Minidaru és óriási emelő

A kiteljesedése után Zsebherkulesnek és Minidarunak becézett kis ember Salamanov és Szulejmanov néven is versenyzett, s szülőhazájának szerzett két világbajnoki címet 1985-ben és 1986-ban. Az ország elhagyásához elsősorban politikai okok járultak hozzá. A Bulgáriában élő nagyszámú török nemzetiséget ugyanis az asszimiláció fenyegette, miután a Zsivkov-éra átmeneti engedékenységét (1984-ben megnyitották a határokat, és a politikacsinálók nagy megrökönyödésére több százezer török hagyta el Bulgáriát) szigorítások követték. A török anyától és apától született Süleymanoglu az 1986-ban megrendezett melbourne-i Világkupán hagyta ott csapatát és a záró fogadást, s háromnapi bujdosást követően indult új hazájába. Londonból az elnöki gép szállította Ankarába, ahol Turgut Özal miniszterelnök és óriási tömeg várta.

Az akkori Salamanovot a lelkes fogadtatás végleg meggyőzte döntése helyességéről, s az sem zavarta, hogy közepesen beszélte a török nyelvet.
Gyorsan megkapta az állampolgárságot, a török szövetség pedig több mint egymillió dollárt fizetett a bolgároknak, hogy immár Süleymanogluként és félholdas zászló alatt indulhasson a szöuli olimpián. Az út tehát szabaddá vált, s Zsebherkules sorra szállította az aranyérmeket és a világcsúcsokat. Negyvenhat világrekordot adott át a múltnak, s ténykedését rendre értékes ajándékhalmokkal jutalmazták. A szöuli első hely megszerzését követően magánbankok, üzletemberek pénztárcája nyílt meg, de akadt, aki ingatlannal ismerte el Süleymanoglu nagyságát. Barcelonát szintén meghódította, de 1992-től a korábbinál jóval jelentősebb erőfeszítésbe kerültek diadalai. A görög Leonidisz rendre megszorongatta, ám Atlantában harmadszor is az olimpiai dobogó tetejéről integethetett. A kormány 750 ezer német márkával jutalmazta, a Coca-Cola pedig négymillió dollárt érő szerződést kötött vele. Atlantai sikerét egyébként érdekes epizód előzte meg: a verseny előtt két nappal ugyanis felöntött a garatra, s amikor egy kínai sportvezető figyelmeztette, hogy ne az utcán könynyítsen magán, mire ő tettleg (no nem súlyosan) bántalmazta.

Három ötkarikás és hét világbajnoki győzelem után döntött úgy, hogy befejezi pályafutását, ám a 2000. évi, sydneyi olimpia közeledte felpezsdítette a vérét, s megkísérelte negyedik aranyát is begyűjteni. A megelőző szófiai Európa-bajnokságon (immár 62 kilósként) tesztelte magát, ám a horvát Pesalov és a bolgár Mincsev is megelőzte. Mindez előrevetítette, hogy három év kihagyást követően szinte a lehetetlenre vállalkozik. S valóban, Atlantában mindjárt szakításban kiesett, a közönség pedig a nagy várakozás utáni csalódottságában is szimpátiatapssal köszönte meg Süleymanoglunak a nagyszerű éveket. A Minidaru zsenialitása nem szenvedett csorbát, s utolsó adalékként említsük meg: a bolgár Topurov mellett ő az egyetlen emelő, aki testsúlya háromszorosát volt képes a feje fölé lökni. ---- A ---- A