A tavalyelőtti szezon emléke kísértett

Michael Schumacher és a Ferrari tavalyelőtt elképesztő fölénnyel nyerte meg a világbajnoki címeket, az idény utolsó öt versenyén kettős győzelmet arattak a Scuderia pilótái. 2003-ban azonban egyszer sem jött össze a kettős diadal, a németnek Szuzukában alaposan meg kellett szenvednie hatodik világbajnoki címéért. (Voltaképpen az kettős győzelem volt, hiszen amíg a nyolcadik helyen befutó Schumi a világbajnoki címét, Rubens Barrichello a futamgyőzelmét ünnepelte, persze, ez nem a klasszikus értelmezés.)
A téli autóbemutatók után sokan azt hitték, hogy a Ferrari hatalma az idén biztosan megdől, aztán a tesztidény előrehaladtával elcsendesedtek ezek a hangok. Aki továbbra is kitartott a hatalomátvétel mellett, annak a melbourne-i hétvége után ment el a hangja. A Ferrari ugyanis nem ismert kegyelmet, pénteken, szombaton és vasárnap is távol tartotta magától az ellenfeleket, és – akárcsak a 2002-es idény hajrájában – maximális pontszámmal távozott az Albert Parkból.
Az első sort játszi könnyedséggel foglalták el, a rajtnál egy pillanatig sem forgott veszélyben Schumi vagy Barrichello pozíciója. A brazilt az első körben vehemensen támadta Fernando Alonso, de a fiatal spanyol lendülete nem tartott sokáig, körről körre távolodott a vörös gépektől. Akik a többi csapat boxtaktikájától várták a változást, akkor csalódtak, amikor a Ferrarihoz hasonlóan a Williams-BMW-k, a BAR-Hondák és a Renault-k is a 10., 11., és 12. körben szervizeltek először, azaz szintén három kerékcsere mellett döntöttek. A McLaren-csapatból Kimi Räikkönen ekkor már motorhiba miatt nem volt versenyben, David Coulthard pedig a kétkiállásos taktikájával csupán Szato Takumát tudta maga mögé utasítani a verseny során, ami mindössze egy ponthoz juttatta a wokingi istállót.
A Ferrari 18-at szerzett, Schumi az elmúlt öt melbourne-i versenyen a negyedik győzelmét aratta, és pályafutása 71. diadalával a vb-pontverseny élére állt. A Ferrari F2004-ese pedig jelesre vizsgázott az első megméretésén, mert nemcsak roppant gyors, hanem megbízható is volt. Persze, a kezdeti gyorsaságnak és az ebből kovácsolt előnynek köszönhetően Schumacher és Barrichello a verseny vége felé kímélhette autóját. A motor esetleges túlterhelése pedig csak akkor következhet be, ha a célig hajszolják a kocsit. Ám miután az ellenfelek lassabbak voltak, a maranellóiak megtehették, hogy Schumit és Rubinhót is hasonló szinten tették takarékra, így nem alakult ki küzdelem a verseny végén.
A versenyen a legnagyobb meglepetés Alonso könnyedén megszerzett harmadik helye volt. A Renault spanyolja kiemelkedett a Michelin gumisok közül, igaz, az első kört leszámítva neki sem volt esélye a Ferrari megszorongatására. A 18 fokos, már-már hűvös időben a sokat szidott Bridgestone gumikat használó csapatok eddig is versenyképesebbek voltak, a michelinesek ezért abban bíznak, hogy a többi futamon melegebb lesz, és majd "visszarendeződnek" a tavalyi erőviszonyok. Ha viszont a Bridgestone új abroncsai melegben is ugyanilyen jól tapadnak, könnyen megismétlődhet a 2002-es egyhangúság.

Ami a többi csapatot illeti, a Williams pilótái közül Juan Pablo Montoya a rajtnál a harmadik helyről kisodródott az első kanyarban, és visszaesett a hetedik helyre, ahonnan néhány szép előzést bemutatva az ötödikre tudott feljönni. Csapattársát a szervizelésénél bekövetkező kerékcsavargondok (a szerelők öt-hat másodperces késlekedéssel tudták felcsavarozni a jobb hátsó kereket) miatt nem tudta megelőzni, Ralf Schumacher közepes teljesítményt nyújtva hozta be negyedikként kék-fehér autóját. A BAR-osok közül Jenson Button sokáig maga mögött tartotta a Williams-BMW-ket, a végére azonban mindkét kék-fehér autónak megadta magát.
A hazai kedvenc, Mark Webber a hatodik helyről rajtolt, sokáig a nyolcadik volt, de elszállt Jaguar-Cosworth-jából a hatodik és a hetedik sebességi fokozat is, így a boxban zárta a futamot. Nick Heidfeld és két Jordan-szerelő igen bizarr jelenetnek volt szereplője a német szervizelésekor, a kuplunghibával küszködő pilóta nem tudott lelassítani, amikor garázsa elé ért, és a helyére keresztbe beállva elütötte Matt Deane-t és Mick Gomme-ot. Szerencsére mindketten megúszták kisebb zúzódásokkal.
Az újoncok közül Christian Klien a 11., Giorgio Pantano a 14. helyen ért célba. Gianmaria Bruni hasonló problémákkal küszködött, mint Baumgartner Zsolt, az ő autóját a szerelők megpróbálták helyreállítani, tizenöt körös hátránnyal állt újra vissza a versenybe, és a végén ugyan ment tíz kört, és eljutott a kockás zászlóig, de ezzel a hivatalos eredménylistára nem került fel.

Balszerencsésen kezdett a Minardi-csapat
Ausztrál Nagydíj: Ferrari örömünnepe
Számításaink szerint
Az én Formám 3.
Az Ausztrál Nagydíj végeredménye
A vb-pontverseny állása