Az elvei miatt hiányzott

Balczó András, minden idők legeredményesebb öttusázója nagyon örül a Nemzet Sportolója címnek. Hogy a csütörtöki parlamenti díjátadásra mégsem ment el, annak az az oka, hogy nem ért egyet a rendszerváltó kormányok abortuszpolitikájával. "Az Antall-kormány minden addiginál liberálisabb abortuszpolitikát fogadott el, a többi pedig lényegében meghagyta. Az egymást váltó kormányok között ebből a szempontból nem tudok különbséget tenni. Márpedig számomra a kormányok abortuszhoz való viszonya egyfajta átvilágítás – mondta a háromszoros olimpiai és tízszeres világbajnok. – Az, hogy emberek milliói nem tartják fontosnak a törvény által támogatott magzatgyilkosságot, még nem jelenti azt, hogy nekem is szemet kellene hunynom felette. Az én kézfogásom nem ér többet másénál, de kevesebbet sem. Ha utcán vagy bárhol ismerőssel találkozom, természetesen üdvözlöm, mindenkivel azonban nem fogok kezet. Az ugyanis már egyfajta azonosulás."
Balczó – 12 gyermek apjaként is – úgy véli, szimbolikus jelzés volt, hogy nem ment el a cím átadási ünnepségére az Országházba. "Nyilván sokan nem értik meg, hogy miért maradtam távol, viszont akadnak jó néhányan, akik örömmel nyugtázzák. Tudom, hogy nekem nem szabad mások tetszését vadásznom, de akkor is jó, ha látják, hogy a nagy lökdösődésben talpon maradtam"– így Balczó. A ritkán nyilatkozó egykori kiváló versenyző hozzátette, hogy egyáltalán nem tesz szemrehányást azoknak, akik elmentek és átvették a címet, egyúttal azonban egyezséget ajánl: azt kéri, hogy ők se tegyenek neki. "Amit más megtehet, azt én nem biztos"– mondta.
Arra a felvetésre, hogy ha kézfogásra nem volt hajlandó, miért fogadta el a címmel járó, bruttó 500 ezer forintos havi járadékot, így reagált: "Amennyiben a kormány tagjai a saját zsebükből adták volna össze ezt a pénzt, természetesen nem fogadhattam volna el. Ez azonban tízmillió magyar ember adójából származik, s így elfogadhattam. Sőt lehet, hogy akkor bántottam volna meg valakit, ha nem így teszek." Balczó a közéletből való visszavonulását illetően azt mondta: a televíziók, rádiók, újságok által biztosított nyilvánosságtól az esetek döntő többségében ugyan valóban távol tartja magát, de az ő értelmezésében igenis aktív. "Az elmúlt években mintegy kétezer közösségi összejövetelen vettem részt, amelyeken valódi lehetőség nyílt a problémák megvitatására. Nekem ez a lehetőség maradt…"