Csak egy kört pihentek

Ezúttal mégis egy teljes csapat bűvölt el minket leginkább – azzal a megjegyzéssel, hogy a glasgow-i Celtic bámulatos győzelmi sorozata természetesen nem csak ehhez a víkendhez kötődik. A brit rekord megdöntéséről azonban illik megemlékezni.

A klub előző idénybeli vesztőszériájára feltehetően sokan emlékeznek: kiesés az FA-kupából egy másodosztályú riválissal szemben, vereség a Rangerstől a Ligakupa, a Portótól meg az UEFA-kupa döntőjében, valamint a bajnoki cím elvesztése az utolsó fordulóban, éppen hogy. Ezután a jelenlegi idény úgy kezdődött, hogy a Celtic 0–0-t játszott a Dunfermline otthonában, míg a nagy rivális Rangers 4–0-val nyitott. A zöld-fehér szurkolók bizonyára felkészültek a legrosszabbra, ehhez képest csapatuk azóta zsinórban 24 bajnokit nyert meg, legutóbb a Partick Thistle ellenit.
Ezzel Martin O’Neill vezetőedző tanítványai megjavították a Morton 1963–64-ben, a második vonalban felállított, 23 megszakítás nélküli győzelmet számláló csúcsát. "Nagyon örülök ennek a mérföldkőnek, biztos vagyok benne, hogy sokáig senki sem fog a nyomunkba eredni. Szép az új rekord, de most már a továbbiakra kell koncentrálnunk, hogy a következő fordulóban is folytathassuk a sorozatot" – mondta a szigorú északír szakvezető. Semmi oka azt feltételezni, hogy a játékosai kiengednének, elvégre eddig habozás nélkül gázoltak át az ellenfeleken, beleértve a Rangerst is. Tizenhárom ponttal vezetik a táblázatot, gólkülönbségük 81–12, de ennél is többet mond, hogy az eddig 25 mérkőzésükön a leggyakoribb eredmény az 5–0…

Glasgow "katolikus" egyesületét 1887-ben alapították, tehát akkor, amikor a ma ismert ottani klubok többsége már működött. A pár éves késés azonban nem akadályozta meg az alapító atyákat abban, hogy első hivatalos (barátságos) mérkőzésükön, hazai pályán 5–2-re megverjék a Rangerst. Sőt, első idényüket mindjárt az országos kupa döntőjébe való bejutással tették emlékezetessé – igaz, ott kikaptak a Third Lanarktól. Kicsit később már meglett az első hely, majd 1893-ban már a bajnoki arany is, hogy aztán a tízes évek második felében a gárda egyeduralkodóvá váljék a skót futballban.
Kevesen tudják, hogy az 1937-es Celtic–Aberdeen kupadöntő máig minden idők legnézettebb európai mérkőzése: több mint 146 ezer ember volt tanúja a Hampden Parkban a "kelták" 2–1-es diadalának. A kontinentális klubtornák történetében is ez a stadion tartja a csúcsot, az 1970-es BEK-elődöntőben a Celtic–Leeds United visszavágóra csaknem 134 ezer ember volt kíváncsi.
A legsikeresebb évad az 1966–67-es volt, amikor Billy McNeill és társai minden szóba jöhető trófeára rátették a kezüket. Övék lett a bajnoki cím mellett az FA- és a Ligakupa, a Glasgow-kupa, és Lisszabonban, a BEK-döntőben 2–1-re felülmúlták a catenaccio mestereit felvonultató Internazionalét. Ezzel a Celtic lett az első brit együttes, amely elhódította a legértékesebb európai serleget.
Az akkori, legendás edző, Jock Stein "uralkodása" során 25 nagy sikerrel ajándékozta meg szurkolókat. O’Neillnek már csak a (nemzetközi) labdarúgás megváltozott erőviszonyai miatt sem lehetnek olyan álmai, hogy befogja a nagy elődöt, de, mint fentebb tárgyaltuk, egyvalamiben máris fölé nőtt. Meg aztán ne feledjük, Larssonéknak bőven van még idejük tovább nyújtani a százszázalékos szériát. Akár a pontvadászat végéig is, mindazonáltal ehhez többek között megint meg kell majd verniük a Rangerst.