Egymillió euró. Hihetetlenül nagy összeg. Várhatóan ennyi pénzt kap Lékó Péter és Vlagyimir Kramnyik a szeptember végén kezdődő profi-világbajnoki döntőn. A díjalapot körülbelül 60:40 arányban osztják fel, így legrosszabb esetben is 400 ezer euró ütheti Lékó markát. Magyar pénzre átszámolva ez mintegy 100 millió forintnak felel meg.Félelmetes.
Magyar sportoló, egyéni versenyek során, még megközelítőleg sem keresett soha ekkora összeget. A sakkhoz legközelebb a bokszolók állnak, de Erdei Zsolt vagy a már visszavonult Kovács István is messze elmarad a 64 mező királyaitól. Erdei honoráriuma a januári világbajnoki meccsén meg sem közelítette ezt az összeget, bár őróla meg kell jegyezni, hogy címvédése(i) alkalmával jelentősen többet kasszírozhat majd.A "pénzes sportok" közül a magyar teniszezők is kevesebbet keresnek. Kapros Anikó bravúros produkcióját a legutóbbi Australian Openen 45 ezer euróval, azaz 12 millió forinttal jutalmazták.A többi sportágról pedig inkább ne is beszéljünk.És – tessék megkapaszkodni – még Lékóék egymilliója is jóval kevesebb a sakktörténelemben eddig megjelent pénzeknél. A 2000-es Vlagyimir Kramnyik–Garri Kaszparov vb-döntő díjalapja 2.3 millió dollár, vagyis 1.9 millió euró volt. A Nemzetközi Sakkszövetség, a FIDE első kieséses világbajnokságán 3 millió dollár, azaz 2.3 millió euró volt a tét.Szinte felfoghatatlan nagyságú öszszeget kapott a legendás Bobby Fischer a Borisz Szpasszkij elleni 1992-es páros mérkőzésen, amelyet a húsz évvel korábbi vb-döntő visszavágójaként rendeztek meg. A botrányairól és nem mellesleg túlzottan anyagias természetéről is elhíresült zseni nem kevesebb mint 5 millió dollárt vett fel (ez abszolút rekord), amelynek előteremtésében kiemelt szerepet játszott a magyar származású üzletember, Kubát János.Azonban mindenképpen meg kell jegyezni, hogy a sakksport gazdagsága csak látszólagos, mert a "húsosfazékból" nem mindenkinek jut. Az elit kivételével, amely mindössze 30–40 versenyzőt jelent, bizony nem tud mindenki gond nélkül megélni ebből a sportágból. A nagy pénzt hozó szupertornákra ugyanis csak a legjobbakat hívják meg, a többieknek pedig maradnak a kisebb versenyek. Nem hiába mondta Alekszandr Halifman, amikor néhány éve megnyerte a FIDE-világbajnokságát, és az azért járó egymillió dollárt: "Most, hogy győztem, hosszú időre búcsút inthetek a szegénységnek, amely korábban fenyegetett".