Gál István indul a jövő évi Dakaron

– Decemberben megkeresett Dézsi Mihály, akit a legtöbben a BRFK sajtószóvivőjeként ismernek, a terepralisok azonban a sportág elkötelezett híveként – kezdte Gál. – Ezért aztán jól tudta, hogy két autót építek – az egyiket Lukács Andris barátomnak –, és mindkettő megfelel majd a nemzetközi szabályoknak. Azt kérdezte, nincs-e kedvem elindulni vele a Dakaron. Már hogyne lenne – gondoltam magamban, de ez azért nem olyan egyszerű. – Az anyagiak miatt?– Pontosan. Eddig sem a lelkesedésünkkel volt baj, nem is a technikai háttérrel, hanem azzal, hogy nem volt elég pénzünk. Misi azonban megígérte, hogy segít az anyagiak előteremtésében. – Mikor lesz kész a kocsi? – Ez is a pénzen múlik. Másfél hónapon belül ki kell derülnie mindennek, mert a Dakarra nem lehet felkészületlenül menni. Ha minden rendben lesz – és remélem, hogy így lesz –, akkor hat hónap alatt elkészülünk a versenyautókkal. – Esetleg a Dakar előtt kipróbálják a kocsikat más sivatagi futamokon is? – Erről még korai beszélni. – Egy kis bizonytalanságot azért érzek a hangjában. Pedig ön nem az a fajta ember, aki a levegőbe beszél, tehát gondolom, volt alapja arra a bejelentésre, hogy készülnek a Dakarra. – Tény, hogy ennyire közel még sohasem voltunk az álmaink megvalósulásához. Évek óta tervezem, hogy elmegyek a Dakarra. – Pontosan mióta is?– Azt hiszem, mindig is szerettem a Dakart. De igazán akkor éreztem rá az ízére, amikor 2000-ben szervizesként elkísértük Szalay Balázsékat a sivatagba. Akkor ragadott magával a viadal hangulata, azóta nem nyughatok. – Pedig itthon nem lehet oka a panaszra, hiszen sorra nyeri a bajnoki címeket. – Tíz éve kezdtem terepralizni és ezalatt hatszor nyertük meg a bajnokságot. Minden évben kihívást jelent, hogy megvédjük a címünket, de a Dakar az valami más. Az régi nagy szerelem. – Saját építésű autóval a Dakaron. Jean Louis Schlesser is így kezdte annak idején és azóta kétszer nyerte meg a világ legnehezebb tereprali-viadalát. – Na jó, itt azért még nem tartunk, bár a tapasztalataim alapján sokkal nagyobb az esély a célba érkezésre egy épített autóval, mint egy széria-, vagy gyártól vásárolt kocsival. Azt is megmondom, hogy miért: a siker titka a Dakaron szerintem az autó felépítésében rejlik – legfőképpen a futóművekben. És mivel én már láttam, hogy mit kell kibírniuk ezeknek az alkatrészeknek, nyilvánvalóan úgy fogom megépíteni őket, hogy ki is bírják. Tisztes helytállásban bízom.