Négy pszichológus kezeli a honi élsportot

Kevesen vannak. Egyelőre viszont annak is örülni kell, hogy ők négyen vállalják. A munka ugyanis sok energiával jár, és kevés pénzzel. A négyek ráadásul ugyanannyi pénzt kapnak havonta, ha húsz sportolóval foglalkoznak és akkor is, ha százötvennel.
Nincs könnyű dolguk. Sok válogatott sportolónak ugyanis fogalma sincs arról, hogy a MOB azért fizeti a szakembereket, hogy ők éljenek a lehetőséggel. Szintén jelentős gond, hogy sok edző ellenérdekelt, úgy gondolkozik: a külső segítség az ő szakmai megítélésén ront. "Sokszor tapasztaljuk, az edző és a versenyző között mély szakmai kapcsolat van, ám az emberi oldal háttérbe szorul. Tartom, az edzőknek meg kell tanulniuk egy másfajta kommunikációs stílust. Ezért is szorgalmazzuk, hogy az edzőtovábbképzéseken mi is részt vehessünk” – mondja dr. Budavári Ágota, a négyek egyike.
A szakértők azt mondják, amíg a sporttársadalom nem ismeri fel a pszichológiában rejlő lehetőségeket, nehéz eredményről beszélni. Ami viszont ad némi reménysugarat, a legtöbb sportoló már nem tartja cikinek, ha pszichológushoz fordul, egyre kevesebb a "dilidoktoros” megjegyzés. Sőt, többen is nyíltan vállalják, hogy szakemberhez járnak, mint például a birkózó Deák Bárdos Mihály.
"Miután nemcsak én, hanem más is észrevette, hogy az aktuális világversenyen a döntőig felszabadultan birkózom, a fináléban viszont leblokkolok, úgy gondoltam, szakemberhez fordulok – így Deák Bárdos. – Tettem ezt azért, mert például egy olyan riválistól is kikaptam, akit korábban mindig legyőztem. Nos, nem bántam meg. Sőt, azóta tartom, aki komolyan veszi a sportot, annak kutya kötelessége lenne eljárni pszichológushoz.”
Budavári Ágota szerint jobb a helyzet, mint néhány évvel ezelőtt. Egyre többen fogadják el, hogy a sportpszichológia a felkészülés része lehet. "Megesik, hogy nem tudnak mit kezdeni velünk, úgy néznek ránk, mint valami csodabogárra. Az viszont örömteli, egyre kevésbé találja furcsának a közeg, ha valaki pszichológushoz fordul” – folytatja Budavári.
A szakszövetségeknél tartott rögtönzött közvélemény-kutatásunk tanulságos. Volt, ahol hallottak a lehetőségről, de nem élnek vele, máshol azt mondták: "Járt nálunk egy pszichológusnő, de aztán elmaradozott, az okát nem tudom”, és olyan szövetség is akadt, amelynél közölték, "Uram, viccel, még vezetőink sincsenek, nem hogy pszichológusunk”.
Az is kiderült, jobbára az egyéni sportágakat képviselő szövetségek élnek a lehetőséggel. Mindez érthető, hiszen a csapatsportokkal szemben, az egyéni sportokban még inkább jelentkezik az egyén felelőssége. A teljesítménykényszert pedig nehéz feldolgozni. A csapatsportágaknál más a helyzet, van, ahol egyáltalán nem látják szükségét a szakember jelenlétének, de arra is van példa, hogy a sportpszichológus szinte az edzői team tagjává vált. Mint például néhány éve a férfi kosárlabda-válogatottnál. Mészáros Lajos – akkori – szövetségi kapitány a csapatépítésnél is figyelembe vette a pszichológus szakértelmét. Egy szociális hálót is készíttetett a válogatottról.
"A csapatépítés szempontjából rendkívül fontos információkhoz jutottam a tudományos vizsgálat során – mondja Mészáros. – A szociális háló, vagyis a csapatról készített kép megmutatta a kötődéseket, azt, hogy a csapattársak hogyan viszonyulnak egymáshoz, ki kivel tart fent szorosabb kapcsolatot. Nem titok, ennek alapján állítottam össze a kezdőcsapatot. Biztosan emlékszik rá, kijutottunk az Európa-bajnokságra…”
Egy külföldi adalék: egy profikerékpáros-klubnál negyven versenyzőre átlagban hét edző, tizenkét masszőr és nyolc orvos (köztük több sportpszichológus) jut.
Nyomasztó különbség…