Három sportág gyászolja

Az egykori védő annak a kivételes generációnak volt a tagja, amely három sportágban (futball, jégkorong, bandy) is szerepelt, mi több, a labdarúgás mellett bandyban is a válogatottságig vitte, sőt, az utóbbiban is bajnoki címet szerzett. Az AIK-ban, az Örebróban és a Romában is megforduló Bergmark 1958-ban nyújtotta talán a legemlékezetesebb produkcióját, amikor még – Djalma Santost megelőzve! – a világbajnokság álomcsapatába is bekerült, az év végén pedig megkapta a legjobb svéd játékosnak járó Aranylabdát is. 1951 és 64 között 94-szer szerepelt a nemzeti tizenegynek, amelynek egy évvel a visszavonulása után, 1966-ban a szövetségi kapitánya is lett. Öt évig irányította a sárga-kékeket, kijutott velük az 1970-es világbajnokságra, és csak betegsége miatt volt kénytelen felállni a kispadról.
Bergmark mindig is hangoztatta, hogy nagy csodálója volt a magyar Aranycsapatnak, amely ellen többször is volt szerencséje játszani. Az első emlékezetes meccsét 1953-ban vívta ellenünk, amikor az első félidőben szinte levette a pályáról Sándor Károlyt, és csak a másodikban jött zavarba, amikor Budai Lászlóval találta magát szembe. Talán ennek is köszönhető, hogy a Sebes-gárda Stockholmban 2:2 után nyerni tudott (4:2). Röviddel később Budapesten is megütközött a magyar és a svéd együttes, és nem utolsósorban Bergmark remek játéka miatt 2:2 lett a végeredmény.