Zidane: most vagyok a legjobb

Jogosan kérdezheti persze bármelyik szurkoló, hogy ugyan hová dugták a szövetségi kapitányok személyes kedvencét, mondjuk Pavel Nedvedet, Ruud van Nistelrooyt vagy Andrij Sevcsenkót, de sok értelme nincsen az effélének. Örüljünk inkább annak, hogy a végső sorrendben most sem találunk semmi olyant, ami nemcsak a megkérdezettek szakértelmét, de urambocsá’, épelméjûségét is megkérdőjelezheti.
Ezt csak azért említjük, mert az egyes voksolók véleményét böngészve viszont mindig rábukkanhatunk egy-két gyöngyszemre. Emlékezetes például, hogy úgy öt-hat éve egy délkelet-ázsiai válogatott szakvezetője (az országot a diplomáciai bonyoldalmak elkerülése végett elhallgatjuk) a már évekkel korábban visszavonult Marco van Bastent nevezte meg.
Ha nem is ilyen fajsúlyú, de azért beszédes megoldás, amikor valaki a saját futballistáját jelöli a három hely valamelyikére. Az idén e finom gesztusra szerencsére csak a Salamon-szigetek trénere vetemedett – szemben a nagy futballnemzetek képviselőivel, akik bár nyugodt szívvel megtehették volna, inkább udvariasan másokra szavaztak (habár ne feledjük, nemrég előfordult, hogy egy európai kapitány három honfitársát igyekezett előtérbe tolni). A végső sorrendet egyébként két szakember találta el: a grenadai Lester Smith és a vietnamiakat irányító német Alfred Riedl.

De vissza az ünnepelthez! A gálán felmondott kötelező szövegei után interjú jelent meg Zidane-nal a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség hivatalos honlapján (www.fifa.com). Arra a kérdésre, hogy mit gondol, miért éppen ő kapta a kitüntetést, a következőképpen válaszolt. "Azt hiszem, valamelyest a karrieremnek is szól, pontosabban annak, hogy mennyit dolgoztam az évek során. Nem biztos, hogy ez azt jelenti, ténylegesen jobb vagyok a többieknél” – mondta példás szerénységgel a francia zseni.
Kérdezői azt is firtatták, vajon jobban megérdemelte-e a mostanit, mint a két korábbi elismerést. "Erre nem tudok válaszolni, de kár lenne tagadni, hogy egyre jobb érzés átvenni ezt a trófeát. És az is biztos, hogy most sokkal jobb formában vagyok, mint akár 1998-ban vagy 2000-ben” – jelezte, hogy a jó borhoz hasonlóan ahogy öregszik, egyre javul. "Egy labdarúgó számára a legfontosabb, hogy állandóan tartani tudja a csúcsformáját, ami nagyon nehéz feladat, ha az ember háromnaponta tétmérkőzést játszik. Egyelőre jól érzem magam, de kétségtelen, hogy közelebb vagyok a pályafutásom alkonyához, mint az elejéhez” – fejezte be Zidane.