A kíméletes pallos 2.

1/2. rész: A kíméletes pallos
2/2. rész

Paul Dickov az Arsenalban kezdte, utána öt évig szerepelt a Manchester Cityben, amelyben több mint 150 bajnoki találkozón lépett pályára, mielőtt csatlakozott volna mostani klubjához. Nős – a trióból mellékesen ő egyedül –, már 31 esztendős, ráadásul három kisgyermeke is van. Nem enyhítő körülmény: ő a Leicester kapitánya. A rangidős a jamaicai születésű válogatott védő, a 32 esztendős Frank Sinclair. Emlékezetes siker részese volt a Chelsea-nél, amikor a kékek FA-kupát nyertek. A Leicester 2 millió fontért vásárolta meg 1998-ban, azóta csaknem kétszázszor játszott az együttesben. A spanyol törvények szigorúak, nemi erőszakért 14 évi börtön is kiróható. A "rókák" – így becézik a Leicestert – bevetettek minden ravaszságot, ügyvédeket, pénzt, hogy óvadék ellenében minél előbb szabadlábra helyeztessék és hazahozzák három játékosukat. A kiesés ellen harcoló egyesületnek nem keveset kellett "lepengetnie" a bíróság asztalára. Az egy hétig puritán börtönkoszton élő Paul Dickovék némileg megviselten repülhettek végre haza, a múlt szombati idegenbeli, Birmingham elleni bajnokin azonban – a kihagyott edzések és bizonytalan formájuk miatt – nem jutottak szóhoz. (Némi meglepetésre 1–0-ra így is – vagy éppen ezért? – nyert a "csak azért is" hangulatban játszó csonka csapat.)

A következő fordulóra azonban minden bizonnyal rendelkezésre állnak, függetlenül attól, hogy a bírósági eljárás távolról sem zárult még le. Felfüggesztésekről, szankciókról – legalábbis eddig – senki sem beszél, sem a klub, sem a futballszövetség. Mert profik a munkavégzés alól nyilván nincsenek felmentve… A közelmúlt eseményeit, bírósági ügyeit áttekintve az a benyomás alakulhat ki az emberben, hogy – szexuális erőszak ide, más egyéb agresszív bűncselekmények oda – a brit labdarúgóelit tagjaira, a kiválasztottakra mintha kíméletesebben sújtana le az igazságszolgáltatás pallosa. Tavaly az év hasonló időszakában a londoni Grosvenor Szállóban elkövetett szexuális erőszak vádja következtében a 17 éves áldozat feljelentésére két labdarúgót hallgattak ki, Titus Bramble-t (Newcastle) és Carlton Cole-t (akit a Chelsea kölcsönadott a Charltonnak). A gyanúsítottak tagadtak, a vádat ejtették. Csaknem egy időben ezzel Jody Morris (Leeds) is ugyanilyen vád alá került. Szabadon távozhatott, mert a nyomozásnak, úgymond, nem nyílt lehetősége elegendő valós adatot szereznie.

Emlékezhetünk arra is, hogy 2003 áprilisában Michael Duberry (Leeds) és Rio Ferdinand (Manchester United) a Leeds Night Clubban szintén hasonló afférba keveredett. Egyik szórakozó társukat, a Martin Luther King történelmi nevet viselő színes bőrű férfit ugyan elítélték nemi erőszakért – ám hadd jegyezzük meg, ő nem futballista, csak szimpatizáns –, a játékosokat viszont tisztázták. Az a bizonyos igazi, az eredeti Martin Luther King, a megkülönböztetések elleni küzdelem közismert Nobel-békedíjas harcosa nyilván forgott a sírjában, annak ellenére, hogy amerikai volt, míg az esetek ideát, Angliában történtek. Persze, ne tettessünk naivitást: az idézett pallos nem csak a szigetországban, s nem is csupán a leírt esetekben sújtott le visszafogottan…