A visszafogott világbajnok

Az illetőt Manuel Poggialinak hívják, aki vasárnap megint nagyot alkotott. Ô lett a 250-es géposztály első San Marinó-i világbajnoka, a harmadik legfiatalabb 250-es vb-győztes és a második legfiatalabb olyan világbajnok, akinek 125-ös és 250-es vb-címe is van. Méghozzá úgy, hogy csak az idén igazolt át a negyedliterbe.
Poggiali szinte mindenben nagyon mértéktartó. Egyszerűen nem szereti az extremitásokat. Nem cigarettázik, nem iszik, korán fekszik, nem követi a divatot az öltözködésben, nem beszél hangosan, sosem káromkodik, és egészségesen étkezik. Már-már legendásak akkurátusan lassú étkezései. Hiszen a gyomrot kímélni kell!
Az előbb felsorolt dolgokból arra lehetne következtetni, hogy Poggiali egy unalmas alak, szenvedélyek nélkül. De ez egyáltalán nincs így. A családjáért, a Milan labdarúgócsapatáért és természetesen a motorozásért él-hal. Már gyerekkora óta.

Poggiali 11 esztendős korában kezdett el motorozni, 14 évesen olasz minimotoros bajnok lett, egy évvel később pedig az olasz 125-ös bajnoki címet is megszerezte. Bár San Marinó-i, mégis olasz motoros iskolában nevelkedett azon praktikus ok miatt, hogy hazájában nincs versenyzésre alkalmas pálya. Hagyományos iskolába egyébként nem sokáig járt, hiszen már 15 évesen elszegődött szerelőnek Mario Galeotti műhelyébe. (Galeotti egykor Loris Capirossi és Max Biaggi szerelője volt.) Poggiali azonban nem szerelő akart lenni, csak pénzt keresni ment Galeottihoz.
A 125-ös kategória olasz bajnokaként 1998-ban egy nagydíj erejéig a világbajnoki mezőnyben is bemutatkozott, egy évvel később pedig már szerződést kapott egy apriliás csapatnál. Négy évvel ezelőtt 17. lett, 2000-ben meglepetésre átköltözött a világbajnokságra visszatérő spanyol Derbi-alakulathoz, és még nagyobb meglepetésre a Holland GP-n megkaparintotta az első érmét is. Három éve azonban majdnem kettétört a karrierje, mert meghalt az édesapja. A család viszont segített, és mindent megtett azért, hogy Poggiali ne hagyja abba a motorozást. Nagybátyja, Roberto személyes menedzsere lett, és minden versenyre elkíséri a mai napig.
Poggiali pályafutása 2001-ben vett fordulatot. A Derbiről átült a világbajnokságon több évtized kihagyás után újra visszatérő Gilerára, amellyel egyből világbajnok lett. Az első San Marinó-i világbajnok, és a Gilera első 125-ös világbajnoka.
Tavaly csak azért nem duplázhatott, mert a Gilerán belüli viszályok miatt – Harald Bartol, a Gilera technikai igazgatója a KTM miatt elhagyta a márkát – elmaradt a motor fejlesztése. Az ezüstérme után ő is szakított a Gilerával, és az Aprilia egyből kiemelt versenyzőként vette át a 250-es géposztályba.
Poggiali bekerült Rossano Brazzi csapatába, amelybe visszafogottsága ellenére nagyon hamar beilleszkedett. "Manuel nem az a tipikus motoros, ő szeret mindig a háttérben maradni. Szerencsére csak a pályán kívül” – mondta Brazzi Poggialiról.