Az "ágyúsok" örülhettek

Arsenal-szemüvegen keresztül úgy, hogy az ellenfélnek remélhetőleg gyógyíthatatlan fóbiája alakult ki az idők során, míg Chelsea-nézőpontból úgy, hogy a legjobbaknak sem sikerülhet mindig minden, illetve az összes sorozat megszakad egyszer, nem ritkán a kegkényesebb pillanatban.
Az első sípszóval persze semmivé lettek az efféle önbizalom-növelő bölcselkedések, már csak azért is, mert az Angliában megszokotthoz tökéletesen méltó tempóban kezdődött a mérkőzés. Az "ágyúsok" cseppet kezdeményezőbbnek mutatkoztak, ők lőtték az első szögletet (nem volt túl veszélyes), és ugyancsak ők találták el először a kaput. Ez, mármint Bergkamp húszról rácsavart labdája, már ígéretesebb volt, de Ambrosión nem lehetett ilyen könnyen kifogni. Hamarosan bemutatkozhatott a túloldalon a kollégája is, Lehmann biztosan fogta Mutu kellemetlenül tekeredő szabadrúgását.
A gyors pengeváltás után jobbára hektikus mezőnyjáték következett, csak Campbell nem sokkal mellé szálló fejese lógott ki a sorból. Továbbra is a Chelsea tűnt bizonytalanabbnak, mert bár Henryt bámulatosan jól semlegesítették a védők, Pires és Ashley Cole képes volt őket zavarba hozni. Bergkamp szintén aktív volt, de az ütemet egyelőre nem érezte, átadásai gyakran célt tévesztettek. Muturól viszont nem derülhetett ki semmi ilyesmi, Duff zakatolása kevés volt ahhoz, hogy a román használható labdákat kapjon. A 20. perc környékén Parker zárkózott fel középpályástársa mellé, egy ízben az ötös és az alapvonal találkozásáig is eljutott, de Lehmann a bekkjei segedelmével tisztázott.
A félidő végére észrevétlenül szerény mezőnyfölényt alakítottak ki a "kékek", mi több, Mutu egyszer eleresztett egy beadásnak álcázott lövést, amely az efféle "keverékekre" vonatkozó törvényszerűségnek megfelelően a német kapusé lett. A hazai offenzíva nyomán elkezdtek sorjázni a helyzetek – Gallas ívelése után például Gudjohnsen egészen közelről lőhette bele a labdát a szöget jól záró Campbellbe –, de nem csak az egyik oldalon: ügyes kiugrás végén Bergkamp szúrta rá a labdát éles szögből, és a tétova mozdulattal reagáló Ambrosiónak bizony óriási szerencséje volt, hogy nem perdült át a karján… A szünetre annyi pozitívumot könyvelhetett el Claudio Ranieri stábja, hogy játékosaik szinte végig levették a pályáról Henryt – ami ugye az Arsenal elleni siker receptjének első pontja manapság.

NSO-összeállítás:
Bajnokok Ligája 2004-2005

NSO-adatbank:
BL 2003-2004

Bajnokok Ligája-szoftver
A BEK (BL) döntői
Bajnokok Ligája 2002–2003


---- G ---- A