Nem állítjuk, hogy Dado Prso a keret legjobb futballistája, de hogy a közelmúltban róla jelent meg a legtöbb méltató írás a világsajtóban, az egészen biztos. Köszönhetően 14 dicsőséges napnak.Novemberben ennyi idő alatt szállította le azt a bizonyos, mára elhíresült BL-négyesét a Deportivónak, valamint azt az egy-egy találatot, amely Horvátország sikerét eredményezte a Szlovénia elleni pótselejtezőn. Villámkarrier – a 30. születésnaphoz közelítve. A nem túl gyors, de magas és erős, a labdát kiválóan fedező Dado dolgozott éppen eleget korábban is, csak sohasem volt megfelelő időben a megfelelő helyen. Már javában tartott például a mostani selejtezősorozat, amikor bemutatkozhatott a válogatottban – a biztonság kedvéért rögtön szerzett egy gólt.Zadarban született, ott is bontogatta a szárnyait, ami nem a legjobb ajánlólevél a Zágráb, Split vonal mentén "működő" horvát labdarúgásban. Az elismerés érdekében vívott szélmalomharc és a Jugoszláviát vérbe borító polgárháború felőrölte idegeit, elment Franciaországba amatőr futballistának. A pénzt két munkás kezével kereste…Hosszú évek után, a Monaco tartalékjai között kezdte ismét futballistának érezni magát, de kellett egy kétéves ajacciói kerülő is, míg végre 1999-ben – már a francia útlevelet is a farzsebében tudva – megmutathatta magát az élvonalban. Az állandó csapattagságért folytatott, mérsékelten sikeres küzdelmét térdszalagszakadás és több mint fél év kényszerpihenő szakította meg. A gyógyulás, mondhatni, tökéletes: az idén bronzérem és BL-döntő a Monacóval. Az ősztől a glasgow-i Rangersben próbál szerencsét.