Volán: könnyedén

Aztán a fehérváriak első sorának válogatott szélsője – de igaz ez az egész sorra – a maga részéről ezzel mintha le is tudta volna a meccset, mert a folytatásban korántsem azt a játékot nyújtotta ez az ötös fogat, ami tőle megszokható. Helyzeteket még csak-csak kidolgoztak Ocskayék, de a koncentrálás hiánya miatt ezek egy kivétellel kimaradtak. Igaz, ezúttal ez is belefért a játékba, mert a fehérváriak szlovák sora átvette az irányító szerepet, és a harmadik ötös is megfelelő nyomás alatt tartotta Bán kapuját. Az első játékrészben így óriási fölényben játszott a bajnoki címvédő, mindezt egy sokatmondó adattal lehet alátámasztani: az első húsz perc lövési aránya 20:7 volt a Volán javára…
A folytatásban talán túlságosan is elkényelmesedtek az albások, s erre tökéletesen ráéreztek a zöld-fehérek, akik alaposan megpörgették a második harmad elejét, aminek meg is lett az eredménye: nem egészen két perc alatt kiegyenlítették az első harmadban összeszedett kétgólos hátrányukat, sőt ahhoz sem hiányzott sok, hogy Sándor a ferencvárosi vezetést is megszerezze.

Azonnal megjött a ferencvárosi szurkolók hangja, miközben a jégen a zöld mezesek egyre-másra vezették a gólveszélyes támadásaikat. A néhány percre széteső Alba a játékrész második felére aztán rendezte a sorait, ami annak ellenére meghozta az újabb Volán-találatokat, hogy a kapuban Bán egészen remek teljesítményt nyújtott, ha nem véd ilyen jól, már ekkor jóval nagyobb különbség lehetett volna a két együttes között. Így viszont a becsülettel küzdő fővárosiaknak lehetőségük volt arra, hogy néhány percre nyílttá tegyék az összecsapást, ám az idő teltével mindinkább körvonalazódott a Fejér megyei és a budapesti gárda közötti tudásbeli különbség: a befejező harmadra már csak az lehetett a kérdés, hogy megússzák-e tíz kapott gól alatt a meccset, vagy sem.
Nos, hogy végül nyolcnál megállt az Alba, az Bognárék lelkes játéka mellett annak tudható be, hogy az érthetetlen módon valóságos ámokfutást végző Fodor Szabolcs szinte többet volt a büntetőpadon, mint a jégen. Incze játékvezető először kétperces kisbüntetésekkel próbálta megnyugtatni az exferencvárosi csatárt, ám miután ez nem hozta meg a kívánt eredményt, jöhetett a drasztikusabb megoldás: tízpercnyi időt adott neki arra, hogy a büntetőpadon elgondolkozzék.
A végén pedig már nem is igazán erőltette a Sajban-csapat a támadásokat, érezhetően a vasárnap délutáni fináléra tartalékoltak Ocskayék. Az utolsó percekben csak arra ügyeltek, nehogy felboruljon a papírforma…