Ifjú Tóth nem indul az idén

Voltak döcögős évkezdetek, a legtöbben emlékszünk az 1998-as évadra, amikor nem tudott indulni a nyitó versenyen – de csak azon. Most meg itt áll, hat abszolút magyar ralibajnoki címmel a háta mögött, és azt mondja, hogy a közönség nem láthatja az idei futamokon. Megpróbál mosolyogni, de ő is érzi: ez a mosoly most nem őszinte.
Annak idején, amikor sorozatban három bajnoki trófeát szerzett, de utána kétszer kikapott (Kiss Ferenctől 1998-ban és 1999-ben), sokan kételkedtek benne, hogy feláll a padlóról. Aztán megkapta a Peugeot 206 WRC-t, és minden megváltozott – három éven keresztül senki sem érhetett a nyomába. Akkor már nem Gergely Ferenc, hanem Tóth Imre ült mellette a navigátorülésben. Tavaly "csak" ezüstérmet szereztek – te jó ég, a mezőny nagy része milyen boldog lenne ezzel a helyezéssel! De ő kudarcként élte meg.
– Nem hiszem, hogy a második helyünknek köze lenne ahhoz, hogy az idén nem tudunk harcba szállni a bajnoki viadalokon. Egyszerűen így alakult. Az eddigi támogatóink mögöttünk álltak volna, de olyan pluszköltségek adódtak, amelyekre már nem volt fedezet – mondja ifjabb Tóth.
– Az eszébe sem jutott, hogy mondjuk csak néhány futamon áll rajthoz?
– Minden szponzorunk ragaszkodott ahhoz, hogy az idény összes futamán elinduljunk, de az ehhez szükséges pénznek körülbelül a tizenöt százaléka hiányzott.
– De ha valaki letenne iksz összeget, hogy itt van, tessék, azért adja, hogy ön álljon rajthoz az egyik futamon, akkor mit mondana?
– Természetesen mennék. De őszintén szólva, elég kevés esélyt látok arra, hogy a fenti jelenet a valóságban lejátszódjék.
– Az nem lehet, hogy így érjen véget egy ilyen sikeres pályafutás!
– Én sem szeretném még lehúzni a redőnyt, bár ez is a lehetőségek között van. A támogatóink meghagyták a sanszot, hogy jövőre visszatérjünk, de persze ez is sok mindentől függ.
– Például mitől?
– Például attól, hogy egy év múlva egyáltalán szerepelhetnek-e World Rally Carok országos bajnoki sorozatban.
– Mi az, amit biztosan másképp csinál majd, ha visszatér?
– El kell rendezni néhány dolgot a csapat körül, például több időt kell fordítani a támogatókra. Persze ehhez az szükségeltetik, hogy legyenek és hogy mi is legyünk – mármint a ralipályák közelében.
– Kivel? Mert a csapat hivatalos közleményéből kiderül, hogy Tóth Imrével mostantól külön utakon járnak.
– Egyelőre fogalmam sincs. Nagyon friss ez az ügy, még azon sem tettem túl magam, hogy nem indulok a bajnokságon, a navigátorkérdésen nem is gondolkodtam.
– De azért láthatjuk a pályák szélén?
– Sohasem szerettem versenyt nézni, de valószínűleg hiányozni fog annyira a rali, hogy kimenjek a futamokra. Végül is tizenhét esztendőt nem törölhet ki az ember az életéből csak úgy…