Tizennégy esztendőnyi szomorú korszak zárult le szerda este Serravalléban: az európai selejtezők állandó pofozógépe, San Marino válogatottja megszerezte fennállása első győzelmét.
Az amerikaiak így ünnepeltek
Az amerikaiak így ünnepeltek
A siker mindössze egygólos, az ellenfél pedig a nem túl acélos Liechtenstein, de a jegyzőkönyvet ez nem érdekli – arról nem is beszélve, hogy a legyőzött gárda már olyan válogatottak ellen is kimutatta foga fehérjét, mint a miénk… "Teljesen elvarázsolt a győztes gól. Ez nemcsak a válogatottunk történetében, hanem az én pályafutásomban is különleges pillanat!" – lelkendezett Andy Selva, a San Marinó-i válogatott egyetlen hivatásos játékosa, az olasz harmadik vonalban szereplő Ferrara támadója. Az Olaszország testébe ékelődő miniállam szövetségének önállóságát 1988-ban ismerte el a FIFA és az UEFA, a csapat 1990 óta próbálkozik a nemzetközi porondon – és most végre megvan az első győzelem! San Marino a 204 szövetséget tömörítő FIFA világranglistáján a 165. helyet foglalja el, de eme siker birtokában minden bizonnyal megközelíti a 149. helyen feszítő Liechtensteint. Még két érdekesség a szerdai meccsekről. Először: a 45 000-es dallasi közönség többségét mexikói származású szurkolók tették ki, ennek ellenére a csapat sorozatban immár negyedszer nem tudott gólt rúgni az Egyesült Államoknak – az utolsó pillanatokban összejött vereség miatt kissé zabos zöldek nem is voltak hajlandók kezet nyújtani az ellenfélnek a lefújás után. Másodszor: Japán meglepő prágai győzelme után lefújta a hét végére tervezett tokiói tüntetését az a szervezet, amely a szövetségi kapitány, Zico elmozdítására alakult – "most nem időszerű", ismerte be a csoport az internetes honlapján. ---- E ---- S