Egymásnak estek az oroszok

Azért persze érdemes végigzongorázni, mit mondott a meccs legjobbjának választott Vicente vagy maga a kapitány, Inaki Sáez.
"A teljesítményem nagy önbizalmat ad a továbbiakra, de elsősorban nem ez a díj inspirál, hanem a három pont megszerzése a következő találkozón. Annál is inkább, mivel van bennünk némi revánsvágy, szeretnénk visszavágni a görögöknek a selejtezők során otthon elszenvedett vereségért. Csak keveset láttam a portugálok elleni meccsükből, de jól tudom, mennyire szervezettek, milyen kiválóan védekeznek és kontráznak" – mondta a Valencia fáradhatatlan, roppant hasznosan játszó szélsője.
"Az első öszszecsapás mindig szörnyű nehéz egy ilyen tornán, sohasem tudhatja az ember, milyen formában van az ellenfél. Annak örülök, hogy sok helyzetet dolgoztunk ki. Egy biztos, Görögország ellen más taktikával fogunk pályára lépni" – ígérte a szövetségi kapitány.
Eddig a győztes spanyolok, s most lássuk a vesztes felet, amely jóval érdekesebb nyilatkozatokkal rukkolt ki. Dmitrij Alenyicsev nyitotta a sort, amint közvetlenül a lefújás után hitetlenkedve mondta, társai szinte már a szünetben feladták a győzelem lehetőségét.

Aztán következett Alekszandr Mosztovoj, aki így vélekedett a spanyol Onda Cero rádióállomásnak adott interjújában: "Sokkal fáradtabbak voltunk, mint a spanyolok, ami érthető, mert ők biztosan nem edzettek olyan keményen előző este a nagy melegben, mint mi". Ha arra gondolunk, mit műveltek az oroszok az utolsó tíz percben, akár mind a két játékosnak igaza lehet. A ténfergésnek, az agreszszivitás hiányának oka ugyanúgy lehetett a lélektelen játék, mint a fáradtság.
A szakvezetőnek, Georgij Jarcevnek nem volt gondja a hozzáállással, viszont lehordta a középpályásait – köztük értelemszerűen a módszereit bíráló Mosztovojt is. "Senki sem mondhatja, hogy a futballistáim nem próbáltak meg mindent, ezért nem hibáztatom őket az eredmény miatt. Talán túlságosan tisztelték a riválist. Mindamellett meglepett, hogy a középpályások milyen csekély támogatást nyújtottak Bulikinnak. Így nem tudtuk nyomás alá helyezni a spanyol kaput" – emelte ki Jarcev. ---- A Ferencváros egykori legendás játékosa, majd edzője szerint a még messze nem csúcsformában játszó spanyolok megérdemelten nyertek a szervezetten, de nem győzelemre törően futballozó oroszok ellen.

"Vegyes benyomásaim vannak, sokkal színesebb játékot vártam, de azt hiszem, természetes, hogy egy szurkoló mindig látványos futballban bízik. De az is természetes, hogy egy nagy torna elején fontos a taktikus játék, az óvatosság, és a legfontosabb, amit sosem szabad elfelejteni, hogy a győzelmet nem kell megmagyarázni. A spanyolok rendkívül szervezett, az orosz futballiskolát követő csapattal találkoztak, amely hihetetlenül leszűkítette a védekezési területet. Az ilyen gárdák ellen nagy szükség van türelemre és az egyéni képességekre. A spanyolok a Valencia és a Depor sikereiből kiindulva négy-négy-kettes felállásban, az első pillanattól kezdve győzelemre törően játszottak, szemben a kiváró oroszokkal. Az első tizenöt-húsz perc különösen tetszett, akkor a spanyolok játéka a rivális térfelére tolódott, a széleken Exteberria és Vicente rendre a védők mögé került, jöttek befelé a labdák középre. Raúlnak ilyen szélsők hiányoztak szinte az egész idényben a Realnál… A gól azonban elmaradt, csökkent a lendület – ez persze az oroszok dicsérete is, mert nem adtak területet a spanyoloknak –, a két csatárász, Morientes és különösen Raúl nem tudta elkapni a ritmust, és inkább birkózásba ment át a meccs. Az oroszok Alenyicsev vezérletével kijöttek a szorításból, kontrákkal próbálkoztak, de anélkül hogy bántanám őket, szerintem hosszú távon az általuk járt út nem vezet sehova. A játékukban benne van a hibapont, amely most is bejött, egy friss embernek, Valerónnak köszönhetően." ---- Rossz orosz sorozat

Az orosz (illetve a jogelődjének tekintett szovjet és FÁK-) válogatott immár nyolc Európa-bajnoki mérkőzés óta nyeretlen. Miután az 1988-as elődöntőben a szovjetek 2–0-ra megverték az olaszokat, elvesztették a hollandok elleni döntőt – majd utódaik az 1992-es és 1996-os kontinensviadalon összesen három döntetlent és három kudarcot produkáltak. A nyolc meccs gólkülönbsége a szbornaja szempontjából: 5–15.