Folytatódó Mitsubishi-uralom?

A kapuk mindenki előtt nyitva állnak – van, aki egy szál motorral, segítség nélkül vág neki a sivatagnak, és este úgy alszik el, hogy magához öleli a versenygépét, mert az az összes vagyona. Mások több tízmilliós technikát állítanak csatasorba, van egy-két szervizkamionjuk, mégis az "amatőrkategóriában" versenyeznek. Az elitet ugyanis itt is (csakúgy, mint a raliban) a gyári versenyzők jelentik. A világ legjobb terepjáróit vezetik, nyolc-tíz szervizkamion áll a rendelkezésükre (természetesen ez csapatonként értendő), este masszőr várja őket a táborban.
Más élet ez – gondolhatnánk, ugyanakkor ha azt látja az ember, hogy ezek az élversenyzők ugyanúgy a központi sátor szőnyegén vacsoráznak és ugyanazt kapják, amit a "pórnép", akkor mégiscsak úgy érzi, jól van ez így.
Persze, gyári versenyzőnek lenni kiváltság. Mert ezek a csapatok nagyságrendekkel magasabb összegekkel gazdálkodnak, és a szervizhátterük is sokkal jobb az amatőrökénél. Legyőzni őket – akár csak egy-egy szakaszon is – szinte lehetetlen.
A gyári csapatok befolyására jellemző, hogy nyomásukra a rendezők engedtek a központi kerékfújórendszer tekintetében: noha néhány héttel ezelőttig még élt az a verzió, hogy a fent említett alkatrész használata tilos a mostani Dakaron (lassította volna a mezőnyt, hiszen a különböző talajtípusok találkozásánál a versenyzőknek ki kellett volna szállniuk, leengedniük és felfújniuk a gumikat), ám utóbb mégis engedélyezték. Ez csak azoknak kellemetlen, akik egész évben e nélkül autóztak, hogy szokják az érzést, és emiatt értékes helyezéseket veszítettek például a Vk-futamokon.
A gyári csapatok közül egy sem volt ilyen, talán ők végig tudták, hogy az új szabály megvalósíthatatlan, tehát biztos nem vezetik be a 2004-es Dakaron.

Az autósoknál a Mitsubishi még mindig jelentős előnyben van a vetélytársakhoz képest, a gyár sportigazgatója elmondta: azért nem adnak bérbe egyet sem az új Pajerók közül, mert az ellenfelek bármennyit megadnának azért, hogy benézhessenek a motorháztető alá.
A csapat összeállítása nem sokat változott: Stéphane Peterhansel újra megpróbálja beállítani Hubert Auriol rekordját, tehát a hat motoros győzelem után megpróbál végre autóval is nyerni a Dakaron. Már tavaly is nagyon közel állt ehhez, az első naptól kezdve az utolsó előttiig vezetett az abszolútban, utóbb azonban egy technikai hiba megakadályozta a végső sikerben. Az egyik csapattársa a címvédő Maszuoka Hirosi lesz – a mosolygós japán elsőre úgy néz ki, mintha a világ legnyugodtabb embere lenne, a versenypályán azonban úgy száguld, mintha ezer ördög üldözné. Az idén már a korábbi ralivilágbajnok Miki Biasion is megkapja az új Pajerót, a régebbi (de a tavalyi tapasztalatok szerint semmivel sem lassúbb) modellt pedig Andrea Mayer irányítja. Érdekesség ezzel kapcsolatban, hogy az utóbb említett hölgy autója képviseli majd az alkatrész-utánpótlást: ez azt jelenti, hogy ha a toppilóták közül bármelyik autója megáll, akkor Mayer kocsijából szedik ki a javításhoz szükséges alkatrészt, és a tavalyig motorral küzdő hölgy várja meg a szervizkamiont. Érdekesség, hogy a mitsubishisek még azt a luxust is megengedhették maguknak, hogy ne nevezzék újdonsült Világkupa-győztesüket, a portugál Carlos Sousát.
A Nissan újabb sztárt igazolt: az Európa Parlament finn tagja (négyszeres Dakar-győztes!), Ari Vatanen után egy másik ralivilágbajnok, Colin McRae szerződött az istállóhoz. Igaz, a francia szervezők még nem tudják tökéletesen leírni a nevét (ki az a Colin McRae?!), és finnek titulálják a nevezési listán, de nem nagy botorság azt jósolni, hogy hamarosan kénytelenek lesznek majd megtanulni, ki is ez a vehemens skót. (A hírek szerint az első teszteken mindenki csak kapkodta a fejét McRae gyorsaságát látva. Eddig is gondolták, hogy gyors, no de ennyire…!) Persze, a Nissan-csapat nem mondott le tavalyi felfedezettjéről, a dél-afrikai Giniel de Villiersről, aki az utóbbi évek egyik legtehetségesebb fiatal terepralisa.
A BMW színeiben a korábbi alpesisí-világbajnok, Luc Alphand mellett ismét szerephez jut Gregoire de Mevius, a korábbi N-csoportos ralivilágbajnok. Ha hinni lehet a pletykáknak, akkor Alphand-nak az idén nem kell betöltenie a kiszolgáló szerepét De Mevius mellett, és ha ez így van (erre utal, hogy jobb rajtszámot kapott, mint a belga), akkor nem csak egy-két szakaszgyőzelemre számíthatunk tőle.
A Volkswagen női párosa, Jutta Kleinschmidt és Fabrizia Pons a Tuareggel most már egy kicsit jobb részeredményeket szeretne elérni, mint tavaly (a csapattárs Bruno Saby) és a pilóta hölgy egykori élettársa, Jean-Louis Schlesser is több babérra vágyik a tavalyi "leégés" (tűz ütött ki a Buggyjában, amely aztán porrá hamvadt) után.
A motorosok mezőnyében garantálható a KTM győzelme. Ezt azért lehet ennyire biztosra mondani, mert egyetlen másik gyár sem képviselteti magát akkora erőkkel, mint az osztrák. A legendás Dakar-győztesek, mint a BMW, a Honda a Cagiva vagy a Yamaha az utóbbi időben egyszerűen nem érdeklődnek a sivatagi show iránt, hanem inkább más szakágakban próbálnak szerencsét. Persze, lehet, hogy az idén fordul a kocka. A Yamaha ugyanis benevezett a viadalra egy félgyári motort, a francia David Fretigné irányításával. A gép különlegessége, hogy kétkerékhajtású – ilyennel pedig még nem versenyeztek a Dakar történetében. Szóval, jön a Yamaha egy 450 köbcentis géppel, ám a győzelemre őszintén szólva nincs túl sok esélye.
Noha a Dakaron senki sem mehet biztosra, a KTM-siker kockázat nélkül megjósolható. Az már más kérdés, és szinte lehetetlen előre megmondani, hogy a márkát az idén ki viszi győzelemre, ugyanis rendkívül jó képességű pilóták (jó néhány korábbi Dakar-király) állnak rajthoz. A címvédő Richard Sainct mellett Fabrizio Meoni, Joan Roma és Cyril Despres is esélyes a végső sikerre, de lehetnek titkos befutók is.