Stark befejezi pályafutását

– Jövő szerdán ülünk le Fehér Tamással, a hozzám hasonlóan válogatottedzőnek kinevezett Imrő Dezsővel, valamint a szövetség elnökével, Dolovai Tamással, hogy megvitassuk a megkötendő szerződésünket. Ha ott megegyezünk, mindenképpen befejezem a pályafutásomat. Egy fenékkel nem lehet két lovat megülni.
– Az elképzelhető, hogy kevés edzéssel esetleg besegít a Tatabányának az országos bajnokságon?
– Nem tudom, de az egy másik kérdés. Én most azon vagyok, hogy minden erőmmel, azaz teljes lendülettel segítsem a válogatottat.
– Nem sajnálja kihagyni az Athént?
– Annyira nem, mint lehetne, hiszen én már háromszor indultam olimpián. Reálisan gondolkodva sem lehet célom, hiszen az elmúlt majdnem két évben rengeteget kínlódtam sérüléssel. Elő kellett vennem a józan eszem, ez most a logikus döntés.
– Fájó döntést hozott?
– Kettős érzetem van, ám örülök, hogy nem szakadok el a sportágamtól.
– Elnézést az okoskodásért, de szerintem ön egyfajta lelki kapocs is lehet majd a válogatottban a versenyzők között, illetve a szakvezető és az emelők között. Hogy vélekedik erről?
– Egy biztos: a versenyzők nagyon számítanak rám, s nem is szeretném cserbenhagyni őket. Végül is hosszú ideig jóban-rosszban együtt voltunk, egyszerre barátaim és sporttársaim. Én öt kapitányt fogyasztottam el pályafutásom során, és sokuk esetében az volt a legnagyobb baj, hogy köztük és a csapattagok között szakadék keletkezett, nehézkes volt az információáramlás. Egy idő után már nem sikerülhetett a hídépítés.
– Vagyis hídépítőként is hasznosíthatja magát a csapat körül. Az elnökségin viszont nem ment bele a kompromisszumba, harmadmagával nem szavazta meg a hármas felállást. Mi volt ennek az oka?
– Gyorsan leszögezném, nekem semmi bajom sincs Imrő Dezsővel, ám nem lehet úgy csinálni, ahogy sokan ott elképzelték. Ugye Fehér Tamás és Imrő Dezső is kapitánynak pályázott, előbbi engem, utóbbi Bökfi Jánost képzelte el segítőjének. Ezek után a testület képtelen volt dönteni köztük, mindjárt kompromisszumra törekedett. Már más ügyekben is volt erre példa, én viszont azt mondom, néha vállalni kell a nehézségeket, keménynek, egyenesnek kell lenni. Fekete vagy fehér…
– Vagyis nem mindig szerencsés, ha mindenkinek kedvezni akarunk.
– Igen, így gondolom. De most, hogy ez a határozat született, bízom benne, hogy remekül fogunk együtt dolgozni. Az együttműködésünk alapjait már pénteken letesszük, hármasban találkozunk Tatabányán, és jól átrágunk mindent.