséjükre ebben a műfajban továbbra sem alkotott nagyot Sven-Göran Eriksson társulata, Owen teljesen eltűnt, Rooney meg néhány elveszített párharc nyomán kezdett bepöccenni. Csupán Beckham egy újabb szabadrúgása keltett izgalmat, no meg a túloldalon egy kezezés – a bíró azonban jól látta, hogy Gary Neville nem szándékosan ért a labdához az ugráskor lendülő felkarjával.
Az ember nem gondolta volna, hogy ilyesmi előfordulhat a kékekkel, de a második játékrész közepe táján határozottan a tanácstalanság jelei kezdtek mutatkozni rajtuk. Zidane időnként percekig nem ért labdához, Henryt döbbenetesen jól fogta az eltiltott Rio Ferdinand, illetve a sérült Terry helyén játszó, harmadik opcióként benevezett Ledley King. Ezzel együtt a gólveszély a levegőben lógott, már csak azért is, mert a labda ritkán került át a francia térfélre.
Az utolsó fertályóra kezdete előtt egyszeriben felpörögtek az események. Végre összeütöttek egy életképes kontrát az angolok, de mindjárt olyan jót, hogy a kissé önző, de villámgyors Rooneyt Silvestre csak felrúgni tudta. Beckham eldönthette volna a mérkőzés sorsát, talán ha a tizenegyest kevésbé elhamarkodottan, előtte többet koncentrálva lövi el – így maradt az izgalom az utolsó sípszóig. ---- De ilyen finisre senki sem számított!
Az odáig rendben volt, hogy egyenlítettek a franciák, na de hogy nyerjenek is? Az egyenlítő gól története a következő: Heskey faultolta a 91. percben Makelelét, a szabadrúgást pedig Zidane tanári mozdulattal a kapu jobb oldalába csavarta.
És szinte a középkezdés után jött az újabb fordulat. Gerrard a "kígyótérről" hazaadta a labdát, amire Henry lecsapott, James kapus pedig csak elütni tudta őt a tizenhatoson belül. Tizenegyes! Zidane újfent tanári módon cselekedett, és a jobb alsó sarokba lőtte a labdát.
A címvédő a 2002-es világbajnoksággal ellentétben most kihúzta a nyakát a hurokból. ---- 15. perc: Vieira a jobb szélről ívelt a tizenegyesponthoz, ahol a kifelé mozduló Trezeguet kicsavart mozdulattal bólintott kapura, a labda centikkel a léc fölé szállt.
38. perc: Lizarazu fellökte Beckhamet a jobb oldalon, az alapvonaltól 20 méterre megítélt szabadrúgásból a Real Madrid középpályása tökéletesen ívelt a kapu elé, ahol Lampard hat méterről a bal felső sarokba bólintott.
0–1
45. perc: Az első félidő zárásaként Henry villant meg az angol büntetőterület bal oldalán, az alapvonaltól 14 méterre ollózással próbálkozott, ám a labda magasan a kapu fölé repült.
73. perc: Rooney megvillant, a francia védők közül kilépve robogott a kapu felé. Vele szemben Silvestre hátrált, míg a jobb oldalon egy másik angol csatár, Vassell rohant üresen. Rooney nem passzolt, hanem továbbvitte a labdát, mire Silvestre buktatta. Merk tizenegyest ítélt, de piros helyett csak sárga lapot adott Silvestre-nek. Beckham állt a labda mögé, de rosszul célzott, a kapu jobb oldalába tartó tizenegyesét hárította a jó irányba mozduló Barthez.
75. perc: Vassell a jobbösszekötő helyéről húzott középre a tizenhatos vonalánál, ellőtt labdája Barthez előtt fölpattant, és arcon találta a francia kapust, akinek eleredt az orra vére.
91. perc: Heskey a kaputól húsz méterre szabálytalankodott Makelelével szemben, a megítélt szabadrúgásból Zidane a jobb alsó sarokba lőtte a labdát.
1–1
93. perc: A dráma kiteljesedett: Gerrard 23 méterről haza akarta adni a labdát, de Henry elérte James előtt, a kapus pedig buktatta a csatárt. A tizenegyesből Zidane a kapu jobb oldalába lőtt.
2–1 ---- Frank Lampard fejese tett pontot arra a nagyszerű sorozatra, amelyet a francia válogatott 2003. június 26., a Törökország elleni Konföderációs Kupa-elődöntő 48. perce óta építgetett. Akkor még Tuncay mattolta Grégory Coupet-t, azóta viszont senkinek sem sikerült a gallok kapujába találni. Pedig próbálkozott ezzel Kamerun (a "Szelídíthetetlen Oroszlánok" 97 percen keresztül, mert a Konföderációs Kupa sorsa hosszabbításban, Thierry Henry aranygóljával dőlt el), Svájc, Ciprus, Szlovénia, Izrael, Németország, Belgium, Hollandia, Brazília, Andorra és Ukrajna is, de az éppen aktuális hálóőr, általában Fabien Barthez, rendre lehúzta a rolót.
Összesen 1078 percig maradt érintetlen az Európa-bajnok hálója, aztán Beckham beadásából Lampard fejjel szertefoszlatta a lassan kibontakozó mítoszt.