A harmadosztályból jött a kontinens elitjébe

Nem csoda, Paulo Ferreira létezéséről ugyanis az elmúlt idény előtt még hazájában, Portugáliában sem nagyon volt fogalmuk a szurkolóknak. A huszonötödik évét 18-án betöltő játékos szerencséjére viszont akadt egy ember, José Mourinho, a Porto – az uefa.com hétfőn nyilvánosságra hozott szavazásán pedig az év – edzője, aki nagyon is tisztában volt a képességeivel, és 2002 nyarán a "sárkányokhoz" vitte.
Az ominózus transzferig hosszú és helyenként igen rögös út vezetett. Paulo Ferreira az Alcabideche gyermekcsapatában kezdte, majd a Cascaishoz került serdülőként, hogy aztán ifi-, majd felnőtt-, profiszinten már az Estorilnál játsszon. Az első hivatalos mérkőzését (a másodosztályban) mindössze 18 esztendősen az 1997–1998-as szezonban játszotta, és bár eleinte sem neki, sem pedig a csapatának nem ment rosszul, a következő két esztendő maga volt a pokol a tehetségét egyre inkább megmutató jobb oldali védekező középpályásnak. 1999 nyarán az Estoril utolsó lett a második vonalban, és a következő szezonban nem tudta magát feljebb verekedni a harmadosztályból.

Ekkor jött el a váltás ideje Ferreira számára, mégpedig a nyolcvanas évek Benficája egyik legendás alakjának, Rui Aguasnak a segítségével. Az akkor a másodosztályban szereplő Setúbalt edző szakember a keretébe vette a futballistát, aki hamar beverekedte magát a kezdőbe, és oroszlánrészt vállalt Mészáros Ferenc egykori alakulatának feljutásában. A SuperLigában történt bemutatkozása ugyan korántsem volt látványos, de José Mourinho figyelmét így sem kerülte el a pálya jobb oldalán feltűnően sokat futó ifjú. Már csak azért sem, mert a Portónál akkor még mindig Carlos Secretário utódját keresték a jobb oldali hátvéd szerepkörében. A kék-fehérek mestere az évad végére már az U21-es, valamint a felnőttek B-válogatottjába is bekerülő játékost nem is hagyta kicsúszni a kezei közül, és a már említettek szerint 2002 nyarán a Das Antas-stadionba vitte.
A Portóban aztán új szerepkört kapott: amíg korábban védekező középpályást játszott, Mourinho csapatában már egyértelműen a védelemhez tartozott, igaz, ha a helyzet úgy kívánta, egészen az ellenfél alapvonaláig futott fel – mindezt azért, mert akkor Capucho még egyértelműen bejátszotta a középpálya jobb oldalát. Ferreira beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és a Porto is villámrajtot vett a bajnokságban (amelyet aztán hatalmas fölénnyel meg is nyert, csakúgy, mint a honi, illetve az UEFA-kupát), így az olajozottan működő gépezet egyik legfontosabb fogaskerekeként 2002 októberében, az angolok ellen az A-válogatottban is bemutatkozhatott. Jóllehet azóta nem kapott újabb behívót Luiz Felipe Scolari szövetségi kapitánytól…
"Hatalmas meglepetés volt számomra. Nem vártam ezt az elismerést, amikor olyanokkal mértek össze, mint Míchel Salgado, Thuram vagy Zanetti. Nem titkolom, nagyon boldog vagyok, elvégre alig másfél éve a másodosztályból érkeztem a Portóhoz, amellyel mára szinte mindent megnyertem, amit csak lehetett, ráadásul most a kontinens egyik legjobbjának választottak meg" – nyilatkozta szerényen Ferreira.