A Leverkusen indul a BL-ben

Ezen eseménysorozattal zárult le a 2003–2004-es bajnokság, amely nézőrekorddal, látványos trónfosztással, több dicső király nem feltétlenül dicső távozásával, no és rengeteg meglepetéssel zárult.
Mert például a 22–23. forduló tájékán ki gondolt volna arra, hogy a BL-nyolcaddöntős VfB Stuttgart, Szabics Imre csapata lemaradt a Bajnokok Ligájáról, és helyette a tavaszt vesszőfutással kezdő Bayer Leverkusen kerül a milliók közelébe? Valószínűleg senki, ehhez képest szombati diadalával a Bayer egy év kihagyás után ismét az elit tagja lehet!
A VfB leverkuseni vendégjátékának pikáns felvezetése volt, a Stuttgarter Nachrichten nevű lap ugyanis kiszivárogtatta, hogy a vendégek a következő idénytől a Bayernhez igazoló Felix Magath helyett edzőként számítanának a "gyógyszergyáriaknál" sportigazgatóként dolgozó Jürgen Kohler munkájára. Az 1990-es világbajnokot 2008-ig köti szerződés a Bayerhez, ám a klub jelezte, nem gördít akadályt a távozása elé, feltéve, ha tényleg a kispadon (is) számítanak rá Stuttgartban.
Az edzőkérdés, úgy tűnt, nem befolyásolta a VfB-t, amely hatalmas iramban kezdte a találkozót, és Szabics Imre, Kuranyi vagy éppen Hinkel révén többször is megszerezhette volna a vezetést. Az álmából nehezen ébredő Bayer első életjelét Bastürk lécen csattanó lövése jelentette, majd a második félidő közepén megérkeztek a gólok is. Az első az immár hagyományosnak mondható Franca, Berbatov összjátékból született meg, a második pedig a Butt kapufára lőtt tizenegyesét követő Schneider-lövésből. A második találatot követően pedig megszólalt a Bajnokok Ligája hivatalos himnusza a BayArenában… "Ez a hab a tortán! Odaértünk a Bajnokok Ligája selejtezőjébe" – lelkendezett Klaus Augenthaler, a Bayer trénere, míg a több stuttgarti szurkoló által a müncheni szerződése miatt nyomdafestéket nem tűrően bírált Felix Magath mindössze a "Szomorú vagyok, de nem kesergek"– mondatot tudta kipréselni magából.
Igaz, neki nem kell az UEFA-kupával barátkoznia, neki az ősztől, immár a Bayern München kispadján, ott lesz a Bajnokok Ligája. Az viszont tagadhatatlan, hogy a szakember nehéz örökséget vesz át, hiszen Ottmar Hitzfeld sikereit nemhogy felülmúlnia, megközelítenie is borzasztóan nehéz lesz. Arról már nem is beszélve, hogy a szurkolók szívébe is be kellene férkőznie… ---- Tökéletesen jellemzi a müncheni állapotokat Volker Finkének, a Freiburg edzőjének a meccs utáni nyilatkozata: "Ez a találkozó teljesen a háttérbe szorult, a mai Ottmar Hitzfeld napja volt." Az Olimpiai stadion 63 ezer nézője az első perctől kezdve a csapattal négy bajnoki címet szerző edzőt – illetve időnként a szintén búcsúzó, tizenegyesből gólt szerző Lizarazut – éltette, akinek bizony igencsak tartania kellett magát, nehogy könnyes legyen a szeme. A második helyre befutó gárda győzelemmel – de messze nem fantasztikus játékkal – búcsúztatta edzőjét, aki a következőképp vont mérleget a lefújás után: "A megbízást teljesítettük, három pontot szereztünk. Dicsőséges időszakot zártam le a találkozóval."
Bochumban is volt ok az ünneplésre, hiszen a VfL a saját győzelmének, illetve a Borussia Dortmund kaiserslauterni botlásának köszönhetően felkapaszkodott az Európába induló szerelvényre. Az idény során végig stílusos futballal kirukkoló Neururer-társulat az utolsó fordulóban a Hannoveren lépett túl, és máris kezdődhetett a parti a Ruhr-stadionban. "Most ünnepelni fogunk, aztán elmegyünk szabadságra, utána pedig új magaslatokat veszünk célba" – fogalmazott diadalittasan Neururer.
A VfL boldogságához kellett azért a Borussia Dortmund pontvesztése is, ami azért kalkulálható volt. Az ellenlábas Kaiserslauternnek ugyanis éppen egy döntetlenre volt szüksége a biztos bentmaradás kiharcolásához… Mit tesz Isten, remi született a Betzenbergben! Lokvenc másfél év utáni első fejes góljával juttatta vezetéshez az FCK-t, erre több kihagyott dortmundi helyzetet, illetve egy Hrisztov-kapufát követően Koller válaszolt. Ez az eredmény (szemben a tavalyi 0–0-val) most csak az egyik félnek volt megfelelő, érthető, ha a Borussia-játékosok igencsak megnyúlt arccal ballagtak le a gyepről.
Ráadásul utólag kiderült, a ’Lauternnek pontra sem lett volna szüksége a megkapaszkodáshoz, miután két vetélytársa, az Eintracht Frankfurt és az 1860 München egyaránt vereséggel fejezte be idegenbeli fellépését. ---- A Hertha BSC–1. FC Köln mérkőzésnek igazából semmi tétje sem volt, hiszen a hazai csapat már bentmaradt, a vendég kiesett, magyar szempontból mégis tartogatott érdekességet. Király Gábor ezen a mérkőzésen köszönt el a berliniektől, méghozzá nem csupán a mérkőzés előtt, hanem annak utolsó negyedórájában is. Az már csak a hab volt a tortán, hogy a Premiere televíziós társaság őt választotta meg a mezőny legjobbjának.
– Már húsz perccel a csere előtt is az én nevemet skandálta a közönség, különböző rigmusokkal kérték Meyer edzőt, hogy cseréljen be – idézte fel Király. – Aztán beálltam, és akkor a helyi B-közép felemelt egy portrét rólam, és magyarul kiírta: "Köszönjük, Gábor! Király voltál Berlinben!"
– Mit érzett akkor?
– Felnéztem, elolvastam, és meghatódtam. Aztán azonnal a meccsre koncentráltam, hiszen egyből jött egy hátrapassz. Nem volt nehéz dolgom, majd néhány húzásból meg is szereztük a vezetést. Utána védenivalóm is, egy labda a sarokba tartott, azt is megfogtam, azt hiszem, így szép búcsúzni. De már az elejétől szép volt minden, virággal köszöntöttek, Fiedler kapus kezdeményezte, hogy egy félidőt ő, egyet pedig én védjek, végül azonban maradt az utolsó negyedóra. Mindenesetre a németországi karrieremet keretbe foglaltam, hiszen a Köln ellen kezdtem az Olimpiai stadionban, és most a Köln ellen fejeztem be, szintén az Olimpiai stadionban.
– Mi van még hátra a berlini kalandból?
– Egy vasárnapi családi grillparti, utána pedig indulunk haza Szombathelyre. A jövő héten a Haladással készülök a válogatott miatt, úgyhogy nem fogok unatkozni. ---- A legek búcsújaként is aposztrofálhatnánk a 34. fordulót, hiszen többek között a legtöbb trófeát gyűjtő külföldi játékos, a jelenlegi legeredményesebb német csatár és a Bayern valaha volt legeredményesebb edzője is búcsút mondott – minimum ideiglenesen – a Bundesligának. Ráadásul mindegyikük győzelemmel!
Közülük a leginkább Ottmar Hitzfeld búcsúja az újdonság, mert amíg Bixente Lizarazu és Martin Max távozása már hetek, sőt hónapok óta biztos volt, addig a szakember sorsáról csak néhány napja döntöttek. Hitzfeld hat évet húzott le a bajor sztárgárdánál, ezen időszak alatt nyert négy bajnokságot, két Német Kupát, továbbá egy-egy BL-t és Világkupát. "Az a tervem, hogy egy évig pihenek, kikapcsolódok, de hogy ez sikerül-e, arról fogalmam sincs" – mondta a rossz Eb-szereplés esetén még a szövetségi kapitányi poszttal is kapcsolatba hozott Hitzfeld.
Még Hitzfeldnél is hosszabb idő, hét év után válik meg a Bayerntől Bixente Lizarazu. A francia világ- és Európa-bajnok trófeakollekciója egy Német Kupával bővebb a trénerénél, németországi légiós pedig korábban ilyen gazdag gyűjteménnyel nem büszkélkedhetett.
A legeredményesebb német támadó pedig a Rostock–Werder meccsen intett búcsút a ligának. Martin Max 396 meccsen 126 gólig jutott a német élvonalban, aktív honfitársai közül ez egyelőre senkinek sem jött össze. Paradox módon ez a termés mindössze egy válogatottságra volt elegendő.