Ferjancsik már jobban van

– Annyi történt, hogy a szombati egyéni versenyen épp a tizenhatba jutásért vívtam egy amerikaival, három kettőre vezettem, amikor meghúzódott a gerincoszlopomtól jobbra lévő izomcsoport. Meglepődtem, mert nem szoktam hátsérülést szenvedni, de ez nagyon fájt. Ki is kértük az ilyenkor lehetséges tíz percet – mondja Ferjancsik.
– Segített valamit a gyors ápolás?
– Valamennyire sikerült rendbe hozni, így vissza tudtam állni. Csodára persze hiába vártam, így hamarosan már nyolc háromra vezetett az ellenfél. Ekkor néhányan azt javasolták, hogy lépjek vissza.
– Miért döntött másként?
– Mert úgy gondolkodtam, lehet, hogy kikapok, feladni semmiképpen sem szeretném. Nincs már olyan sok verseny az olimpiáig, nekem pedig minden tus újabb tapasztalatot jelent. Végül aztán nem is kaptam ki olyan csúfosan, hiszen tizenöt tíz lett a vége. Ezzel együtt nagyon lelombozott a sérülés, mert előtte másfél hétig készültünk az olaszokkal, és nagyon meg akartam mutatni. Csupán az kárpótolt valamelyest, hogy másnap, a csapatversenyre annyira összeszedtem magam, hogy segíteni tudtam a többieknek. Sőt a kapitány annyira bízott bennem, hogy az oroszok ellen befejező embernek tett be, mi pedig négy év után újra győzni tudtunk ellenük.
– Most, hogy hazajöttek, mennyi pihenőt kapott?
– Ugyan már jobban vagyok, de azért még fáj a hátam. A két pihenőnapom alatt igyekszem teljesen regenerálódni, mert hamarosan utazunk New Yorkba, ahonnan semmiképpen sem szeretnék hiányozni.