Itt már célba érni is dicsőség

Sabine sorsát az pecsételte meg, hogy annak idején elveszett a líbiai sivatagban. Ezután döntött úgy, hogy megszervezi az azóta fogalommá váló viadalt, a Dakart. A történet legendás: Sabine fogadott a barátaival, hogy az általa kitalált versenyen több mint harmincan állnak majd rajthoz. Nyert. 1978. december 26-án, mínusz húszfokos hidegben a párizsi Trocadero térről összesen 170 jármű (90 motor és 80 autó) vágott neki a távnak.
Az azóta eltelt 26 esztendőben a Dakar a világ legnehezebb és legnépszerűbb tereprali-megméretésévé nőtte ki magát. Ez az a verseny, amelyen már célba érni is dicsőség, amely nemcsak testi, hanem lelki erőpróba is, amely gyönyörű, de ugyanakkor veszélyeket is hordoz – a 26 év alatt csupán egy olyan megméretés volt, amelyen senki sem veszítette életét.
S ha nem is magyar találmány, azért minket is érint, azért, mert a január 1-jén rajtoló, 26. Dakar-ralin öt autós és két motoros versenyző indul hazánk színeiben, nem beszélve a kamionosokról, akik elsősorban segítőként vesznek részt az erőpróbán, de a versenybe is beleszámít az eredményük. Szóval, egy kicsit a miénk is ez a Dakar. De nézzük csak szépen sorban, kik is azok a magyarok, akiknek az idei Dakar 18 napja alatt szurkolhatunk.

Autósok:
Kis Sándor és Czeglédi Péter
Palik László és Darázsi Gábor
Szalay Balázs és Bunkoczi László
Benyó Miklós és Maurer Péter
Liszi László és Rack György

Motorosok:
Szilvási Péter
Perepatics Richárd