Lubos Michel

A svidniki illetőségű sípmester még mindig csak 36 éves, ennek ellenére már komoly nemzetközi múlt áll mögötte. Az észak-kelet szlovákiai játékvezetőnek pályafutására azt mondhatjuk, hogy eddigi alakulásában nagyban közrejátszott a szerencse (bár kinek nem?). Ezt úgy értjük, hogy 1993 nyarán véget ért az utolsó csehszlovák bajnokság és mind a cseh, mind a szlovák szövetség külön utakon folytatta útját. Ebben a csehek jártak jobban, hiszen jobb csapataik voltak (akkoriban volt egy nagyon jó Sparta és Slavia Praha), jobb válogatottjuk (elég, ha az 1996-ban Eb-második keretre gondolunk), valamint jobb játékvezetőik (Václav Krondl abban az időben a "keleti blokk" talán legjobb játékvezetője volt, nem véletlenül vezethette az 1994-es KEK-döntőt).
A szlovákoknak nem volt más lehetőségük, ki kellett építeniük egy új játékvezetői keretet. Ennek következtében több fiatalt is feltettek a FIFA-keretbe, akiknek ezzel meggyorsították a pályafutását. Közéjük tartozott Lubos Michel is, aki 1993-ban, 25 (!) évesen FIFA-bíró lett. Kapott is küldést, már az év novemberében bemutatkozhatott az U21-es világbajnokságon, ahol a San Marino–Anglia mérkőzést dirigálta. Az elkövetkező években is főleg utánpótlás-tornákon szerepelt, majd 2000-ben Sidneyben is dirigált két mérkőzést.2002-ben már a világbajnokságra is meghívást kapott, ott egy mérkőzést dirigált: a Paraguay–Dél-Afrika találkozó viszont a hattyúdala is lett a tornán. A két válogatott jó mérkőzést vívott egymással, a végeredmény 2–2 lett. Lubos Michel játékvezetését a mérkőzés után felemásan értékelte a közvélemény. Volt ugyanis két vitatott eset: az első percben Santa Cruz vitte rá a dél-afrikai kapusra a labdát, majd a földre került, a szlovák ekkor továbbot intett, majd a 90. percben Zuma szinte hajszálra ugyanilyen szituációba sodródott a másik kapu előtt, itt habozás nélkül büntetőt ítélt. Ezzel lett 2–2…
Bár a többi játékvezető hatalmas bakijai között ez szinte fel sem tűnt, Michel egy mérkőzés után utazhatott haza.
Ennek ellenére nem került ki a Top-keretből, ennek ékes bizonyítéka, hogy továbbra is fontos nemzetközi meccseket kap: 2003 tavaszán ő vezette az FC Porto–Celtic Glasgow UEFA-kupa döntőt, ahol nem volt rá sok panasz. Az egykori szocialista országok tagállamaiból Ivanov mellett ő kap jelentősebb feladatokat. Legutóbb Budapesten vezette a bajnoki döntőnek is beillő Ferencváros-Debrecen találkozót, és a korántsem könnyű összecsapást tudásához és hírnevéhez méltóan dirigálta le...