Kilátó: Mindörökre Counsilman

Vágólapra másolva!
2004.01.15. 20:50
Címkék
Az olvasó szempontjából ugyan teljesen érdektelen, a sorok írója számára ellenben különös, hogy jóllehet évekig, mi több, évtizedekig nemigen szerepelt témái között a La Manche csatorna átúszása, utóbb két haláleset is felszínre vetette emlékezetében ennek egyik-másik hősét, kivételes alakját&
A közelmúltban, úgyszintén ezen a helyen, illő méltatással hírt adtunk Trudy Ederle 98 éves korában bekövetkezett haláláról – 1925-ben hölgyként az amerikai sportnagyság szelte át elsőként a csatornát –, most pedig Bloomingtonból érkezett újabb gyászjelentés, ahol az egyik speciális gondozóintézetben, 83 esztendős korában örökre távozott körünkből James Edward "Doc" Counsilman. n A hosszú élet után bekövetkező elhalálozás és a csatorna legyőzésének tényén túl sok minden más nem köti össze a két gyászos eseményt, illetve személyt, legfeljebb annyi, hogy mindkettőjük ereiben német bevándorlók vére folyt. Míg Ederle asszony élete magányos és süket csöndben pergett le (negyvenévesen teljesen megsüketült), Counsilmané – leszámítva utolsó évtizedét, amelyben egyre súlyosbodó Alzheimer-kórral küszködött – a sportvilág legszélesebb nyilvánossága előtt zajlott. Az úszósport modern kora legsikeresebb edzőjét veszítette el vele, s ezt megerősíthetjük mi is, akik, némileg érthető elfogultsággal, nem egyszer állítottuk, hogy Széchy Tamást tekintjük az óriások között a legnagyobbnak. Hogy miért, erre még visszatérhetünk, annál is inkább, mert úgy véljük, a két jelző – legsikeresebb, illetve legnagyobb – nem okvetlenül zárja ki egymást. n Még mielőtt erről fejtegetésbe bonyolódnánk, s természetesen a vízen járó szenteket megillető tisztelettel övezett "Doc" Counsilman teljesítményét a teljesség igénye nélkül próbálnánk legalább érzékeltetni, szükséges futólag visszatérnünk az Angliát Franciaországtól elválasztó La Manche csatornához. n A St. Louisban felcseperedő James Counsilman már gyermekkorában szenvedélyesen vonzódott a vízhez. Magától tanult meg úszni, naphosszat tanulmányozta a halak mozgását a közeli Forest Park tavában, siklókat, kígyókat fogott, hogy vízbe tegye őket, mozgásukat tüzetesen megfigyelje. Később maga is remek versenyző lett, és bár nem kiugró tehetség, 1942-ben 200 méter pillangón országos bajnokságot nyert. A fanatikus vízimádat végigkísérte életét. A hetvenes években bekapcsolódott az idősek divatos szeniorúszó mozgalmába. n Felesége, Marge 1979 tavaszán arra lett figyelmes, hogy férje mind több időt tölt a Bloomington melletti Monro tó vizében Tom Hetzel távúszó-specialista felügyelete alatt. Szeptember 17-én azután fehér szellem jelent meg az angliai Shakespeare Beachen, a hideg víz ellen speciális vazelinos elixírrel kente be egész testét, majd nekivágott a La Manche csatornának. Felesége, edzője, a Sports Illustrated riportere és két televíziós kísérte csónakban. A megpróbáltatások leírásától ezúttal megkíméljük az olvasót. Tény, útközben a csatornán majdnem elütötte egy szovjet teherszállító, s az utolsó három mérföldet gyötrelmek közepette és viharos körülmények között tette meg. Érdekesség, hogy a szokástól eltérően "Doc" nem a francia partokról indult, hanem ott fejezte be küzdelmét. Tizenhárom óra hat perc után ért partot Cap Griz-Nez-nél (innen rajtolt 1925-ben Trudy Ederle). Counsilman 1920. december 28-án született, tehát közeledett 59. életévéhez, amikor a bravúrt véghezvitte: ő lett a legidősebb, aki átúszta a csatornát. n Amerikában fantasztikus ünneplés fogadta, s ebben persze közrejátszott nemcsak a rendkívüli tett, hanem egészen más természetű teljesítménye is, amely példátlan sikerekkel világhírnevet szerzett neki a leírásból eddig kimaradt korszakban, 1943 és 1979 között. n Ennek summázása előtt azért még annyit, hogy James Counsilman B-24-es bombázók pilótájakánt szolgált a második világháborúban, 32 bevetésen vett részt, s az egyik során Innsbruck felett találat érte a gépét. Nem mindennapos manőverezéssel jutott el Zágrábig, ahol kényszerleszállást hajtott végre. Mindenki életben maradt a gépen, s a pilóta a legmagasabb repülős kitüntetést kapta. n A háború után folytatta tanulmányait, fiziológusként 1947-ben végzett az Ohio Egyetemen, majd biomechanikusként is doktorált. Az Indiana Egyetem úszócsapatának (Hoosiers) edzőjeként 1968-tól 1973-ig megszakítás nélkül nyerte az országos egyetemi bajnokságot. Negyvennyolc úszója szerepelt különböző nyári olimpiai játékokon, 46 érmet nyert, ebből 26 aranyat. Két versenyzője, Mark Spitz és John Kinsella Sullivan-díjat kapott, tehát a világ legjobb sportolójának választották (a magyarok közül egyedül a sokszoros világrekorder futózseni, Iharos Sándor részesült ebben 1955-ben – a szerk.). Az Egyesült Államok férfiúszó-válogatottjának szakvezetőjeként az 1964-es tokiói olimpián a lehetséges 11 számból kilencet, Montrealban 1976-ban 13-ból 12-t nyertek tanítványai (1964-ben a két megmaradt aranyat ausztrálok nyerték, akik nála készültek az Indiana Egyetemen). Tanítványai legjei közül csak kettőt: az egyetlen úszó, aki egy olimpián hét aranyat szerzett, Mark Spitz (München, 1972); az első, aki 100 gyorson áttörte az 50 másodperces határt, Jim Mongomery (Montreal, 1976). n Ilyen dicsőséglistával nem büszkélkedhetett előtte edző, s nehezen hihető, hogy valaha születik hozzá hasonló. És Széchy? Nos, amíg az amerikai úszókultúra folyamatosan ontja a tehetségeket, Széchy saját maga teremtette meg műhelyét, egy életveszélyesnek nyilvánított kis uszodában. Counsilman szédületes korszaka 15 évet ölelt fel, Széchy viszont öt különböző nemzedékkel újította meg ismét és ismét önmagát s módszereit, sikerpályája 1963-tól 2000-ig terjed. Egy név – egy nemzedék: Hargitay, Wladár, Darnyi, Rózsa, Czene. n Van még három megkülönböztető mellékes "apróság", de inkább már csak játékosságból: Széchy rakodómunkásként kezdte, "Doc" nem – igaz, Széchy nem volt bombázó. Counsilman öreg fejjel is nekivágott a La Manche-nak, Széchyt sohasem láttuk úszni. A harmadik témakör még lezáratlan: Counsilman megírta híres munkáit ("Az úszás tudománya" stb, stb.), Széchy nem. Még megteheti, mert ami a leglényegesebb különbség: az öreg amerikai mindörökre eltávozott, Széchy meg, hála az égnek, itt él és virul közöttünk. n Mester! Ezt a néhány sort felfoghatná akár egy nyilvánosság előtt tisztelettel tett felhívásnak is: ragadjon tollat mielőbb! Nem okvetlenül Counsilman, hanem az utókor, a munkáért bizonyára hálás követői miatt.
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik